Történelemhamisítás a filmeken
2008-10-19 07:20:00
Ki ne szeretné a történelmi filmeket, amelyekben a reklámok szerint a látványos jelenetek csupán a reális ábrázolást segítik elő? Az egykoron élt hősöket a szívünkbe zárjuk, és soha nem feledjük el tetteiket, noha ezek bemutatása korántsem hiteles. Az amerikai filmek többsége ugyanis hazudik – úgy meséli el az eseményt, ahogy az sohasem történt meg – állítják a történészek.
A legnagyobb történelemhamisítónak Hollywood első számú rendezőjét, Steven Spielberget tartják. Ugyanis több alkotásában is tetten érhető, amint finoman vagy durván a közönség ízléséhez igazítja a dolgokat. Az 1997-es Amistad című produkció például a hasonló nevű hajón lezajlott rabszolgalázadás peréről szól, s a film végén a lázadók kiszabadult vezére visszaindul hazájába, Afrikába. Könnyes szemmel tekint a távolba. A zárókép nem is lehetne ennél megindítóbb – ám sajnos semmi köze a valósághoz. Mint a történészek kiderítették, a férfi alighogy hazaért, tanulva eddigi hibáiból, egész törzsét rabszolga-kereskedők kezére juttatta, s gazdag emberként élte tovább az életét. Ezt persze nem lehetett elmesélni, hiszen az egész filmet a feje tetejére állította volna.
Spielbergnek állítólag nem ez volt az első történelemkiigazítása. Kezei közt megdicsőült Oscar Schindler is, akiről ma már mindenki úgy tudja, hogy lelkiismeretére hallgatva zsidók ezreit mentette meg a koncentrációs táborokból a második világháború idején. A túlélők szerint azonban a gyárost csak a pénz érdekelte, és párttag lévén sosem vitatta a nácik nézeteit. Valójában a felesége volt az, aki megmentett jó néhány zsidót. A film bemutatásakor Schindler még élő özvegye több interjúban is elmesélte, hogy férje csak egy alkoholista szoknyapecér volt, akitől távol álltak a humanitárius eszmék. Steven Spielberg végül a zsebébe nyúlt, hogy elhallgattassa az asszonyt: 50 000 dollárral fogta be a hangoskodó szemtanú száját.
Nem valóságosabb Ryan közlegény története sem. Először is nem az amerikai hadügyminisztérium indította el az akciót, hanem a fiúk édesanyja kérte a vezérkart arra, hogy mivel három fia már hősi halált halt, legalább a legkisebbet engedjék haza. A történészek azonban sokkal inkább azért támadják a filmet, mert abból az derül ki, hogy a partraszállásnál csupán amerikai katonák harcoltak. A valóságban viszont a brit Királyi Tengerészet irányította a hadműveletet, és amikor a támadás a szárazföld belseje felé tolódott el, brit és kanadai egységek kerítették be a német elitalakulatokat. Az ugyan teljes mértékben megegyezik a történelmi tényekkel, hogy az amerikai hadsereg vette be az omahai tengerpartot, ám mint dr. John Bullen hadtörténész mondja, azért követelt annyi áldozatot a csata, mert az amerikaiak büszkeségükben nem fogadták el az angolok technikai segítségét, az olyan speciális páncélos kétéltű harci járműveket, amelyeket kifejezetten katonai erődítmények bevételére terveztek. Akadtak köztük lángszóróval felszerelt tankok és olyan aknataposó harckocsik, amelyek képesek voltak az aknák megsemmisítésére. A britek ilyenekkel vették be a részükre kijelölt partszakaszt, ezért veszteségeik meg sem közelítették a jenkikét.
A második világháborút nem csupán Spielberg írta át, hiszen az események filmes feldolgozása hemzseg a túlzásoktól és a ferdítésektől. Ahogyan egy szakértő találóan megállapította, ha annyi titkosügynök és kommandós harcolt volna a németek ellen, mint ahányról filmet forgattak, akkor Hitlernek esélye sem lett volna a háború kirobbantására. A ferdítésekre egyébként az egyik legjobb példa a Piszkos tizenkettő című film. A halálraítélt fegyencekből álló alakulat ötlete ugyanis német találmány: egy ilyen egység támadta meg 1939-ben a gleiwitzi rádióadót, s ez az akció szolgáltatott ürügyet a háborúhoz.
KISZó-feldolgozás
Forrás: Igazi Kárpáti Igaz Szó
