Október 26-án – Fedák Sári korábban feltételezett születésnapján (kiderült: szeptember 27-én látta meg a napvilágot) – a Kárpátaljai Megyei Magyar Drámai Színház épületével szemben álló, három évvel ezelőtt felavatott Fedák-szobornál gyülekeztek a színházrajongók, hogy fejet hajtsanak Beregszász leghíresebb szülötte előtt. Az ünnepség a színház nagytermében folytatódott, ahol idén először adták át a „Kárpátaljai Megyei Magyar Drámai Színház” Jótékonysági Alapítvány és Szűcs Nelli Jászai Mari-díjas színművész kezdeményezésére létrehozott Fedák Sári-díjat.
A díjat a kuratóriumi bizottság olyan Kárpát-medencei magyar ajkú színészeknek ítéli oda, akik számára kiemelten fontosak a Fedák Sári által is szem előtt tartott értékek, így a haza, a szülőföld, a magyar kultúra iránti szeretet, valamint hivatásuk, a színház iránti odaadás és elkötelezettség, illetve már legalább 15 éve ugyanannál a színháznál tevékenykednek. A díj egy Fedák Sárit ábrázoló bronzszobor, melyet Kolodko Mihály szobrászművész készített, s a kitüntetett színész egyszeri százezer forintos pénzjutalomban is részesül, illetve meghívást kap egy vendégelőadás bemutatására Kárpátalján.
A díjat első ízben Bogdán Zsolt kolozsvári színművésznek ítélte a kuratórium, illetve Szűcs Nelli kezdeményezésére – meglepetésként – idén egy kárpátaljai színész, Vass Magdolna is átvehette a mi Oscarunkat, a Fedák-szobrot.
A díjátadó ünnepség résztvevőit elsőként Szilágyi Mátyás, Magyarország Beregszászi Konzulátusának főkonzulja üdvözölte, aki nagyra értékelte, ahogyan a beregszásziak Fedák Sári emlékét ápolják: Fedák-szobor, Fedák Kulturális Központ, Fedák-díj. Elismeréssel szólt a beregszászi színház munkájáról, ahogyan „hőn szeretett és közkedvelt Zsazsánk” emlékét őrzik, ápolják. Köszönetet mondott Szűcs Nellinek, hogy „Fedák Sári alakját, hazaszeretetét, életútját, pályáját verssel, prózával, muzsikaszóval – olykor szomorú hangon, olykor vidám nótával elénk hozza és köszöntésül dobronyi rózsát ad Zsazsának”. A diplomata azt kívánta, hogy „a Fedák Sári-díjban részesülő színművészeknek életpályájukon legyen része mindig olyan hatalmas sikerekben, tapsban, mint Fedák Sárinak volt. Hozzá hasonlóan „féktelen ambícióval” haladjanak céljaik felé, szerepeik megformálásában és előadásában pedig vigyék tovább örökségként azokat az értékeket, melyek Zsazsa számára oly fontosak voltak: a haza és a színház iránti tiszteletét, soha el nem múló szeretetét”.
„Fedák Sári mindent elsöprő energiával és újító szándékával uralta a színpadot. Ahol fellépett, ahol megjelent, ott róla szólt minden. És nem csupán a korabeli Magyarországon, de Bécs, London, Párizs és New York színpadán is. Ő a Vérke-parti kis városból eljutott a világot jelentő deszkákig” – fogalmazott köszöntőjében Sin József, a KMKSZ Beregszászi Középszintű Szervezetének elnöke, aki nagyra értékelte a Fedák Sári Kulturális Központ, a Fedák-díj stb. létesítését. „Úgy gondolom, hogy a magyar végeken nagy szükség van a hasonló kezdeményezésekre. A magyar világot, nemzetet, kultúrát ily módon tudjuk megtartani itt Beregszászban, a kárpátaljai magyarság kis fővárosában” – fogalmazott Sin József. Aki kiemelte: a taps ma is kijár Fedák Sárinak és azoknak, akik hisznek a magyar színházunk jövőjében.
„Rég adósai voltunk városunk híres szülöttének. Hiszen el kell ismernünk, hogy alakja és emléke – politikai indíttatásból ugyan – méltatlanul háttérbe szorult – kezdte megemlékezését Sin Edina, a „Kárpátaljai Megyei Magyar Drámai Színház” Jótékonysági Alapítvány igazgatója. – A köztudatban és közbeszédben olyan kép alakult ki Fedák Sáriról, amelyben leginkább a könnyelmű művészvilág primadonnájaként láttatták, annak minden kliséjével és előítéletével. Egészen a közelmúltig kevés szó esett arról, hogy milyen fontos szerepet játszott Fedák Sári az egyetemes magyar színházi kultúra fejlődésében. Sokáig még itt, szülővárosában sem nagyon beszéltünk arról a Fedák Sáriról, aki rendkívüli tehetségével, hallatlan akaraterejével és szorgalmával a legnagyobbak közé emelkedett… Fedák Sárit mint drámai színésznőt együtt emlegették a legnagyobbakkal, Jászai Marival, Márkus Emíliával, Varsányi Irénnel. A sors azonban nem volt kegyes hozzá, fordulatokkal, világháborúval terhes időszak következett, amely megpróbáltatások sorát hozta el számára. S az utókor sokáig nem sokat tehetett vagy nem mert tenni azért, hogy ez változzon. Ma már viszont tehetünk. Nekünk, ma élő, színházszerető embereknek, s leginkább kárpátaljai, beregszászi magyaroknak ismernünk kell a valódi a Fedák Sárit.” A most átadásra kerülő díjról szólva Sin Edina kiemelte: ez egy „olyan elismerés, amely reményeink szerint szerte a Kárpát-medencében hirdeti majd az ő hagyatékát: a nemzet, a szülőföld és a hivatás iránti odaadást. Ezzel mi, jelenben élő kárpátaljai magyarok kifejezzük, hogy mindezen értékek számunkra is fontosak, s hogy hiszünk nemzeti közösségünk megtartó erejében, hiszünk a magyar nyelvű színházi kultúra és hagyomány erejében Kárpátalján.”
A díjakat az ötletgazda, Szűcs Nelli adta át, aki hangsúlyozta: „Ezzel a díjjal szerettem volna összekötni a múltat, a jelent és a jövőt”.
Ezt követően Szűcs Nelli a szintén kárpátaljai származású Tarpai Viktória színésznővel és a Zsazsa Bandájával Fedák Sári életét és munkásságát elevenítették fel a színpadon: a Dobronyi rózsát Zsazsának, avagy Ki a Tisza vizét issza… c. darab került bemutatásra. A közönség pedig szűnni nem akaró vastapssal jutalmazta a feledhetetlen előadást.
Kovács Erzsébet