Kárpátinfo hetilap


| 2021. 03. 14. – 07:07 | Kárpátalja |
A beregardói Kovács Szintia aktívan részt vesz az ifjúsági munkában, és segédkántorként tevékenykedik a helyi református gyülekezetben. Fotó: Kovács Erzsébet

Hirdetés

„Ne mondd, hogy fiatal vagy, hanem menj, ahova csak küldelek, és hirdesd, amit csak parancsolok!” (Jer 1, 8). „Senki meg ne vessen ifjú korod miatt, hanem légy példája a hívőknek beszédben, magaviseletben, szeretetben, hitben, tiszta életben.” (1Tim 4, 12)

Mostanság igen gyakran hallani, hogy hitetlenné vált ez a világ, egyre csökken a vallásgyakorlók száma, kiüresednek a templomok… Kárpátalján még aránylag jó helyzetben vagyunk – nyugtatgatjuk magunkat –, hisz az itt élőknek még fontos az egyházi közösség. Bár az is igaz, hogy egy újabb ébredési hullámra, mind több megújulásra lenne szükség.

Örömmel tölt el bennünket, amikor olyan fiatalokkal találkozunk, akik életükkel bizonyítják, hogy ifjú korban is lehet hitben érettként felelősséget és feladatot vállalni. Közéjük tartozik az érettségi előtt álló beregardói Kovács Szintia, aki aktívan részt vesz az ifjúsági munkában, és segédkántorként tevékenykedik a helyi református gyülekezetben.

– Hogyan kerültél közel Istenhez?

– Gyermekkoromban mamival sokat beszélgettünk Jézusról, aztán pedig hittanórákon kaptam választ kérdéseimre – kezdi beszélgetésünket a fiatal lány. – Kádár Csilla néni volt a hitoktatóm, ő tanítgatott arra, hogy a megtéréshez állandó kapcsolatban kell lenni Istennel, beszélgetni kell vele, megbánni a bűneinket, bocsánatot kérni és imádkozni azért, hogy gyermekei legyünk. Csupán ennyi kell a megtéréshez? Hát ez könnyű! – mondják sokan. Igen, de így is kell élni! Teljes bizalommal, igaz hittel Istenre kell bíznunk az életünket. Mi nem lehetünk tökéletesek, de ha igazán bízunk benne, akkor érezni fogjuk, hogy Ő vezet. Én körülbelül tízéves lehettem, amikor megtértem.

– Mi változott meg az életedben?

– Erre nem könnyű válaszolni, hisz nem hirtelen jött észrevehető változások történtek. Egy korábban verekedő gyereken például könnyebb észrevenni, hogy megváltozott. Bár Annamária barátnőm, aki egész kicsi koromtól ismer – egyébként ma már ő is Isten gyermeke –, azt mondja, hogy ő észrevette rajtam a változást. Én úgy mondanám, hogy 10 évesen fogadtam szívembe Jézust, döntöttem mellette. És igyekszem is a tanításai szerint élni, örömmel beszélek Jézusról osztálytársaimnak is.

– Ők hogy fogadják ezt?

– Aki Jézust szívébe fogadta, aki vele él, annak természetes, hogy beszéljen is a Megváltóról. A beszélgetés elől meg senki nem zárkózik el, bár az osztálytársaim között vannak ateisták is. Az egyikük az utóbbi időben beszélgetéseink hatására ugyan már elkezdett kételkedni abban, amit eddig fennen hangoztatott. Vannak, akik Istent a Bibliához kötik, és oda be is zárják. Vannak, akik azt hiszik, hogy a megtért élet az állandó imádkozásról szól, s az meg milyen unalmas már! Szerintem meg éppen a hit, a tudat, hogy Isten gyermeke vagyok, hogy nyugodtan rábízhatom magam tesz igazán szabaddá és boldoggá. Én nagyon szeretek énekelni – úgy tartják, hogy az ének kétszeres imádság –, és gyakran szoktam is. Hangosan. Lehet, hogy valaki akkor hallja meg, amikor annak üzenetére van éppen szüksége. A barátnőm, Víg Adrienn meg nagyszerűen rajzol. Ő a rajzai, festményei hátoldalára ír egy-egy igét, ami szintén éppen jókor lehet jó helyen.  

– Hogyan kerültél a templomi orgona mellé?

– A karban ülve csodálattal hallgattam és néztem Erzsike nénit, amikor kísérte az énekeket. Mindig is vágytam arra, hogy egyszer én is kipróbálhassam. A zeneiskolában harmonikán tanultam. Amikor mamáéktól kaptam egy szintetizátort, érdekes, nem a harmonika kottáimat vettem elő, hanem az énekeskönyvekből kezdtem tanulni játszani. Egy alkalommal a zeneiskolából hazajövet a kátéóra előtt arról beszélgettünk a tiszteletessel, hogy kántorhelyettest keres, s meg is kérdezte, nem lenne-e kedvem hozzá. Persze, hogy volt, hisz erről álmodtam. Igaz, sokat kell tanulnom, rendszeresen járok is e célból kántorunkhoz, Fring Erzsébethez. Még néha izgulok, de úgy érzem, egyre jobban megy. Én mindenesetre szeretettel csinálom.

– Itt a böjti időszak. Szoktál böjtölni?

– Egyszer kipróbáltam. Mivel a böjt azt jelenti, hogy valamit, ami fontos számunkra, megvonunk magunktól, hogy több időt töltsünk Istennel, én ez idő alatt akkor nem használtam az internetet. Sikerült, de nem tapasztaltam nagy változást. Most az online oktatás mellett ezt nem is tudnám megtenni. Azt hiszem, az a helyes, ha nem csak böjtben, de minden nap elkülönítem a megfelelő időt s odaszánom Istennek. Azóta így élek. A böjti időszakban a gyakoribb Biblia-olvasás mellett talán még több keresztyén zenét hallgatok.

– Hogy képzeled a jövődet, hogy látod a szolgálatodat?

– Szeretnék jó kántor lenni. Nagyon szeretem a kicsiket, ők nagyon nyitottak Jézus elfogadására, így szeretnék majd gyermekekkel is foglalkozni. Nagyon bánt, hogy a városban sok a kóborkutya, hogy az erdőket felelőtlenül irtják. Ezért érettségi után olyan szakmát szeretnék majd folytatni, ahol lehetőségem lesz erdőtelepítésre, kutyamenhelyek létrehozására. Istenre bízom magam, s akkor biztosan jó helyen leszek.

– Úgy legyen!

Marton Erzsébet

Hirdetés


  • A cikk a Kárpátinfo hetilap 25. évfolyamának 10. számában jelent meg.
  • Hetilapunkat megvásárolhatja terjesztőinknél, illetve előfizetheti a postán.
  • A Kárpátinfo hetilapot ONLINE is előfizetheti!
  • Lapunkat elolvashatja PDF formátumban is.

Kövessen minket a Facebook és az Instagram oldalainkon.
Iratkozzon fel a Telegram csatornánkra is.
Legyen jól informált!

Hirdetés