A keresztyén egyház idén május 13-án ünnepelte Jézus mennybemenetelét. Áldozócsütörtöknek is nevezzük ezt a napot. A református egyházban régi hagyomány, hogy ilyenkor tartják a konfirmációt, bár az utóbbi időben egyre több gyülekezet – a munkaszüneti nap miatt – az ezt követő vasárnap fogadja ünnepélyes keretek között tagjai sorába a hitüket nyilvánosan megvalló fiatalokat.
Dercenben idén 28 fiatal tett bizonyságot Isten és a gyülekezet nyilvánossága előtt Krisztus mellett hozott személyes döntésükről. Az ünnepi istentisztelet Zsukovszky Miklós lelkész-esperes igehirdetésével vette kezdetét, aki Pál efézusbeliekhez írott levele 6. részének 10–13. verse alapján tanácsolta a fiatalokat:
„…erősödjetek meg az Úrban és az ő hatalmas erejében. Öltsétek magatokra az Isten fegyverzetét, hogy megállhassatok az ördög mesterkedéseivel szemben”. Ehhez a hittanórákon, a különböző alkalmakon jó alapot kaptatok, de most ezen a ponton nem szabad megállni: meg kell kezdeni a ráépítést, az erősítést, mondta. Mert csak így lehet nyerni a különböző életharcokban. Isten ehhez lehetőséget és támogatást is ad, forrást, amiből meg lehet erősödni, töltekezni lehet. Mint ahogy az okostelefonotokat rendszeresen fel kell tölteni, úgy kell nektek is töltekeznetek. Isten úgy vesz körbe bennünket Szentlelkével, mint egy energiamező. Láthatatlanul, de valóságosan mellettünk van. Várja, hogy megszólítsuk, „rácsatlakozzunk”.
Az igehirdetést követően a konfirmandusok vallást tettek hitükről, majd a lelkész egy-egy ige kíséretében, kézrátéttel kérte életükre Isten áldását.
Iván Sándor gondnok a 119. zsoltár 1., 9. és 33. verseit helyezte az immáron teljes jogú gyülekezeti taggá vált fiataloknak a szívére, és – sportnyelven szólva – azt kívánta: legyetek bajnokok, de ne felejtsétek el, kinek kell hálát adni!
A konfirmandusok nevében Ábrány Gabriella mondott köszönetet a szülőknek, nagyszülőknek, keresztszülőknek, lelkésznek, hitoktatóknak, a presbitériumnak az őket körülvett gondoskodó szeretetért, az értük végzett szolgálatért. Bár az elmúlt két évben kevesebb volt a személyes találkozás, elmaradtak a korábban megszokott konfirmandus táborok, -hétvégék, de éreztük: Isten mindvégig velünk volt. Boldog az, aki bízik az Úrban, Krisztus nélkül semmik vagyunk, vallotta a konfirmandus. Aki Mózes ötödik könyve 30. részének 15. versét ajánlotta társai figyelmébe: „Lásd, eléd adtam ma az életet és a jót, de a halált és a rosszat is. Ezért parancsolom ma neked, hogy szeresd Istenedet, az Urat, járj az ő útján, tartsd meg parancsolatait, rendelkezéseit és döntéseit, és akkor élni és szaporodni fogsz, mert megáld téged Istened, az Úr azon a földön, amelyre bemégy, hogy birtokba vedd”.
Áldja az Úr a derceniek mellett minden most konfirmáló fiatal életét!
Marton Erzsébet