Folytatva a gyógy- és fűszernövények a kertjeinkben cikksorozatunkat, most egy olyan sokoldalú növényt szeretnénk bemutatni olvasóinknak, amely számos pozitív tulajdonságaival szintén helyet érdemel a kertben.
Ez a növény nem más, mint a kerti kakukkfű. A kakukkfüvet elsősorban a gasztronómiában ételek fűszerezésére alkalmazzák. A kakukkfű egy erősen hidegtűrő, könnyedén termeszthető gyógynövény is egyben. Említést érdemel még a csodás illata, amely az otthonunk levegőjét kellemes aromával látja el. Talán ennek a kellemes aromának köszönheti azt a szintén pozitív tulajdonságát is, hogy remek társnövényként alkalmazhatjuk a kiskertünkben, ugyanis segít távol tartani az olyan kártevőket, mint a lisztecskét, a bagolylepkék hernyóit és egyéb más káros rovarokat is. Vonzza viszont az olyan beporzó hasznos rovarokat, mint a méhek. Nem utolsó sorban ez a gyógy- és fűszernövény egyes fajtái még dísznövényként is megállják a helyüket, ugyanis remekül díszíthetik a szikla- vagy dísznövénykertünket is.
A növény gyógyhatása
A kerti kakukkfű (Thymus vulgaris) az egyik legősibb gyógynövények egyike. Erős illata és kitűnő fertőtlenítő hatása miatt már az egyiptomiak is használták. Az ókori görögöknél a vitézséget, bátorságot jelképezte.
A kakukkfű közismert a baktérium és vírusölő hatásáról. Igen gazdag beltartalmi értékekkel rendelkezik. A kakukkfű E-, C-, K-, B-komplex vitaminokon túl, folsavat is tartalmaz, valamint az egyik legjobb forrása a kalciumnak, vasnak, mangánnak, szelénnek és a káliumnak. A kakukkfű gyógyító hatása elsősorban fő hatóanyagának, az illóolajnak, illetve annak két legfontosabb összetevőjének, a timolnak és a karvakrolnak köszönhető. Ugyanis mindkét vegyület baktériumölő és gombaellenes tulajdonságú, emellett köptető és emésztésserkentő hatása is ezeknek köszönhető.
A konyhában a kakukkfű leggyakrabban húsok, gombák, paradicsomos ételek és fűszeres túrók ízesítője. Semmi más fűszerhez nem hasonlít, ezért sajátos aromája miatt óvatosan kell használni, mert csak kis mennyiségben élvezhető, különben erős illatánál fogva megváltoztatja az étel eredeti jellegét.
A növény ismertetése
Ez a növény Dél-Európában őshonos. Egy évelő, alacsony félcserje, amely az ajakosok családjába tartozik. Gyökérzete karószerű, fásodó, többszörösen elágazó, többfejű. Szára a tövétől elágazó 20-40 cm magas, félig elfásodó bokra szétterülő. Levélzete apró, átellenes állású, lándzsás alakú, finoman szőrözött levelekből áll. Virágai szintén kicsinyek, lilás (vagy fehér) színűek, egy- és kétivarúak, idegenmegporzók, május-júniusban nyílnak. Termése kicsiny, sötétbarna makkocska. Egész éves növény.
A kakukkfű igénye
Dél-európai származása miatt közepesnél magasabb a hőigénye. A magok már 7-8°C-on csírázásnak indulnak. A növények fejlődéséhez szükséges optimális hőmérséklet 25°C körül van. Sokáig tartó száraz hidegek hatására jelentős mértékű fagykárt szenvedhet. A fiatal (1-2 éves) és az elöregedett (6-8 éves) állomány a leginkább fagyérzékeny. Ha viszont hótakaró borítja, akkor a vidékünkön tapasztalható leghidegebb teleket is átvészeli.
Rendkívül fényigényes. A legkisebb árnyékolásra is növekedésének lassulásával válaszol. Elgyomosodott ágyásokban satnyák a tövek és az illóolaj tartalmából is veszít. Tűző napsütésben érzi jól magát, különösen a déli domboldalak alkalmasak termesztésére, ahol a napsugarak beesési szöge ideális számára.
Szárazságtűrő, de csak az idősebb tövek. Első évben a csírázástól kezdve nyirkos talajt igényel, amelyet nyáron gyakori öntözéssel tarthatunk fent. Egyszerre ne adjunk sok vizet, mert erősen lehűl a talajfelszín és növekedése megállhat. Kifejlett állapotban az aszályos nyarakon is szépen díszlik, erősen elágazó karószerű főgyökere nagy távolságból szállítja számára a vizet. Szálas, apró levélzetének minimális a párologtatása.
Talajban nem válogat. A terület kiválasztásánál a nagy fényigényén kívül gondoljunk melegkedvelő és szárazságtűrő képességére is. Erősen kötött, agyagos, hideg, mély fekvésű helyekre ne ültessük, mert gyengén növekedik és fokozottabb a kifagyás veszélye is. A laza szerkezetű, jól szellőző és jó vízgazdálkodású talajok kedvezőek számára.
Tápanyagigénye közepes. Évelő, ezért telepítésénél nagyon fontos a szervestrágyázás, 10 m2-ként legalább 30-40 kg érett istállótrágyát szórjunk ki. A szerves trágya pótolja a tápanyagokat és laza, morzsalékos, könnyebben melegedő talajszerkezetet alakít ki. A főbb (makro elemek) tápanyagok közül káliumból és foszforból valamennyivel többet igényel, mint nitrogénből. Közepes tápanyagszintű talajok esetében 10 m2-es területre évente 400 g szuperfoszfátot és 200-250 g kálisót számítsunk. Pétisóból fejtrágyaként elegendő évente 200 g/10 m2. Alacsony mésztartalmú területeken a meszezés növeli a termést.
A kakukkfű fajtái
A kertészetekben többféle kakukkfű-fajtával találkozhatunk. Az alapfaj mellett lehetőségünk van különleges illatélménnyel kecsegtető citromillatú változatot és a megjelenésében kitűnő, extravagáns, széleslevelű kakukkfű töveket is beszerezni. Megkülönböztetünk: kerti, mezei, hegyi, citromillatú, aranylombú, aranytarka citromillatú, tarka kúszó citromillatú stb. kakukkfű-fajtákat. Ezek a fajták küllemükben, méretükben, illatanyagukban különbözhetnek egymástól, de igényüket és beltartalmi értéküket tekintve nincs nagy különbség közöttük.
Jelenlegi cikkünkben megismerkedhettünk magával a növénnyel, annak környezeti igényeivel és nem utolsó sorban jótékony hatásaival. A cikk folytatásaként pedig a kakukkfű termesztésével, betakarításával és felhasználási lehetőségeivel fogunk közelebbről megismerkedni.
Nagy Csaba falugazdász,
Pro Agricultura Carpatika Alapítvány