Eladó a menyasszony!
2008-11-17 19:45:00
A csapi roma vajda húszéves lánya, Bakos Bettina és az ukrán származású Roman Sztupak nemrég mondták ki a boldogító igent. Az esküvő a két nemzetiség hagyományait felelevenítve zajlott. A vendégek nászajándékként többnyire pénzt adtak az ifjú párnak, a menyasszony szüleitől nászutat, a vőlegényétől telket kaptak.
A menyasszonyék lakásának otthont adó ötszintes tömbház udvarán terített asztal várta a meghívottakat. A nászok alkudoztak egy keveset, majd megegyeztek, kezet ráztak és elindultak a menyasszonyért.
– Nem ismertük a roma esküvői szertartási szokásokat – mesélte Larisza Sztupak, a vőlegény édesanyja –, ezért magyarországi ismerőseinknek telefonáltunk tanácsokért. Azt javasolták, hogy köves jegygyűrűt vegyünk. Betti nagyon örült neki. Az esküvő napján a nászasszonyom, Marika megvendégelte a cigánytábort süteménnyel. A nászom pedig előre figyelmeztetett, hogy Románért hagyományaik szerint a menyasszony ifjú rokonai jönnek, ők szólítják majd nősülésre.
A vőlegény az Ungvári Nemzeti Egyetem fizika szakos diákja, a menyasszony pedig fodrásznő, és csak magyarul beszél. A gyönyörű halványrózsaszín ruhájában olyan volt, akár egy mesebeli hercegnő. Szőke, vállig érő haja csak még jobban kiemelte koromfekete szemét. A divatdiktátorokat is elbűvölte volna ruhája egyedi szabása. A menyasszony ízlését dicséri a fazon és a szín is, melyet a helyi tervezők valósítottak meg. Roma szokás szerint a vőlegénynek meg kell vennie jövendőbelijét. Az örömanya a szó szoros értelmében egy csokor pénzt kap lányáért.
– Két napig váltogattam a pénzt, hogy csak ötösökből álljon a bokréta – meséli nevetve Roman –, a szomszédasszony pedig egy éjszakán át csavarta, tekerte, formázta, drótokkal rögzítette.
A fiatalok bocsánatot kértek szüleiktől mindazért a rosszért, amit valaha is mondtak vagy tettek. Majd a menet elindult az anyakönyvi hivatal felé. A zenészek rázendítettek egy tüzes csárdásra. Körös-körül népviseletbe öltözött roma férfiak és nők. Még a gyerekek is színpompás nemzeti viseletben feszítettek. A tömeg elállta a fiatalok útját, majd színes szalagot húztak ki előttük.
– Hogy jól éljenek – magyarázza –, a cigányoknál így szokás. Ahhoz pedig, hogy továbbengedjék őket, innivalóval és süteménnyel kell fizetni.
Mire a fiatalok Csap központjába értek, egy láda pálinka és tíz tálca sütemény fogyott el. A vőlegény édesanyja, Larisza Sztupak, a helyi polgármesteri hivatalban dolgozik. Bettina édesapjának, Bakos Józsefnek üzlete van. A fiatalok Ungváron, a görög katolikus rezidencián álltak oltár elé. Miután az anyakönyvi hivatalból kiléptek, néhány fehér galambot engedtek a levegőbe.
– Elrabolta a szívemet ez a gyönyörű lány, amikor három évvel ezelőtt randit kértem tőle. Csak egy hónap múlva állt kötélnek – emlékszik vissza a vőlegény.
Csap határában, egy elegáns étteremben tartották a lagzit, ahol reggelig ropták a táncot. Felváltva szólt az ukrán, a magyar és a cigány zene. A 230 fős vendégsereg cigány mércével mérve szerénynek mondható. Nemcsak Kárpátaljáról, de a szomszédos megyékből és Magyarországról is voltak meghívottak.
Négy generáció ült az asztaloknál, külön a nők és a férfiak. A cigányok itt is ragaszkodnak a tradíciókhoz. Még ma is él az öregek tanácsa, és ritka a válás közöttük.
– A szülőknek a gyerekek boldogsága a legfontosabb – mondja Bakos József. – Ha a fiatalok között megértés és szeretet van, lényegtelen a nemzetiség és a vallási hovatartozás.
Szíjjártó Erika
Forrás: Igazi Kárpáti Igaz Szó
