Kárpátinfo hetilap


| 2021. 08. 21. – 11:11 | Kárpátalja |

Hirdetés

„Semmit ne félj azoktól, amiket szenvedned kell.” (Jel2, 10) „Az Úrnak kedveltje bátorságban lakozik Ő mellette, fedezi őt minden időben.” (5Móz 33, 12)

Ne ámítsuk magunkat és ne okozzunk csalódást senkinek! Isten megváltott, megtért gyermekei, mi is itt élünk ezen a bűntől megromlott földön. A bűnnek pedig következménye van! Testünk ellen követtünk el  bűnt. Mi magunk rontottuk meg az egészségünket. A természet csodálatos harmóniáját, szépségét is megrontotta az ember! A rontás eredménye a pusztulás, fertőzés, járványok, szárazság, máshol árvíz, éhezés, nyomor.

Az ember szenved, mert e beszennyezett földön kell élni. Szenved még akkor is, ha a rontást, a pusztítást, a szennyezést, a bűnt személyesen nem ő követte el. Az emberek szenvednek egymástól is, mert a szeretet kihalt a szívekből, indulat, harag, gyűlölet uralkodik mindenhol a földkerekségen. A hívő ember szenved, mert üldözik hitéért, Megváltójáért. Sok mártírja van a hitnek a mostani napokban is. A hívő ember szenved a hitetlen családjától is, a munkahelyén, az iskolában. Szenvedés vár ránk kinn, az életben, és benn, a családi körben is.

Adjon erőt, bátorságot és türelmet a szenvedésedhez, kedves Olvasóm, Isten biztató üzenete: „Tudom a te dolgaidat, nyomorúságodat és szegénységedet, és azoknak káromkodását... Semmit ne félj azoktól, amiket szenvedned kell! Légy hív mindhalálig és néked adom az életnek koronáját!” (Jel 2, 9–10)

Nem lehetsz reménytelen, mert nem is vagy egyedül! Ha senkinek nem tudnál panaszkodni, sírni, akkor is számon tartja Isten a te életedet. Ő látja, kik között élsz, ismeri a pénztárcádat, tested nyomorúságát, kínjait.
Ne félj, mert nem vagy magadra hagyott! Isten szeme előtt van az életed.

A hívő ember nyomorúságban, szenvedésben élhet, de reménytelenségben soha! Isten biztosít téged és engem arról, hogy megvéd, megtart és átvezet ezen a keserves életszakaszon, siralomvölgyen.

Lehet, hogy félelmedben, kétségbeesve te is kérdezted már: „Miért? Miért történik ez velem? Miért? Felelj nékem, Istenem!...”  Néked is, nékem is csak azt mondhatja, amit mondott elődeinknek, a mártíroknak, a bebörtönzötteknek, a szenvedőknek: „Ne félj, mert én veled vagyok!”

Dániel félt-e az oroszlánok vermében? József mit érzett, amikor ártatlanul börtönbe záratta Potifárné? Istvánnak honnan volt ereje imádkozni, amikor halálra kövezték?

Szenvedtek, lehet hogy féltek is, de imádkoztak és hittel néztek Istenre!

Az Úr nem vette le tekintetét a szenvedő Jóbról! Egyetlen mártírral, szenttel, szenvedővel sem hasonlíthatom össze magam, de elmondhatom, hogy amikor szenvedtem, amikor a hitem miatt ért a nyomorúság, akkor  mindig éreztem, hogy átölelt az Isten. Nem menekültem meg a fájdalmaktól, de e fájdalom, szenvedés, veszteség közben testemben is, lelkemben is éreztem Isten közelségét, jelenlétét. Igen, odaborulhattam az Isten kebelére!

Hogyan mondjam, írjam, hogy elhidd, megérezd, kedves Olvasóm, hogy Isten nem képzelet, nem fantázia, nem önámítás, nem mese! Ő valóság, Ő közel lévő Isten.

Miért biztatna az Isten: „Hívj segítségül engem a nyomorúság idején...”? Miért? Ha nem jönne, ha nem állna melléd és mellém, ha nem ölelne át védő karjaival, ha nem adna erőt Szentlelke által? Ő „elfedezi”, kedveltjeit, gyermekeit, megvédi.

Lázas kis unokám napok óta szenved, nem alszik, csak akkor pihen, csak akkor nyugszik meg, amikor édesanyja a karjaiba veszi, simogatja, csókolgatja. Suttog a fülébe: „Ne félj, kicsim, veled vagyok, meg fogsz gyógyulni, szeretlek, nagyon szeretlek!”

Ha mi tudunk szeretetet, biztatást, nyugalmat, enyhülést adni kicsinyeinknek, Isten nem tudna-é sokkal többet adni nékünk, megváltott gyermekeinek szenvedésünk idején? Ő megígérte: velünk lesz! Istenre számíthatsz, számíthatok! A nagy kérdés: mennyire kívánom az Ő jelenlétét életemben? Milyen közel engedem magamhoz Őt a szenvedésem idején?

Jób felesége a szenvedés láttán, a gyászban, a veszteség idején, halálos kínban vergődő férjének azt tanácsolta: „Átkozd meg az Istent és halj meg!” ( Jób 2, 9)

A szenvedés, a nyomorúság sok emberben pánikot, félelmet vált ki. Amikor Jézus szenvedését látta, megtudta Péter, ő is pánikba esett, megijedt, tagadott, menekült, mert félt az  esetleg reá váró szenvedéstől.

Jób szíve közel volt Istenhez, nem átkozódott és nem akart meghalni, öngyilkos lenni! Szenvedett, tűrt és elfogadta Isten kezéből a szenvedés állapotát is. Áldott az a szenvedő, aki képes elfogadni, hogy az események, a szenvedés, és még a halál felett is Úr az Isten. „Az Úrnak kedveltje bátorságban lakozik...”

Kedveltjévé választott az Úr, elfogadott téged, engem, pedig én igazán nem érdemeltem. Bátran hiheted, hihetem, hogy gondja van ránk, és a szenvedés nem lehet úrrá életünk felett. A sátán megrontotta a földet, az embert bűnre csábította, a bűn miatt mindenki szenved, de  lelkünk Isten hatalma alatt van.

Nem értem én, miért szenvedett némán, szíve miért szakadt meg a kereszten, tövisből miért kapott ott koronát? De azt tudom, hogy megtört szívek Orvosa: bűn s félelem tüzét megoltja Ő, megterhelt lélek láncait leoldja, ezért jött el Ő, a világ Megváltója. Köszönöm, hogy megváltottál, Tied lehetek minden körülmény között is. Tarts meg engem, Istenem! Imádom áldott nevedet! Ámen

(Morzsák 4., 2006)

Dr. Tapolyainé Bartha Gizella

Hirdetés


  • A cikk a Kárpátinfo hetilap 25. évfolyamának 33. számában jelent meg.
  • Hetilapunkat megvásárolhatja terjesztőinknél, illetve előfizetheti a postán.
  • A Kárpátinfo hetilapot ONLINE is előfizetheti!
  • Lapunkat elolvashatja PDF formátumban is.

Kövessen minket a Facebook és az Instagram oldalainkon.
Iratkozzon fel a Telegram csatornánkra is.
Legyen jól informált!