Mozaik | 2021. 10. 05. – 15:00 |
A kutatók olyan szemstruktúrát azonosítottak, amely egyedülálló az állatvilágban. Fotó: Internet

Hirdetés

Egy megkövült trilobita vagy más néven háromkaréjú ősrák teljesen új szemléletmódot adott a kutatók világlátásához, szó szerinti értelemben. A fosszíliát először egy amatőr paleontológus vizsgálta a hetvenes évek elején, ám a szakemberek most egy második pillantást vettek az ősi ízeltlábúakról készített röntgenfelvételekre.

A kutatók olyan szemstruktúrát azonosítottak, amely egyedülálló az állatvilágban - írja az Origo.

Wilhelm Stürmer radiológus régóta szívesen tanulmányozta a fosszíliákat és ezt a szenvedélyt azzal táplálta, hogy felszerelt egy mikrobuszt röntgenberendezéssel, hogy eljusson a paleontológiai helyszínekre. És mivel nem paleontológus, így kevesen vették komolyan azt az állítását,

miszerint látóidegeket fedezett fel egy 390 millió éves Phacops geesopsi kövületben.

Abban az időben az a konszenzus született, hogy csak a csontok és a fogak, tehát az élőlények kemény részei láthatók a kövületekben, és a lágy részek, például a belek vagy az idegek láthatatlanok – mondta Brigitte Schoenemann, a Kölni Egyetem paleontológusa a ScienceAlert online tudományos portálnak. – Az idegek mellett a rostok elrendezése elég különösnek tűnt, amely hihetetlenül hasonlított az ommatidia nevű fotoreceptor sejtekre.

Hozzátette: ebben az esetben azonban furcsán megnyúltak, nagyjából 25-szörösére a saját átmérőjüknek, ami túl hosszú ahhoz, hogy hihetőnek tűnjön egyfajta „fénygyűjtő szerkezetként".

Más vélemények szerint a lágyszöveti struktúrák egyértelmű "aláírást" hagyhatnak a megkövesedett anyagban. 

Ezt szem előtt tartva Schoenemann és kollégái visszatértek Stürmer eredeti képeihez, hogy közelebbről megnézzék azt. Miután a modern CT-technológiával kétszer is ellenőrizték a fosszíliát, megállapították, hogy az általuk észlelt szálak szinte biztosan látóidegszálak.

Ám a Scientific Reports tudományos szaklapban publikált tanulmány szerint valami igazán felkeltette a kutatók figyelmét.

Mindegyik szem körülbelül 200, legfeljebb egy milliméteres lencséből állt – mutatott rá Schoenemann. – Valamennyi lencse alatt viszont legalább hat oldalt láttunk, amelyek mindegyike együtt alkot egy kis, összetett szemet.

A trilobiták vagy háromkaréjú ősrákok kihalt ízeltlábúak több száz millió évig uralták az óceánokat; 521 millió évvel ezelőtt, a kambrium időszak második korszakában jelentek meg és a kora paleozoikum időben élték fénykorukat.

Ezután lassú hanyatlásnak indultak és körülbelül 252 millió évvel ezelőtt kihaltak. 

Az egyik legokosabb „találmányuk" a soha nem látott komplexitású vizuális rendszer volt. Bár a modern fogalmak összehasonlíthatóan egyszerűek, a szemük ilyen változata előnyt biztosított nekik a vadászatban vagy a rejtőzködésben, valamint a fényerő és a mozgás legkisebb változásainak észlelésében.

A kutatók úgy gondolják, hogy a Phacops geesopsi szemének egyes összetevői talán különböző funkciókat láttak el, például a kontraszt javítását vagy a különböző színek észlelését.

Hirdetés

Forrás

Kövessen minket a Facebook, az Instagram, a Telegram és a Google News oldalainkon.