Kárpátinfo hetilap


| 2021. 12. 04. – 11:11 | Kárpátalja |
A mezővári születésű Halász László életének minden szegletét betölti a kultúra iránti szeretet.

Hirdetés

„A kultúra olyan, mint az étel: bennünk van a helye. A múzeum és a könyvtár a kamra, a színház és a koncertterem a konyha. A tárolás, az elkészítés a munkafolyamat kulcsállomásai, az eredmény azonban a mindennapi használattól lesz része életünknek” – vallja Szepesi Balázs. A mezővári születésű Halász László életének minden szegletét betölti a kultúra iránti szeretet. A Beregszászi Járási Állami Közigazgatási Hivatal Művelődés és Turisztikai Osztályának egykori vezetőjeként sokat tett azért, hogy a népzene és néptánc ma is virágozhasson vidékünkön. Munkáját számos kitüntetéssel jutalmazták már, melyekre ma is büszke. Ismerjük meg őt!

– Meséljen magáról.

– Mezőváriban születtem, az általános iskoláimat is ott végeztem, majd a Huszti Közművelődési Szakközépiskolában tanultam tovább fúvós zenekarvezető szakon. A zene mindig is része volt az életemnek, már kisgyermekkorom óta meghatároz, így nem is volt kérdés, hogy milyen irányba indulok el. Sorkatonai szolgálatomat követően hazatérve a mezővári klubban dolgoztam művészeti vezetőként, majd igazgatóként tevékenykedtem tovább. Emellett nyolc évig oktattam a Mezővári Művészeti Iskolában.

– Milyen tapasztalatokat szerzett a pedagóguspályán?

– A gyerekekhez sok türelem és szeretet szükséges. A fúvós hangszerek mellett a citera művelésére is sikerült megtanítanom a kicsiket, ami egy nagyon jó érzés volt számomra. Megszerettetni velük egy olyan dolgot, amiről ez idáig nem tudtak, nagy öröm. Hiszem: minden gyermek több lesz azáltal, ha műveli a kultúrát.

– A Beregszászi Művelődési Osztály vezetőjeként is kultúránk megmaradását tartotta szívügyének.

– Amikor felkértek erre a posztra, nem magyar vezetője volt az osztálynak, ekkor úgy éreztem, hogy nekem kell képviselnem itt, a Beregvidéken a magyar kultúrát. Mindig is fontosnak tartottam, hogy a kultúránk megőrzésének érdekében sokat tegyünk. Büszkén mondhatom, hogy az eltöltött évek alatt sikerült hét népi együttest kinevelnünk, ami egy meghatározó dolog számunkra. Énekkarok, folklórcsoportok, néptáncegyüttesek útját egyengettük, próbáltunk számukra megfelelő környezetet biztosítani. Tizennégy évet töltöttem el a közművelődés élén, azonban ebben az évben nyugdíjba vonultam, és ma már újra az oktatás tölti be a főszerepet az életemben: az Ungvári Kulturális és Művészeti Főiskola hallgatóival osztom meg tapasztalataimat.

– Ön szerint melyek azok a teendők, amelyekkel fenntartható, megőrizhető a kultúránk?

– Kimeríthetetlen tárháza van azoknak a dolgoknak, melyek megvalósíthatóak lennének. Ehhez csupán a kultúránk iránti szeretet szükséges, és egy pár tenni akaró ember. Ahhoz, hogy megmaradhassunk, a következő generáció megfelelő nevelését kell megoldani. Bennük van a jövőnk, ők azok, akik majdan továbbadják a népi játékainkat, zenéinket, táncainkat, hogy ne merülhessen homályba.

– Munkásságát több kitüntetéssel is díjazták. Mit jelent ez önnek?

– 2018-ban vehettem át Ukrajna Érdemes Művelődési Dolgozója címet. Soha nem gondoltam volna, hogy magyarként én is megkaphatom ezt a kitüntetést. Emellett a Megyei Állami Közigazgatási Hivatal A régió felvirágoztatásáért érdemrendjét is megkaptam. Nagyon büszke vagyok az elért eredményekre, hogy negyvenöt éven keresztül tehettünk ezért a régióért. Mert igaz, hogy a kitüntetéseket én kaptam meg, de kollégáim kitartására is szükség volt ahhoz, hogy mindez megvalósulhasson.

– Úgy tudom, az évek alatt több zenekart is alapított…

– Tinédzserkorom óta több együttest is alapítottam. Többnyire a lakodalmas műfajú zenéket kedveljük, ezért több mint tizenöt éve létrehoztuk az FGH zenekart is. Nevünk az F-moll, G-moll, H-moll hangokból áll össze. Formációnk igen változatos, előfordul, hogy csak ketten vagy hárman, de van, hogy négyen-öten is fellépünk.

– Mit jelent önnek a munkája?

– Én elégedett vagyok a munkámmal, az életemmel. Úgy gondolom, hogy amit elérhettem a kultúra terén, azt sikerült is megvalósítanom. Természetesen vannak még terveim, nem álltam meg, csak most egy kicsit más téren mozgok – mint említettem, az ungvári hallgatókat képezem. Kívánom, hogy mindenki elérje életében azt, amit szeretne, ami a szíve vágya.

– Mi pedig további tartalmas éveket kívánunk!

Kurmay Anita

Hirdetés


  • A cikk a Kárpátinfo hetilap 25. évfolyamának 48. számában jelent meg.
  • Hetilapunkat megvásárolhatja terjesztőinknél, illetve előfizetheti a postán.
  • A Kárpátinfo hetilapot ONLINE is előfizetheti!
  • Lapunkat elolvashatja PDF formátumban is.

Kövessen minket a Facebook, az Instagram, a Telegram és a Google News oldalainkon.

Hirdetés