Kárpátinfo hetilap


| 2021. 08. 28. – 18:08

Oly fáradtak az emberek, oly sok terhet cipelnek. Talán régen, máskor nem volt ennyi teher?… Igaz, akkor még nem volt az asszonyoknak hűtőszekrényük, mosógépük, elektromos kenyérdagasztójuk, mikrohullámú sütő, eldobható babapelenka, kész bébiétel, konzervek, félkész ételek... A férfiak sem használtak elektromos fúrót, láncfűrészt, nem volt autó, jó ha akadt egy bicikli. Telefon s számítógép, fejőgép az istállóban és automata csirkeetető, malterkeverő és festékszóró készülék sem volt...

Most annyi segítség akad, melyek megkönnyítik a munkát, időt lehet megtakarítani és főleg emberi erőt. Mégis, miért oly fáradt és terhelt a mai ember?

A pszichológust nem is ismertük, az idegorvos vagy a pszichiáter csak a kórházban, a legsúlyosabb elmebetegeket kezelte... De még azokat is elviselték, eltűrték, elhordozták az emberek, otthon, a faluban.

Legfeljebb egy jelzővel látták el: „Szegény Ábris, ő a falu bolondja...” Adtak Ábrisnak kenyeret vagy használt ruhát, ha bírt dolgozni, akkor az erejének és képességének megfelelő munkát is kapott itt-ott. Minden falunak, minden városnak, volt egy Ábrisa.

Ma nem vagyunk képesek a saját terheinket elviselni! Kibújnak az emberek a teher alól, elmenekülnek előle.

Fiatalok, idősek egyaránt a könnyebb megoldást választják, ha kell még törés árán is! Nem vállalják a családot, gyermekeiket, idős szüleiket, betegeiket, rokkant családtagok ápolását... Nem vállalják a házasságot – szerelem, szex kell csupán. Alkalmazkodni, tanulni, igazodni, elfogadni, értékelni, segíteni egymást, tűrni és elhordozni a másikat, a gyengébbet, a fáradtat, a szomorút, a féltékenyt, a gyanakvót, a csalót, hazugot – nem!

Nem vállalják egymást, elválnak, mert úgy könnyebb. A gyermekek, a sebzett szívű rokonság nem számít, én vagyok fontos! Én akarok boldog lenni!

Mitől olyan fáradt a mai ember? Miért gyengült meg a teherbíró, elhordozó képessége?

Az élet terheinek gondja és súlya alatt lehet megfáradni, megkeseredni, de nem kell elterülni, feladni, válásba, öngyilkosságba   menekülni, nem kéne elszökni! Nem tudok más feleletet adni a miért kérdésekre, csak az ige ad választ, feleletet nékem is…

Az emberek felcserélték Isten törvényét a saját kedvtelésükkel. Hátat fordított a hívő nép is Krisztus törvényének. Megengednek olyan bűnöket, megtűrnek olyan szennyes dolgokat maguknak, a családban, gyermekeiknek, amit Isten nem tűr meg. Van magyarázat mindenre, de Isten nem fogadja el a mi kimagyarázkodásunkat.

Az egyik magyarázkodás: „Mi a XXI. században élünk.” „Modern világban élünk, haladni kell a korral!” „A Biblia törvényeinek, parancsainak a követelése más népek szokására lett alapítva, nem a mi kultúránkra.”

„Alkalmazkodni kell a világhoz, mert ebben a világban élünk.”

Számtalan magyarázat van, amivel mentegetik az emberek magukat,  de ez csak önfelmentés. Krisztus keresztjét könnyebb a nyakukba venni, mint a vállaikra, fülükbe akasztani, mint a szívükbe zárni. A mai kereszt tiszta aranyból, ezüstből készült. A Megváltó keresztje durva, súlyos, nehéz, faragatlan fából lett ácsolva.

A Megváltó is összeroskadt a kereszt alatt. Megérti, hogy emberi testünk fáradt, ismeri gyengeségünket, és találkozott a kísértővel Ő is. Isten nem kívánt és nem kíván lehetetlent az emberektől, sem tőled, kedves Olvasóm, sem tőlem. Csupán azt kéri tőlünk, hogy vegyük észre azt, aki roskadozik. Fogadjuk el, tegyük magunkévá, gyakorlattá, hogy segítünk a rászorulóknak.

De ki az, aki meri, akarja elmondani, megosztani terhét másokkal, veled, vagy velem? Bíznak még az emberek egymásban? Kit érdekel a másik fájdalma, gondja? Nekem is van elég, én is kínlódom. Az emberek elzárkóznak egymástól, bizalmatlanok és élik a maguk önző kis életét. Milyen jó lenne, ha legalább azok az emberek, akik megismerték és elhitték Krisztust,  figyelnének, látnának, hallanának! Milyen jó lenne, ha legalább Krisztus megváltott népe adna az idejéből, erejéből a roskadozóknak!

Isten gyermekei e világban élnek, igaz! Az Úr Jézus is azt kérte imájában az Atyától, hogy „a világban tartsd meg őket!”  Nem azt kérem, Atyám, hogy vedd ki őket a világból, a XXI. századból. Jézus és kora nem volt elmaradott, Ő akkor abban a „modern világban” élt. De szentséget és tisztaságot gyakorolt és kívánt tanítványaitól, gyermekeitől ezer évvel ezelőtt, és kívánt a dédnagymamámtól is.

A mai technika, vagy kultúrának nevezett szokások miért mentenek fel a Krisztus törvénye alól? Nem ment fel!

Ha nem fog visszatérni, bűnbánatra jutni a mai „modern”  hívő nép, elkárhozunk! Nincs menekvés, nincs magyarázat az Úr parancsa ellen.

A szentség ma is kötelező a fiatalra, az idősre, a szegényre, gazdagra, diplomásra éppen úgy, mint  kötelező volt hatezer évvel ezelőtt, vagy kétezer évvel ezelőtt, Jézus idejében.

Aki szereti az Urat őszintén, szívből, az képes megosztani idejét, hajlandó segíteni, bátorítani, kenyerét megosztani, tűrni, elszenvedni, megbocsátani, felemelni férjét, feleségét, szüleit, gyermekeit, szomszédját.

Áldás a technika, ha áldásként élünk vele és nem önző céljainkra használjuk.

Kívánom, hogy sok testvért találj, kedves Olvasóm, akiknek nagy szükségük van rád.

A régi „Ábrisok” is számítanak rád, rám…

(Morzsák 4., 2006)

Dr. Tapolyainé Bartha Gizella


Ha tetszett önnek a cikk, akkor kattintson az alábbi gombokra!


Hirdetés


Kövessen minket a Facebook és  Instagram oldalainkon!
Iratkozzanak fel a Telegram és a Google News csatornáinkra.
Orosz-ukrán háború: legfrissebb hírek