Ősi folyók segíthették a Homo sapiens kirajzását Afrikából
2008-10-16 08:39:16
Angol és líbiai kutatók szerint ősi folyók segíthették a homo sapiens kirajzását Afrikából.
Líbián átvezető ősi "nedves folyosók" teremtettek összeköttetést a kontinens középső régiói és a Földközi-tenger között. Ez elősegíthette a migrációt 120 ezer évvel ezelőtt - idézte a BBC az Amerikai Tudományos Akadémia folyóiratában, a Proceedings of National Academy of Sciences-ben megjelentetett tanulmányt.
Napjainkban a Szahara bolygónk egyik legbarátságtalanabb helye, amelynek gyalogos átszelése igen komoly erőpróbának számít. 120 ezer évvel ezelőtt távoli őseink is ezzel az akadállyal találták magukat szembe, ahogy a Közel-Kelet, azaz észak felé vették az irányt. A kutatók korábban a Nílus völgyét tekintették a főútvonalnak, amelyen keresztül megindulhatott őseink kirajzása.
A tudósok azonban bizonyítékot találtak arra nézve, hogy 130 000-117 000 évvel ezelőtt, két jégkorszak közötti felmelegedés alatt jelentősen megnövekedett a csapadék mennyisége Szahara déli részén. A monszunövezet jelentősen kitolódott észak felé, azaz csökkent a sivatag déli-északi kiterjedése. A Szahara "kizöldülése", amelyet a Föld Nap körüli pályájának a módosulása okozott, időnként - tízezer-százezer éves ciklusonként - megismétlődik.
A Bristoli, Southamptoni, Hull-i és az Oxfordi Egyetem kutatói líbiai kollégáikkal közösen műholdas felvételeket vizsgáltak. Ezek őskori, azaz "fosszilis" folyók medrét mutatták ki, amelyek az úgynevezett szaharai vízválasztótól eredtek, átszelték a sivatagot, s elérték a Földközi-tengert. (A szaharai vízválasztó vulkanikus eredetű hegyek láncolata, ezt tartják a csapadékos és a sivatagi terület határának).
Geokémiai módszerek révén a kutatók bebizonyították, hogy ezek a folyók a legutolsó ilyen felmelegedés időszakában "üzemeltek". Ez viszont azt jelenti, hogy életadó vízfolyamok szelték át a sivatagos térséget. A tudósok izotópos vizsgálatnak és vegyelemzésnek vetették alá az ősi folyók eredésénél és végpontjánál a mederben talált csigaházakat, ahogy a Földközi-tenger planktonikus mikrofosszíliáit is. Annak ellenére, hogy a két helyszínt több száz kilométer választja el egymástól, a csigaházakban kifejezetten vulkanikus eredetű jegyeket mutattak ki, amelyek meglehetősen különböztek a környező kövezet jellegzetességeitől.
A tudósok ebből arra következtettek, hogy a Szahara központi részén található vulkanikus eredetű hegyek az egyetlen elképzelhető forrásai eme jellegzetességeknek.
"Ez egy lehetséges útvonal, amelyen távoli őseink elindulhattak" - mondta a kutatást irányító Anne Osborne.
A tudósok hasonlatosságokat fedeztek fel a kőeszközök között is, amelyeket az adott korszakban Csád és Szudán területén, valamint "Líbiában" gyártottak.
Bár nem ismert, hogy milyen útvonalon haladt, a Homo sapiens mintegy 100 ezer évvel ezelőtt elérte a Közel-Keletet. Ez egy korai és sikertelen kísérlet volt arra, hogy a modern ember elhagyja Afrikát: 75 ezer évvel ezelőtt a neandervölgyi ősember kiszorította a Homo sapiens-t a térségből. Harmincezer évvel ezelőtt azonban távoli őseink visszafoglalták a területet.
Forrás: MTI
