A zöldhagyma hajtatása (1.)
2008-11-08 01:05:00
A zöldhagyma a tél végi, kora tavaszi időszakban sokak által kedvelt csemege. A hajtatás különböző módjainak leírása előtt célszerű a vöröshagyma élettani jellemzőit összefoglalni, a legfontosabb ökológiai igényeit számba venni.
A vöröshagyma számára a 19 +–70C-os hőmérséklet a legkedvezőbb, a nagyon jó fagytűrő képessége miatt mégis a hidegtűrő zöldségnövények között tartjuk számon. Csírázása 4–5 0C-on már megindul, a kikelt csíranövények a mínusz 5–6 0C hideget is különösebb károsodás nélkül elviselik. A fejlett gyökérzettel rendelkező ősszel ültetett növények nagyon alacsony (–18–20 0C) hőmérsékleten sem fagynak el, ezért az idejében ültetett hagyma hidegfóliás hajtatása nem nagyon kockázatos.
A hajtatott vöröshagyma fényigénye – a szabadföldön termesztésével szemben – elenyésző, az erős fény nem is kívánatos. A zöldhagyma kívánt minőségét elsősorban a minél hosszabb halványított szárrész adja, amihez nem szükséges erős megvilágítás. Dughagymáról nevelve, kevés fényben is jól hajtatható, mert ilyenkor nincs szükség komolyabb asszimilációs tevékenységre, a dughagymában felhalmozódott tápanyag a levélzet képzéséhez elegendő. A vöröshagyma a közepes vízigényű zöldségfajok közé sorolható, ami a faj kis lombozatával, sekélyen elhelyezkedő, kistömegű gyökérzetével és viaszos levélzetével magyarázható. A hajtatott vöröshagyma vízigénye a tenyészidő rövidsége miatt magas és rendszeres vízellátást igényel, az esetleges kiszáradásra érzékenyen reagál.
A rövid tenyészidő és a hagymafejben elraktározott tápanyag nem teszi szükségessé a rendszeres, nagyobb adagú tápanyag kijuttatását.
A vöröshagyma hagyományos hajtatása történhet fűtetlen létesítményekben (ez elsősorban kisebb méretű fóliaágyakat és sátrakat jelent), valamint fűtött fóliasátrakban. Átmeneti megoldásnak nevezhető az újhagyma termesztésében az a megoldás, amikor a nagyobb méretű dughagymát, vagy gyengébb minőségű étkezési vöröshagymát augusztus hónapban a szabadföldbe kiültetik. Az ősz folyamán megerősödő állományra az időjárás függvényében már február közepétől, végétől fólia kerül, így március végén, de legkésőbb április elején, közepén értékesítésre kész áru szállítható a piacra.
Régebben megszokott volt, ma már kevésbé ismert gyakorlat az étkezési hagyma válogatás utáni fűtetlen fóliasátorba való kiültetése. Ennél a változatnál gyakorlatilag a gyengébb minőségű hagymákat is elültették, különösen a kitároláskor már kihajtottból lehet viszonylag rövid idő alatt értékesíthető zöldhagymához jutni.
Egy másik, ugyancsak fűtetlen hajtatási módszer szerint a hagymákat már akár augusztus második felében, vagy szeptemberben elültetik. Ehhez a technológiához főleg a másodosztályú étkezési hagymákat használnak, de itt is cél, hogy egy fejből lehetőség szerint kettő, de akár három hagymaszár is képződjön. Az állományból a kora tavaszi hónapok hőmérsékletétől függően február végétől, március hónap folyamán értékesíthető árut kaphatunk.
Az ültetés 20–25 cm-es sortávolságra történik, a tőtávolság a hagymák méretétől függően 3–6 cm. A fertőzés veszélye miatt fontos, hogy a hagymák ne érjenek egymáshoz, ugyanis viszonylag hosszú ideig (4–6 hónap) a fóliaház talajában vannak. Lényeges az ültetés mélysége is. Egyes termesztők „csak” mélyen elduggatják, mások 8–10 cm-es árkot húznak, annak aljába helyezik a szaporítóanyagot. Ezzel a módszerrel megfelelő hosszúságú piacképes etilolált (fehérített) zöldhagyma termeszthető.
Előfordulhat, hogy a kiültetett állomány a téli hónapokban megfagy, majd kienged. Ha ez a fagyos és meleg időszak többször is váltogatja egymást, akkor a hagymaszárak nyálkássá válnak, eldőlnek, könnyen megbetegszenek. Leghamarabb a hagymaperonoszpóra támad.
A vöröshagyma hajtatásának új eljárása a múlt század 90-s éveiben bontakozott ki. A módszer eredményeképpen október végétől, november elejétől húsvétig tartó időszakban műanyag tálcákon, zsugorfóliás csomagolásban kapható az újhagymának vagy zöldhagymának nevezett termék.
Hidi László
szaktanácsadó
Terra Dei
Forrás: Kárpátinfo hetilap
