Kárpátinfo hetilap


| 2021. 12. 25. – 08:08 | Kárpátalja |
Templomainkban, városok és falvak terein betlehemet építünk a megszületett Üdvözítővel, és rácsodálkozunk a jászol fölé hajló Mária és József tekintetére, ahol a kimondhatatlan titok fekszik – a megtestesült Isten, az Atya egyszülött Fia, aki „szolgai alakot öltve kiüresítette önmagát, és hasonló lett az emberekhez” (Fil 2, 7).

Hirdetés

„Elment tehát József Galilea Názáret nevű városából Dávid városába, a júdeai Betlehembe, hogy följegyeztesse magát Máriával, feleségével együtt, aki áldott állapotban volt. Miközben ott tartózkodtak, elérkezett Mária szülésének napja. Megszülte elsőszülött fiát, pólyába takarta és jászolba fektette, mert nem kaptak helyet a szálláson.” (Lk 2, 4–7)

Krisztusban szeretett testvéreim!
Krisztus születik! Dicsőítsétek!

A mi Urunk és Üdvözítőnk, Jézus Krisztus születése szívünkben, templomainkban, házainkban és minden Istenre szomjazó emberi szívben belső örömet és nyugalmat hoz. Bizonyosságát adja annak, hogy velünk van az Isten, nem valahol távol, hanem a közelünkben, ő lett Emmanuel, a velünk lévő Isten. Ezt az örömhírt hirdeti Isten angyala a rémült pásztoroknak: „Ne féljetek! Nagy örömet hirdetek nektek és az egész népnek: ma született az Üdvözítő Dávid városában. Ő a Messiás és az Úr” (Lk 2, 10–11).

A népek apostola, Szent Pál ugyanezt a tényt húzza alá: „Örvendjetek az Úrban szüntelen! Újra csak azt mondom: örvendjetek! Lelki jóságotokat ismerje meg mindenki. Az Úr közel van” (Fil 4, 4–5). Az Isten Fia megszületett, hogy Megváltó és Pásztor legyen, hogy közel legyen mindannyiunkoz. Közelsége Isten minden ember iránti végtelen szeretetének a jele, s ez kimondhatatlan örömmel tölti el szívünket.

Templomainkban, városok és falvak terein betlehemet építünk a megszületett Üdvözítővel, és rácsodálkozunk a jászol fölé hajló Mária és József tekintetére, ahol a kimondhatatlan titok fekszik – a megtestesült Isten, az Atya egyszülött Fia, aki „szolgai alakot öltve kiüresítette önmagát, és hasonló lett az emberekhez” (Fil 2, 7).

Szerénység és egyszerűség kíséri az Üdvözítőt a betlehemi jászoltól a Golgotáig. Ezek az erények ragadták magukkal és fogják magukkal ragadni azokat, akik valóban teljes szívből megszerették őt.

Amikor a mennyre gondolunk, akkor mindig úgy képzeljük, hogy az fent van, hisz a tekintetünket fölfelé irányítjuk. Amikor Jézus Krisztus, a világ Üdvözítője megszületik, akkor Mária, az anyja, először nézett a mennybe fentről lefelé, mert karjain hordozta a Mennyek uralkodóját. Minden gyermekről, aki a világra jön, rokonai azt szokták mondani, hogy hasonlít az édesanyjára. Az Üdvözítő születésében egy szép paradoxont látunk – itt az anya hasonlít a gyermekére. Lukács evangélista úgy beszéli el, hogy az Üdvözítőnek nem volt hely a szálláson; a barlangban, az istállóban lett helye, ahová a pásztorok viharban és hideg éjszakákon behajtották a nyájat. Emberi ész számára elképzelhetetlen volt, hogy annak, aki a Napot teremtette, hogy a Földet melegítse, szüksége lesz az ökörre és a szamárra, hogy leheletével őt melegítse; hogy az, aki a mezőket fűvel öltözteti fel, saját maga mezítelen lesz; hogy annak, akinek keze műve a bolygók és a világítótestek, valamikor törékeny kezei legyenek; hogy a mindenhatóság pelenkába lesz göngyölve, hogy az Üdvösség a jászolban fog feküdni. Akit az angyalok a Magasságbeli Fiának hívnak, leszáll a földre, hogy együtt legyen a gyenge emberrel, és megszabadítsa a bűntől.

Legtisztább és szent isteni természete Ádám szétszóródott utódai közé jön, mint egy megújító forrás, amely nem adatik át a romlásnak. Szűztől való születésével megváltoztatta az emberiség történelmét. A Betlehemben született Isten Fia eljött, hogy az emberek szívében szülessen meg. Mert mi értelme lett volna annak, ha nem születik meg a szívünkben? Erről beszél Szent János evangélista is: „Azoknak, akik befogadták Őt, hatalmat adott, hogy Isten fiaivá legyenek, azoknak, kik az Ő nevében hisznek”  (Jn 1, 12). Mikor fogadjuk mi be Jézust ma, a mi időnkben? Elsősorban a legszentebb Eucharisztiában, a szentáldozás során. Ezért nagyon fontos, hogy helyes bűnbánattal előkészítsük szívünket, hogy az befogadhassa a bennünket szerető Jézust. Befogadjuk, amikor elfogadjuk az ő evangéliumát, Isten szavát, amely megváltoztatja szívünket és jobbá tesz bennünket. Befogadjuk Jézust akkor is, amikor segítünk a nehéz helyzetben lévő embertársainknak, a betegeknek, és azoknak, akik egyedül érzik magukat. Befogadjuk Jézust akkor is, amikor értékeljük és hallgatjuk papunkat, aki az örömhírt hirdeti, és tanít bennünket Isten és felebarátunk szeretetére.

Saját magam, papjaink, szerzeteseink és szerzetesnővéreink nevében tiszta szívből kívánom mindnyájatoknak, hogy érezzétek meg Isten mérhetetlen szeretetét, amely az Ő Fiában, Jézus Krisztusban jelent meg. Az irgalmas Isten ajándékozzon meg mindnyájatokat erős hittel, békével, jó egészséggel, és áldjon meg mindnyájatokat!

Szívből küldöm mindnyájatoknak apostoli áldásomat!

Luscsák Nílus OFM püspök, apostoli kormányzó

Hirdetés


  • A cikk a Kárpátinfo hetilap 25. évfolyamának 51. számában jelent meg.
  • Hetilapunkat megvásárolhatja terjesztőinknél, illetve előfizetheti a postán.
  • A Kárpátinfo hetilapot ONLINE is előfizetheti!
  • Lapunkat elolvashatja PDF formátumban is.

Kövessen minket a Facebook, az Instagram, a Telegram és a Google News oldalainkon.