Az erdőégetés miatt légköri változásokat idéztek elő a maorik, amikor 700 évvel ezelőtt benépesítették Új-Zélandot - állapította meg egy nemzetközi kutatócsoport.

Ebből az időszakból származó kormot találtak ugyanis az Antarktiszon, a tudósok kifejlesztett modelljük segítségével pedig rekonstruálni tudták a koromrészecskék útját a légkörön át - írja az Origo.

Az osztrák és norvég szakértők megállapították, hogy a korom új-zélandi erdőtüzekből származik.

Eredményeikről a Nature című tudományos lapban számoltak be. Amerikai kutatók már néhány évvel ezelőtt magas koromkoncentrációra bukkantak az antarktiszi félszigeten vett jégfuratban, mely az 1300 körüli időszakból származik. A maorik ekkorra benépesítették Új-Zélandot és a kutatók azt feltételezik, hogy a koromlerakódások onnan származnak, mivel az őslakosok leégették az erdőket.

Az Antarktisz keleti részén ellenben nem találtak ilyen lerakódásokat.

A vizsgálat során egy új számítógépes modellt használtak, melyet a Bécsi Egyetem meteorológiai és geofizikai tanszékének kutatója, Andreas Stohl és a Norvég Légkutató Intézet (Norwegian Institute for Air Research - NILU) munkatársai fejlesztettek ki.

Ez lehetővé teszi, hogy rekonstruálják a történelmi idők jégfuratokban kimutatható emissziójának vándorlását.

A furatok alapján végzett visszamenőleges számítások kimutatták, hogy az antarktiszi félsziget lerakódásai és az Antarktisz keleti területéről ugyanebből az időszakból származó lerakódások hiánya csak Patagóniából, Tasmániából és Új-Zélandról származó koromemisszióval magyarázható - közölte Stohl.

Az északabbra lévő régiókat Afrikában, Ausztráliában és az Amazonas területén a kutatók kizárták: ha onnan származna a korom, az Antarktisz keleti részén is lennének lerakódások.

A modell alkalmazása során a tudósok abból indulnak ki, hogy a részecskék utazásának klimatológiája 700 éve sem különbözött jelentősen a jelenlegitől. Ez abból is látható, hogy az Antarktiszon a csapadékviszonyok alig változtak. "Kisebb eltérések az eredményeket alig befolyásolnák, a cirkuláció mintázatának nagymértékű változása kizárható" - fejtette ki Stohl.

Patagóniai, tasmániai és új-zélandi tavak üledékeinek elemzése csak Új-Zélandon mutatott ki faszénlerakódásokat 700 évvel ezelőtt. Ez egybeesik azzal, amikor a maorik benépesítették Új-Zélandot.

A 6000 kilométerrel távolabb lévő antarktiszi félszigeten megnövekedő koromkoncentráció sem a véletlen műve.

Az, hogy az emberek már 700 éve is jelentős változást okoztak az erdőégetéssel a légkör koromkoncentrációjában, nagyon meglepő" - mondta Joe McConnell, az amerikai Nevada államban lévő renoi Sivatagkutató Intézet munkatársa, a tanulmány vezető szerzője.

A tudósok számára a vizsgálat újabb bizonyítékkal szolgált arra, hogy az emberi tevekénység az eddig véltnél jóval régebb óta és jóval nagyobb mértékben befolyásolja a Föld légkörét és klímáját.

Emellett újabb információt szolgáltat arról is, mikor érkeztek a maorik a korábban lakatlan Új-Zélandra. A jégfuratok elemzése segítségével megállapították, hogy a nagy területen végzett erdőégetések 1297 körül kezdődhettek. Az égetések célja mezőgazdasági területek létrehozása volt. A maorik érkezése előtt Új-Zélandot szinte kizárólag, nagyjából 80 százalékban őserdő borította - ma már csak kevesebb, mint 25 százalékát.