Kárpátinfo hetilap


| 2021. 10. 31. – 11:11 | Kárpátalja |
A vári születésű Sipos András karate- és judoedző óráin a fogások oktatása mellett a közösségépítésre is nagy hangsúlyt fektet.

Hirdetés

A karate szülőföldje Japán. Idővel azonban sokfelé elsajátították a pusztakezes harc művészetét, amely egyben önvédelemre és önfegyelemre, indulataink kezelésére is szolgál. Kárpátalján is nagy szeretettel űzik ezt a sportot kicsik és nagyok. A vári születésű Sipos András karate- és judoedző óráin a fogások oktatása mellett a közösségépítésre is nagy hangsúlyt fektet. Vele beszélgettünk sportról, önfegyelemről.

– Hogyan lesz valakiből karateedző?

– Váriban születtem, ott is kezdtem az iskolát, majd a 9. osztály befejezése után felvételiztem a Nagyszőlősi Politechnikumba, ahol villanyszerelőnek tanultam. Ezt követően kerültem kapcsolatba a karatéval, amely mélyen megérintett. Mesterem, Kapeljusin György ösztönzésére felvételiztem a Lembergi Állami Testnevelési Egyetemre. Az egyetemi tanulmányaimmal egyidőben tanítottam a Nagymuzsalyi Középiskolában testnevelést, eközben külön foglalkozásként karate órákat tartottam gyerekeknek. Ma pedig a beregszászi Pásztor Ferenc Közösségi házban tartok foglalkozásokat.

– Milyen tapasztalatokkal gazdagodott az oktatás terén?

– A legfontosabb, hogy szeretni kell a gyerekeket, csak így lehet velük jól dolgozni. Sok-sok türelem és kitartás szükséges hozzájuk. Edzés előtt egy rövid meditációs gyakorlattal kezdünk, hogy ráhangolódjanak az új gyakorlatok elsajátítására. Hatévesektől a tizenhat évesekig vannak tanítványaim, ők az a korosztály, akik még könnyen tanulnak. Én 19 évesen ismerkedtem meg a karatéval, mondhatom, felnőtt korban már nem olyan egyszerű, a gyerekek könnyebben szívják magukba az új dolgokat. Emellett meg kell jegyeznem azt is, hogy edzéseket vezetni távoktatásban szinte lehetetlen, egy páros mérkőzést online folytatni nagyon nehéz. Reméljük, a közeljövőben már nem lesz erre szükség.

– A karate mellett a judot is műveli.

– Öt évvel ezelőtt jött egy lehetőség, hogy Magyarországon is taníthatok testnevelést, emellett karate edzéseket is. Erre én igent mondtam. Ott megkerestek a Magyar Judo Szövetségtől, hogy nem szeretnék-e Kárpátalján judot tanítani, mert szeretnék, ha a magyarországi klub fiókintézeteként kárpátaljai magyar gyerekek itthon elsajátíthatnák a sportágat, és anyaországi megmérettetéseken vehetnének részt. Mivel a két sportág különböző, így elkezdtem judo órákat venni, ma pedig már a karate mellett judot is oktatok.

– Miben különbözik a két sportág?

– Mind a kettő keleti küzdősport, és bár egy tőről fakadnak, mégis eltérőek. A karatéban ütések, rúgások vannak, ami veszélyesebb, mint a judo. A judo pedig ma már behálózta az egész világot, és bekerült a testnevelési tantervbe is. Itt rengeteg az esés, az edzések által pedig a növendékeink megtanulnak jól esni, így ha a mindennapi életben, akár biciklizés közben elesne a gyerek, nem üti meg magát annyira, mert tudja, hogyan essen úgy, hogy a legkisebb sérülést szenvedje el.

– Miért fontos, hogy a gyerekek elsajátítsák ezt a sportot?

– A keleti küzdősportok az önvédelem mellett önfegyelemre is tanítanak, növelik a küzdőszellemet, kitartóvá tesznek. Segítik az iskolai tanulást is, hiszen, ha az edzésben kitartó lesz a gyerek, akkor az iskolában is az lesz. Emellett foglalkozásimon a közösségépítésre is nagy hangsúlyt fektetek, erősítem bennük az összetartozás érzését.

– A mester példakép is a gyerekek számára…

– Mindenképpen, számomra is példakép volt mesterem. Itt nemcsak a sportágon belüli tudására gondolok, hanem a személyiségére, hogy milyen életet élt, milyen férj, apa volt. Ezért igyekszem én is úgy élni, hogy példát mutathassak a diákjaimnak. Családom után ez az életem, nem is tudnék mást csinálni.

– Meséljen a családjáról.

– Feleségemmel, aki kiváló pedagógus, két fiút – András 16 éves, Denisz pedig 13 – nevelünk. Mind a ketten járnak karate- és judoedzésekre, nagyon szeretik is ezeket a sportágakat. Mint mindenben, ebben is fejlesztenünk kell magunkat, el kell érnünk a következő szintet, a nagyobbik fiam pedig már lassan utolért engem, így ösztönöz arra, hogy nekem is tovább kell fejlődnöm.

– További tervek…

– Mindenképpen szeretném minél többekkel megismertetni ezeket a sportokat. Büszke vagyok arra, hogy a foglalkozásokon a család szeretetére, a kitartásra is nevelem őket. Jó érzés tudni, hogy a tanítványaim majd átadják a tanultakat a következő generációnak.

– Úgy legyen!

Kurmay Anita

Hirdetés


  • A cikk a Kárpátinfo hetilap 25. évfolyamának 43. számában jelent meg.
  • Hetilapunkat megvásárolhatja terjesztőinknél, illetve előfizetheti a postán.
  • A Kárpátinfo hetilapot ONLINE is előfizetheti!
  • Lapunkat elolvashatja PDF formátumban is.

Kövessen minket a Facebook, az Instagram, a Telegram és a Google News oldalainkon.

Hirdetés