Kárpátinfo hetilap


| 2021. 12. 25. – 12:09 | Kárpátalja |
Szekunda Anikó, a Beregszászi Kossuth Lajos Líceum angol nyelvtanáraként fontosnak tartja a gyerekek kommunikációs kompetenciájának fejlesztését.

Hirdetés

Kárpátalján magyarnak lenni nem egyszerű. Kultúránkat megőrizni, átadni pedig csak egy igazán elhivatott pedagógus képes. Szekunda Anikó, a Beregszászi Kossuth Lajos Líceum angol nyelvtanáraként fontosnak tartja a gyerekek kommunikációs kompetenciájának fejlesztését. Vallja: tanítani csak egy nagy adag szeretettel lehet. Ismerjük meg őt!

– Meséljen magáról.

– Nagydobronyban születtem, ott végeztem középiskolai tanulmányaimat. Gyerekként számos hittantáborban vettem részt, ahol a külföldről érkező csoportok angol nyelvet is tanítottak a gyerekek számára. Már akkor nagyon megszerettették velem az angolt, ami később egyre inkább vonzóvá vált számomra. Így nem is volt kérdés, hogy iskola után ebbe az irányba fogom képezni magam. Érettségi után felvételiztem a beregszászi főiskola angol-földrajz szakára, melynek elvégzését követően angol nyelvtanárként kezdtem dolgozni. Elsőként a Beregszászi 8-as számú Középiskolában (ma Mikes Kelemen Líceum) tanítottam, jelenleg pedig a Beregszászi Kossuth Lajos Líceumban oktatok.

– Milyen tapasztalatokkal gazdagodott az évek során?

– Egy pályakezdő tanár sokféle problémával szembesül. A megfelelő tankönyvek hiánya akkor is, és még ma is sok esetben nehézséget jelent. Emellett úgy gondolom, egyfajta szerencsés helyzetben is vagyunk, mivel a gyerekek motiváltak abban, hogy elsajátítsák az angolt – a jövőbeli boldogulás szempontjából nagyon fontosnak tartják megtanulni ezt a nyelvet, de a különböző számítógépes játékok nagy része is ezen a nyelven érhető el.

Ennek hatására nemcsak kötelességből, de önmaguk örömére is tanulnak. Felismerték, hogy a későbbiekben is hasznosítani tudják majd ezt a megszerzett tudást.

– Mit tart fontosnak munkája során?

– Óráim felépítésekor mindig a kommunikációs képesség fejlesztésére fektetem a hangsúlyt. Nem elég csupán a nyelvtani szabályokat megtanítani, bele kell ezeket helyezni egy-egy szituációs gyakorlatba is, hogy a diákok lássák, mit, hogyan, milyen módon kell alkalmazni. Itt nagy segítség a játékos tanulás, ami főként a kisebb korosztálynál jól alkalmazható módszer. A nagyobbaknál pedig a technikai eszközök bevonása is sokat segít.

Emellett biztatni és megerősíteni kell őket abban, hogy nem baj, ha valamit nyelvtanilag nem tökéletesen használnak a beszéd során, de igenis merjenek megszólalni, merjenek beszélni. Csak így fogják tudni kamatoztatni a későbbiekben a tanultakat.

- Emellett a Start Nyelvközpontban is oktat.

- Több mint négy évvel ezelőtt keresett fel Mondics-Kurmay Lívia, a nyelviskola vezetője azzal, hogy lenne-e kedvem náluk dolgozni, amire igent mondtam. A nyelviskolában más módszertant veszünk alapul, mint a középiskolában. Ott még nagyobb hangsúlyt fektetünk a játékos nyelvtanulásra, a beszédtechnikára, a nyelv használatára. Ennek hatására több rálátásom nyílt például arra, hogyan oktassunk hatékonyan, élvezhetően. Ezeket pedig be tudom vinni a középiskolai óráim menetébe is.  

– Az élethosszig tartó tanulás egy pedagógus számára nem ismeretlen fogalom.

– Minden szakma magában hordozza a folyamatos szakmai fejlesztés lehetőségét. Rohamosan gyorsuló világban élünk, ahol naponta jelennek meg új információk, technikák és technológiák, ezért nem engedhetjük meg magunknak, hogy egy szinten megálljunk. Jómagam is folyamatosan tanulok, különböző tanfolyamokon veszek részt, amelyeken újabb dolgokat sajátíthatok el.

– Hogyan oldotta meg a távoktatással járó nehézségeket?

– Nem mindennapi feladat elé állított minket a karantén bevezetése. Kezdetben különböző online felületeken próbáltunk kapcsolatot tartani a tanulókkal és küldeni számukra a tananyagot. Majd iskolánkban létrehoztak egy belső rendszert, a Google Classroom-ot, melynek segítségével maradéktalanul meg tudtuk tartani az órákat. Bár voltak olyan diákok, akiknek nem voltak megfelelő eszközeik a távoktatáshoz, összességében azt tapasztaltuk, hogy nagyon élvezték ezeket az órákat. Kihívást jelentett ez mind a pedagógusoknak, mind a tanulóknak egyaránt, de hála Istennek, sikerrel vettük az akadályokat.

– Mit jelent önnek a munkája?

– Számomra ez nem is egy munka, hanem hivatás. Az ember nem tud kilépni ebből a munkakörből még akkor sem, amikor nincs órája, vagy hétvégén sétál a városban. Személyes tapasztalat, hogy a diákjaim sokszor angolul köszönnek az utcán. Ez egy nagyon jó érzés, tudni azt, hogy van értelme annak, amit végzek, hogy vannak, akiknek ez hasznukra válik.

– Hogyan szokott kikapcsolódni, feltöltődni?

– Mint említettem, Nagy­dobronyban születtem, ahol édesapánk kisgyermekkorunktól kezdve a természet szeretetére nevelt. Nagyon sokat kirándultunk a környékbeli erdőkben és megismerkedtünk a vidék szépségeivel. Bár már közel húsz éve Beregszászban élek, a természet szeretete megmaradt bennem.

Családommal – férjemmel és két fiammal – nagyon szeretünk túrázni, hegyet mászni. A természet szépsége mindig feltölt energiával.

– Mit üzenne egy pályakezdőnek?

– A pedagó­gus­pályá­hoz véleményem szerint egy jókora adag szeretetre van szükség. Nem az a legfontosabb, hogy mennyire nagy tudással rendelkezik egy tanár, hanem hogy azt a tudást milyen szeretettel tudja átadni a gyerekeknek. Ha a diákok érzik, hogy bizalommal fordulhatnak tanáraik felé, akkor az órákon is jobban fognak igyekezni. Ez pedig mindig meghozza a gyümölcsét.

Kurmay Anita

Hirdetés


  • A cikk a Kárpátinfo hetilap 25. évfolyamának 51. számában jelent meg.
  • Hetilapunkat megvásárolhatja terjesztőinknél, illetve előfizetheti a postán.
  • A Kárpátinfo hetilapot ONLINE is előfizetheti!
  • Lapunkat elolvashatja PDF formátumban is.

Kövessen minket a Facebook, az Instagram, a Telegram és a Google News oldalainkon.