Kárpátinfo hetilap


| 2021. 11. 13. – 09:09 | Kárpátalja |
Molnár D. István a Rákóczi Főiskola Földtudományi és Turizmus Tanszékének munkatársa egy igazán elhivatott oktató. Vallja: az élet minden területén meg kell találni a megfelelő egyensúlyt.

Hirdetés

Pedagógusnak lenni nagy kihívás, de egyben az egyik legszebb hivatás. Molnár D. István a Rákóczi Főiskola Földtudományi és Turizmus Tanszékének munkatársa egy igazán elhivatott oktató. Vallja: az élet minden területén meg kell találni a megfelelő egyensúlyt. Ismerjük meg őt!

– Meséljen magáról.

– Nagydobronyban születtem, tanulmányaimat a helyi középiskolában végeztem. Már iskolásként nagyon tetszett a földrajz tudománya, felkeltette érdeklődésemet ez a terület. Így érettségi után felvételiztem a beregszászi főiskolára, ahol akkor még a Nyíregyházi Főiskola kihelyezett képzésére lehetett jelentkezni. A földrajz nem is volt kérdés, azonban akkoriban még szakpárok voltak, a földrajz pedig angollal volt párosítva.

Ennek nem örültem, mert az angol nem volt az erősségem. Visszatekintve azonban azt tudom mondani, hogy jó döntés volt, hisz így kellően elsajátíthattam az angol nyelvet, ami nagyon hasznosnak bizonyult az évek alatt.

– Ma pedig már a Rákóczi Főiskola oktatója.

– Diákéveink alatt igen aktív életet éltünk, többek között megalapítottuk a Hallgatói Önkormányzatot, különböző rendezvényeket szerveztünk. A diploma megszerzése után pedig többen is lehetőséget kaptunk arra, hogy az intézményben maradhatunk tanársegédként, amennyiben tanulmányainkat tovább folytatjuk, hogy megszerezhessük a doktori fokozatunkat. Kezdetben a Limes Társadalomkutató Intézetben dolgoztam. Idővel az intézet kettévált: a Lehoczky Tivadar Társadalomtudományi Kutatóközpontra és Hodinka Antal Nyelvészeti Kutatóközpontra. Akkor én ez utóbbi intézet csapatát erősítettem, ma pedig a Lehoczky Tivadar Társadalomtudományi Kutatóközpontban és a Földtudományi Tanszék tanáraként dolgozom. Eközben felvételt nyertem a Debreceni Egyetem Földtudományok Doktori Iskolájába, ahol 2013-ban szereztem meg a doktori fokozatomat.

– Milyen tapasztalatokkal gazdagodott az évek során?

– Fiatalként belecsöppenni egy felsőoktatási intézmény munkájában igen izgalmas volt. Akkoriban kis intézmény voltunk, nagyon családias hangulat uralkodott itt. Mára, hála Istennek, nagyot fejlődött a főiskola. Az évek során egyre többet tanultam, nemcsak a tankönyvekből, de a kollégáktól is, igyekeztem az ő tapasztalataikat magamba szívni és alkalmazni a tanítás során. Úgy gondolom, a felsőoktatásban könnyebb oktatni, mint középiskolában. Hisz hozzánk a diákok célirányosan jönnek, tudják, mit szeretnének, és tesznek is érte, hogy elérjék céljaikat. Szépsége ennek a szakmának, hogy mindig valami új kihívással szembesülünk, ami problémamegoldásra sarkall bennünket. Jómagam térképtant, a társadalomföldrajz alapjait, világgazdaság földrajzát és geoinformatikát oktatok, a diákok pedig partnerek abban, hogy élménydús órák jöjjenek létre.  

– Hogyan oldották meg a távoktatással járó nehézségeket?

– Kiváló informatikusok dolgoznak a főiskolán, akiknek segítségével megismertük azokat a felületeket, amelyeken le tudtuk bonyolítani a tanórákat. A diákok is hamar reagáltak a változásokra, meglévő informatikai tudásukat beletették abba, hogy zökkenőmentesek lehessenek az órák. Azonban egyes tárgyak esetében nagyon megnehezítette a munkánkat a távoktatás, például a geoinformatika kapcsán. Személyes tapasztalataim alapján azt mondhatom, hogy a jelenléti oktatás a legcélszerűbb, és reméljük, a jövőben nem kerülnek bezárásra az iskolák.

– A tanítás mellett kutatói munkát is végez.

– Diákéveim alatt témavezetőm javaslatára kezdtem el foglalkozni a kárpátaljai magyarság számának változásával, amelyet még ma is vizsgálok. Sajnos még mindig a 2001-es népszámlálási adatokra támaszkodhatunk, de reményeink szerint hamarosan lesz egy újabb népszámlálás, amely frissíti a meglévő információt. Az évek során a magas kivándorlás és a csökkenő születésszám azt eredményezte, hogy fogy a magyarság régiónkban. Ma azt mondhatjuk, körülbelül százharmincegyezer magyar lakja Kárpátalját. Másik kutatási területem a közigazgatás földrajza, vagyis, hogy hogyan változtak a határok Kárpátalján, a történelem folyamán. Emellett Kárpátaljával kapcsolatos térképek elkészítésével is foglalkozom.

– Mit jelent önnek a munkája?

– Életemben a családom az első, próbálok férjként és apaként helyt állni a mindennapokban. Emellett pedig nagyon szeretem a munkámat, amit szívvel-lélekkel végzek. Sokszor nem könnyű összeegyeztetni a magánéletet és a munkát, de hála Istennek, van egy szerető párom, aki mindenben a támaszom. Nagyon örülök annak, hogy olyan munkám van, amelyet szeretek, úgy gondolom, így sokkal könnyebb elvégezni a napi teendőket.

– További tervek…

– A folyamatosan változó oktatási rendszerünkben mindig jönnek újabb kihívások, amelyeket teljesíteni kell. Ezekre koncentrálok maximálisan. Emellett folytatom a kutatói munkámat, publikálom az eredményeket. És természetesen oktatom a jövő pedagógusait, tudományos munkatársait.

– Mi pedig további sok sikert kívánunk!

Kurmay Anita

Hirdetés


  • A cikk a Kárpátinfo hetilap 25. évfolyamának 45. számában jelent meg.
  • Hetilapunkat megvásárolhatja terjesztőinknél, illetve előfizetheti a postán.
  • A Kárpátinfo hetilapot ONLINE is előfizetheti!
  • Lapunkat elolvashatja PDF formátumban is.

Kövessen minket a Facebook, az Instagram, a Telegram és a Google News oldalainkon.

Hirdetés