Kárpátinfo hetilap


| 2021. 10. 24. – 16:06 | Kárpátalja |

Hirdetés

„Ha igazak kiáltanak, az Úr meghallgatja, és minden bajukból kimenti őket. Közel van az Úr a megtört szívekhez, és megsegíti a sebhedt lelkeket. Sok baja van az igaznak, de valamennyiből kimenti az Úr.”  (Zsolt 34, 18–20)

Ha valaki igaz, akkor miért kerül bajba? Nem lehetne, hogy az Úr őrizze őket minden bajtól és akkor nem kéne kiáltaniuk? Miért sebződik az igaz ember szíve, lelke? Ha már az igaz ember is bajba kerül, miért van sok baja? Nem lehetne, vagy nem lenne elég egyszer az életben? Ezek a kérdések elhangzanak a hívő emberek szájából is. Különösen olyankor, amikor ők kerülnek bajba.

Nem vagyok igaz ember, szent sem vagyok, szeretem és félem az Urat, de nekem már olyan sok bajom volt az életben, hogy nem is tudnám összeszámolni. De hála Istennek, eddig minden bajt túléltem! Halleluja!

Miért van mégis sok baja az igaz embernek? Azért, mert ezen a földön élünk, ebben a világban létezünk, mozgunk, dolgozunk. Ez a föld megromlott a bűn miatt. Jó lenne, ugye, ha az Úr összeszedné a hívő embereket egy reggel, és egy űrhajóval elszállítana minket egy csodálatosan szép bolygóra! Ott nem lenne senki más, csak az Úr megváltott népe...

Mit gondolsz, kedves Olvasóm, ott nem lenne semmi bajod? Nem zavarna a melletted horkoló ember, az sem zavarna, hogy az az öreg bácsi százszor kérdezi ugyanazt a dolgot tőled? Ha a kislányod elszakítaná az új ruháját, nem lennél bosszús?

Mindaddig, amíg ebben a bűnben fogant emberi testben élünk, lesz és van bajunk! Ha olyan szent vagy, hogy mutogatnak rád az emberek, akkor is testben vagy, akkor is  benned van a vágy, az indulat, a keserűség, a kétely. Gondolataink nem szentek, vágyaink nem mindig az Úr körül vannak. Baja van az igaz embernek is. Ha nem okoznak bajt a szomszédok, a munkatársak, a sógornőd, a fiad, akkor te önmagadnak okozol bajt, kárt. Úgy, hogy alig veszed észre. Mert van indulatod, vágyad, érzéseid vannak, és ezek elkísérnének a „másik bolygóra” is.

Az Úr nem akarta kivenni a világból az övéit. Azért imádkozott az Atyához a főpapi imájában, hogy őrizzen, tartson meg ebben a világban, bajban, veszedelmek között, betegségben, gyászban, viharban. A csoda, a kegyelem, a kiváltság, hogy az Úr gyermekei, akiket Ő maga, Jézus Krisztus megigazít, azok kiálthatnak Hozzá! Mindnyájan tudjuk, hogy van kihez futnunk a veszedelem idején.

Tudjuk, hogy kit kell segítségül hívni. Nem kell se rádió, se telefonösszeköttetés, az imánk azonnal kapcsolatot talál Istennel.

Isten közel van a szűkölködőhöz, a betegségben szenvedőhöz, a kitaszítotthoz, az üldözötthöz. Senkit nem utasít el! De az, akinek nem a hörgőjével van baja, nem is a vérnyomása magas, nincs rák a testében, nem látható a betegségnek még nyoma sem, az az ember, akinek a lelke sebződött meg, az mit kiáltson? Hogyan kiáltson?

Aki éppen most kapta az első csapást a házasságában, akit megcsaltak, akit a legjobb barát becsapott, akiről hamis híreket terjesztenek, aki csalódott a lelki testvérében, az az ember hogy kiáltson? „A lelkem sebzett, összetört, könyörülj rajtam, mert nem bírom elviselni  fájdalmamat! Úr Isten, töröld le könnyeimet! Gyógyítsd be lelkem sebét, adj szabadulást, megoldást, gyógyulást!” Mondhatja, kérheti, kiálthatja, panaszolhatja az Úrnak. És az Úr felel.Közel jön a sebzett lélekhez. Istennél soha nem késő! Ő nála nincs záróra! Neki te olyan fontos vagy, mint bárki más a földön. Tudja, hogy bajban vagy és azt is tudja, hogyan nyújtson elsősegélyt neked. Kiálts, ne kételkedj!

 Amikor kiáltunk, a sátán suttogni szokott: „Nem érdemes, Isten sem tud rajtad segíteni, már elkéstél, itt semmi remény, add fel!” Ne add fel, kiálts még hangosabban! Ne a hangszálaiddal – a lelkeddel kiálts Hozzá!

Vannak akik félnek kiáltani. „Ne tudja senki, mi fáj nekem” – gondolják. Vagy: már nem merek, mert olyan sokszor kiáltottam, kértem Istentől... Isten listája nem telik be! Még van helye a meghallgatásnak. Az Ő szíve is figyel rád, nem csak szent füleivel hallgat.
Ne félj, ne takarj és ne halogass!

A szegények kiáltásától, a bajban lévők sírásától elmenekülnek az emberek. Miért? Mert nem akarnak és nem is tudnak együttérezni! Nem akarnak adni, megosztani, segíteni! A gazdag nem ad, mert „majd még többet fog kívánni tőlem!” A szegény sem ad, mert „jaj, kevesebb lesz nekem is a kevés!”

Szegény, szenvedő mindig volt és mindig lesz. A  földön mindig nemkívánt marad a szegény! A  dúsgazdag sem kívánta házánál a koldus Lázárt. A kutyáit többre becsülte, mint a szegény embert. De egyszer visszaemlékezett, egyszer, amikor már késő volt.

Mondd el Jézusnak, mi fáj. Mondd el, mert ő figyel és hallgat rád. Lehet, hogy sok bajod van, lehet, hogy nem látod a megoldást. Az Úr ígérte: „Ha az igazak kiáltanak, az Úr meghallgatja és minden bajukból kimenti őket.” Téged is kiment.

Oly sokszor kiáltottam, kiáltoztam, kétségbeesetten jajgattam. Uram, köszönöm, hogy soha nem zártad be a szívedet kérésem előtt. Áldalak szeretetedért, a csodákért, az imameghallgatásért. Uram, lelkemnek sebeire is Te adtál balzsamot. Köszönöm. Mily nagy vagy Te! Hála és dicsőség neked szeretetedért, kegyelmedért!  Ámen

(Morzsák 4., 2006)

Dr. Tapolyainé Bartha Gizella

Hirdetés


  • A cikk a Kárpátinfo hetilap 25. évfolyamának 42. számában jelent meg.
  • Hetilapunkat megvásárolhatja terjesztőinknél, illetve előfizetheti a postán.
  • A Kárpátinfo hetilapot ONLINE is előfizetheti!
  • Lapunkat elolvashatja PDF formátumban is.

Kövessen minket a Facebook, az Instagram, a Telegram és a Google News oldalainkon.

Hirdetés