Kárpátinfo hetilap


| 2021. 10. 09. – 07:07 | Kárpátalja |
Sápi Zsolt először a marketing tudományába vetette bele magát, végül mégis a teológia felé fordult, és ma már felszentelt lelkészként hirdeti Isten igéjét.

Hirdetés

Isten útjai kifürkészhetetlenek – szokták mondani. Különösen igaz ez egy olyan személyre, akinek korai tervei között nem szerepelt a lelkészi hivatás. Sápi Zsolt először a marketing tudományába vetette bele magát, végül mégis a teológia felé fordult, és ma már felszentelt lelkészként hirdeti Isten igéjét. Ismerjük meg őt!

– Mit tudhatunk Önről?

– Szőlősgyulán születtem, ott is nőttem fel. Általános iskolámat szülőfalumban végeztem, majd felvételt nyertem a Péterfalvi Református Líceumba. Az ott töltött három év után felvételiztem Magyarországra, egy marketing és reklámügyintéző szakiskolába. Mindig is érdekelt a reklám világa, hogy mit és hogyan lehet a megfelelő módon értékesíteni. Egy keveset dolgoztam is a szakmában, de ez ma már csak szép emlék.

– Végül teológián folytatta tanulmányait.

– Életem folyamán többször is éreztem, hogy megszólít engem az Úr, hogy nekem Őt kell követnem. A magyarországi tanulmányaim alatt részt vettem az egyik gyülekezet életében, ahol gondolatokat fűztem az adott ige üzenetéhez. Ekkor erősödött meg bennem az az érzés, hogy nekem a teológiát kell választanom, így jelentkeztem a Károli Gáspár Református Egyetemre, melyet elvégezve, hazatértem Kárpátaljára.

– A magyarországi tanulmányok után egyenes út vezetett haza?

– Nagyon nagy kérdés volt ez bennem. Szerettem Budapesten élni, szinte minden barátom ott volt, és ott is maradt szolgálni. Azonban mégis azt éreztem, hogy haza kell jönnöm, nekem itthon kell hirdetnem az igét. Meg kell mondjam, a nagyváros után nem volt könnyű visszaszokni az itthoni léthez. Elsőként Mezőváriban szolgáltam három évet, tizenegy éve pedig Badalóban vagyok református lelkész.

–  Milyen érzések voltak önben, mikor felszentelték?

– A legtöbb hazaérkező lelkészt egy-két éven belül felszentelik, az én életemben ez másként történt, én több évet szolgáltam a felszentelés előtt. Amikor ez bekövetkezett, nagyon boldog voltam, azt éreztem, hogy az elhívásom ezzel pecsételődött meg.

– Milyen tapasztalatokkal gazdagodott az évek során?

– A világot és körülöttünk minden embert jelenleg a koronavírus-járvány, annak hatása foglalkoztatja. Meglátásom szerint még hosszú éveknek kell eltelni ahhoz, hogy az a közvetlenség, nyitottság, ami eddig jellemezte az embereket, visszatérjen. Gyülekezetünkben is azt tapasztalom, hogy egyfajta félelem ült az emberek szívére, amelyet nem könnyű felülírni. Ezért fontos például az idősebbeket meglátogatni, beszélgetni velük, hogy érezzék, nincsenek egyedül. Emellett a fiatalok nevelésére is nagy hangsúlyt kell fektetni, meg kell mutatni nekik, mit is jelent igazán az egyház, az Úr szeretete. Igyekszünk több fiatalos programot szervezni, melyre bátran jönnek. Tapasztalataim alapján a hosszú bezártság után ők jobban ki mernek mozdulni, ami örvendetes.

– Milyen programjaik vannak?

– Egyházkerületi nagyobb programokat nem tudunk lebonyolítani, azonban a gyülekezeteken belül szervezünk kisebb alkalmakat. Terveink szerint evangelizációs hetet tartanánk, szeretnénk egy ifjúsági napot szervezni, valamint egy kisebb adventi vásárra is készülünk. Nagy öröm volt, hogy a nyár folyamán meg tudtuk szervezni a konfirmandus hetet, melyen több mint százötven gyermek vett részt. Egy nagyon áldásos hét volt az számunkra.

– Meséljen a családjáról.

– Nyolc évvel ezelőtt házasodtam meg, feleségemmel Anna nevű hétéves lányunkat neveljük, aki a szemünk fénye. Számunkra minden a család, szinte mindent hármasban csinálunk, együtt kirándulunk, olvasunk, tanulunk, esténként activityzünk. Ha valamilyen ügyben Magyarországra kell utaznom, ők is elkísérnek, a lányom nagyon élvezi ezeket az utakat. Szerencsésnek mondhatom magam.

– Sajnos vannak, akik nem ilyen szerencsések, egyik családtagjuk kénytelen külföldi munkát vállalni…

– Igen, ez egy nagy probléma vidékünkön, melyet mindenki, de főképp a gyerekek szenvednek meg nagyon. Egy édesapa személye, tekintélye nagyon fontos egy gyermek számára. Az anya szereti őt, mindent megtesz érte, de nem pótolhatja az apát, ahogyan az édesanyát sem lehet pótolni. Egy gyermek fejlődéséhez mindkét szülő jelenléte szükséges.

– Mit jelent önnek a hivatása?

– Az, hogy az Úr engem elhívott lelkészi szolgálatra, mindennél többet jelent. Tapasztaljuk, hogy a világ egy része megpróbálja az egyházat elszürkíteni, emiatt nagy feladat hárul ránk, lelkészekre. Hirdetnünk kell az igét, az Úr szavát, hogy mindenkihez elérhessen és megismerhessék Őt!

– Isten áldása legyen szolgálatán!

Kurmay Anita

Hirdetés


  • A cikk a Kárpátinfo hetilap 25. évfolyamának 40. számában jelent meg.
  • Hetilapunkat megvásárolhatja terjesztőinknél, illetve előfizetheti a postán.
  • A Kárpátinfo hetilapot ONLINE is előfizetheti!
  • Lapunkat elolvashatja PDF formátumban is.

Kövessen minket a Facebook, az Instagram, a Telegram és a Google News oldalainkon.

Hirdetés