Kárpátalján az évszázadok folyamán mindig is jelentős volt a bortermelés. A legfontosabb fajták között tartották számon a Furmintot, a Bakatort, a Szerémi zöldet, a Hárslevelűt, a Királyleánykát, a Traminit. Az első és második világháborút követően háttérbe szorult a szőlőtermesztés vidékünkön, ezzel együtt a minőségi borok is eltűntek a boltok polcairól.
Ukrajna függetlenné válását követően a helyi szőlőtermelők, boros gazdák ismét összefogtak annak érdekében, hogy újratelepítsék a hagyományos szőlőfajtákat, illetve népszerűsítsék a kulturált borfogyasztást. Vallják: egy finom ital is jó társaságban élvezhető leginkább.
A kárpátaljai borvidék egyik jelentős szőlőtermesztője a kígyósi Sass család, kiknek célja továbbéltetni a beregvidéki borászok ősi hagyományait. A következőkben Sass Krisztiánnal beszélgetünk kezdetekről, kihívásokról.
– Tősgyökeres kígyósi vagyok, konzervatív, református, beregvidéki családban születtem. Tizenöt éves koromig éltem itt, a Beregszászi Bethlen Gábor Magyar Gimnázium 5. osztályának elvégzése után felvételiztem Budafokra, a Soós István Borászati Szakközépiskolába. Itt is érettségiztem. Ezt követően pedig felvételt nyertem az akkori Corvinus Egyetem szőlész-borász mérnök szakára. Időközben átalakítás történt az egyetemen, így a Szent István Egyetemhez csatoltak minket. Az alapképzés elvégzése után maradtam a campuson és elvégeztem a növényorvos mesterképzést is. A szívem azonban haza húzott. Jelenleg újra szülőfalumban élem a mindennapjaimat, a szakmámban dolgozom, tehát szőlőtermesztéssel, a szőlő növényvédelmével és borkészítéssel foglalkozom.
– Miért épp ezt a mesterséget választotta?
– Sokan azt hiszik, hogy ha ebbe születik az ember, akkor ezt is szeretné csinálni. Először nem voltam benne biztos, hogy ezzel a szakmával szeretnék foglalkozni. Érdekelt az orvostudomány, a biológia, a kémia, gondolkodtam a vegyészmérnökin is. A szakközépiskolában nagyon jó kémia tanárom volt, megszerettem ezt a tantárgyat, amiből emelt szintű érettségit is tettem. Ahogy egyre mélyebben beleástam magam a borkémiába, a készítés technológiájában, rájöttem, hogy milyen széleskörű természettudományos háttérrel bír, így egyre jobban kezdett érdekelni. A végső döntést pedig az első borom elkészítése után hoztam. 2012-ben készítettem egy Irsai Olivért, amit nagyon kedveltek, egy budafoki borversenyen pedig aranyérmet kapott. Ez volt az első boros sikerélményem, ami megerősített, hogy ezt a szakmát válasszam.
– Mit tudhatunk a családi pincészetről?
– Vidékünkön általános, hogy szinte minden háznál terem egy kis szőlő vagy a kertben, vagy az udvar lugasán. Mondhatni, hogy a beregvidéki ember az anyatejjel szívja magába a szőlőtermesztést és a borkészítést. Az én őseim is úgy anyai, mint apai ágról termesztettek szőlőt, készítettek bort. A Sass pincészetet apai nagyapám, Sass Károly alapította. Persze előtte is készített nagyapa és édesapám bort, de a fő profillá válás, mikor már turistákat is tudtak fogadni, az a 2000-es évek elejére tehető. Tehát ebbe születtem, de a szakmai tudás megszerzése egy összetett folyamat. A technológiát, a tudományos hátterét, a „finomhangolásokat” Budapesten tanultam. Majd tapasztalatszerzés céljából nagyon sok borvidéket bejártam Tokajtól Rusztig. Az egyetem mellett elvégeztem a Wine and Spirit Education Trust borszakértői képzését, ahol elsajátíthattam a megfelelő kóstolástechnikát, illetve megismerkedhettem a világ boraival, párlataival.
– Milyen fajta borokat kínálnak vásárlóiknak?
– Nagyon széles aszortiment, főleg fehérbort adó szőlőfajtákkal foglalkozunk, ami a klimatikus adottságainknak köszönhető. Felkaroltuk a régi magyar szőlőfajtákat, és ezekből ültetünk folyamatosan, illetve már készítünk is belőlük borokat. Ilyen a Szerémi zöld, a Fehér Bakator, a Hárslevelű, a Furmint, és visszatelepítettünk egy vidékünkről már eltűnt fajtát, a Piros Bakatort. Ezeken kívül megtalálható még kínálatunkban a Királyleányka, az Ottonel muskotály, a Chasselas, a Fűszeres Tramini, az Olaszrizling és a Cserszegi fűszeres. Természetesen vörösborokat is készítünk, termesztünk Cabernet sauvignon-t, Merlot-t és Saperavit.
– Hol találkozhatunk termékeikkel?
– Pincészetünk vendégfogadója Kígyóson található. Itt lehet megvásárolni a borainkat, illetve előzetes bejelentkezés alapján borkóstolót is tartunk. Lehetőség van még postán keresztül rendelni az aktuális kínálatból. Mivel a családunkból négyen is tagjai vagyunk a Beregszászi Szent Vencel Borlovagrendnek, ezért minden alkalommal részt veszünk Beregszászon a tavaszi nemzetközi borfesztiválon, illetve az őszi Márton-napi újborfesztiválon. Sajnos ez utóbbi idén a járványhelyzet miatt elmaradt. Ezeken kívül kiállítunk a Munkácsi Vörösbor fesztiválon is januárban, illetve idén a Kárpátaljai Magyar Borászok Egyesületével Lembergben is bemutattuk a Beregvidék nedűit. Természetesen az anyaországban is szoktunk kóstoltatni, sajnos forgalmazni még egyelőre nem tudjuk ott a tételeinket, de szívesen bemutatjuk őket, illetve reméljük, hogy az ottani borkedvelő közönség minél szélesebb körben ellátogat hozzánk.
– Mint mindent, a borászatot is fejleszteni szükséges.
– Jelenleg hét hektár termőültetvényen és két hektár új ültetésű területen gazdálkodunk. Ez számomra fontos, mert úgy gondolom, hogy a szőlő adja az alapot a minőségi bornak. Első sorban ezen kell fejlesztenünk. A hét hektár termőültetvény nagyobb része öreg tőkékből áll, egyre több pusztul ki, ezért folyamatos pótlást végzünk. A két hektár beültetését pedig az Egán Ede pályázati programnak köszönhetjük. Még egy hektár szőlőt szeretnék ültetni, úgy gondolom, hogy ez az a nagyságú terület, amire maximálisan oda tudok figyelni. Természetesen a borászatot is folyamatosan fejlesztjük úgy önerőből, mint pályázat segítségével. Új tartályokat, fahordókat, a feldolgozáshoz szükséges korszerű eszközöket szereztünk be az utóbbi években, hogy minél jobb minőséget tudjunk nyújtani a fogyasztóknak.
– Több elismerésben is részesültek az évek során.
– Az első aranyérmem – mint említettem, a 2012-es Irsai Olivéremmel nyertem – a legemlékezetesebb. De nagyon sok egyéb díjat kapunk szerte a Kárpát-medencében. Jelenleg a 2018-as évjáratú Karlot borunkra vagyok a legbüszkébb, amit már több éve készítünk, nagypapám nevezte el, és ő készítette el először, én már csak finomítottam rajta. Ez egy Cabernet sauvignon és Merlot cuvée, amit új tölgyfahordóban érleltem. A Kárpát-medencei borversenyen Kárpátaljáról egyedüliként ez a tétel kapott aranyérmet, Szolnokon a Bereczki Máté Gazdakör borversenyén szintén aranyérmet kapott. Munkácson a vörösbor fesztiválon és Beregszászon is aranyérmet ítélt neki a zsűri. Illetve van egy kiadvány, a „Винний Гід України”, aminek a 2020-as számában a Kárpátaljáról nevezett borok közül a legmagasabb pontszámot kapta, de egész Ukrajnát tekintve is kiemelkedő eredményt ért el.
– További tervek…
– Szeretnék minél jobb borokat készíteni. Az a vágyam, hogy borvidékünk újra visszanyerje régi presztízsét. Ehhez csúcsborokat kell készíteni, amihez kiváló minőségű szőlőfajták szükségesek. Nagyon sok munka áll még előttünk. Ki kell tapasztalnunk, hogy melyek azok a technológiák, amelyekkel a legjobbat tudjuk kihozni a szőlőfajtákból. Ezen kívül meg kell céloznunk egy komoly és értő közönséget, amely értékeli a komolyabb tételeket. Remélem, hogy egyszer felkerülünk a világ bortérképére, de ehhez még nagy utat kell megtennünk.
Kurmay Anita