Nemcsak az új seprű seper jól…
2008-10-12 06:25:00
Csongor újkori címerében biztosan szerepelni fog a cirok, vagy az abból készült seprű. Mert ez az a növény, amelyik az itteni agyagos talajon is megterem. És ebből próbáltak már évtizedekkel ezelőtt is valami haszonra szert tenni az itteniek.
Igaz, a szovjet rendszerben elsősorban a gyárak voltak a megrendelők, ahol kis méretű, könnyű, gépeket portalanító seprűre volt szükség. Olcsóbb volt azok ára, de nagyüzemi felvásárlás folyt. Biztos megrendelésre készültek a takarító eszközök. (Persze átverésektől ez a biznisz sem volt mentes: volt aki hónapokig, évekig hiába várt a pénzére.)
Ma már mindenki egyedül próbál azonnali fizetéssel túladni portékáján. Aki Csongor főutcáján halad át, az láthatja: majd minden tizedik ház előtt takaros seprűk kínálják magukat. És még több helyen találkozunk a kora őszi napsütésben napfürdőző, magjától megtisztított cirokszárral. Amiből később vállas, takarosan kötött és varrott seprű készül.
György Endre bácsi az éppen megtisztított seprűnek valót szárítgatja, teregeti, miközben elmondja: nem olyan egyszerű és könnyű ám a cirokkal való munka! A vetés, a kapálás, a vágás még a könnyebbik fele a seprűkészítésnek, de a ciroktisztításkor már bizony a bőr alá is bebújik a por, a cirokhulladék, ami kellemetlenül csíp. Ezt az érzést a seprűkötéskor is érzi az ember. És téli estéken még a varrásnál is tartogat meglepetéseket az asszonynépnek…
Na, szó ami szó: nem kellemes foglalatosság a seprűkészítés, de amellett, hogy társas összejöveteleknek is helyet ad, pénzt is hoz a konyhára.
Hogy drága a seprű? – kérdez vissza Endre bácsi. – Próbálják ki, milyen a munkája, már sem fognak így nyilatkozni!...
Egy biztos: a mai porszívóknál ma megbízhatóbbak ezek a seprűk. Nálam egy év alatt három porszívó mondta fel a szolgálatot, miközben a tavasszal Csongoron vásárolt seprűvel még ma is vidáman takarítok…
Kósa Eszter
Forrás: Kárpátinfo hetilap
