A világon a legszerencsésebb dolgok egyike, amikor a hagyományőrzők törekvése találkozik az aktuális irányzatokkal, az éppen formálódó közízléssel. Esetünkben ez annyit tesz, hogy a mezőgecseiek akkor rendezték meg soros, immár tizenegyedik lekvárfőző fesztiváljukat, amikor a szilvalekvár egyre népszerűbb mind faluhelyen, mind városokban. Ez nem a véletlen műve, hisz a házi lekvár teljes mértékben megfelel annak az elvárásnak, amit több évtizeddel ezelőtt a natúr élelmiszerek kedvelői így fogalmaztak meg: legyen egészséges, ami finom.
A lekvárfőző fesztiválhoz idén a szervezők, jó érzékkel, egy másik közösségi alkalmat is hozzákapcsoltak, ily módon vásár keretében a mezőgazdasági termelők, népi kismesterségek művelői, kisállattartók és mások is felkínálhatták portékáikat a vásárlóknak.
Így aztán zamatos csemegeszőlő, finom lekvár, ivólé és gyümölcsszörp, tájjellegű borok és egyéb jófajta itókák, míves fafaragványok, csuhéból készült használati tárgyak éppúgy kaphatók voltak, mint növendék házinyúl, vagy éppen tízféle kerékpár és megannyi retró robogó.
Megnyitó beszédében Mester András, a fesztivál ötletgazdája, főszervező, a Kárpátaljai Magyar Turisztikai Tanács elnöke köszönetet mondott a csapatoknak, hogy vállalták a szilva előkészítésével és feldolgozásával kapcsolatos kemény munkát. Beszédéből kiderült, hogy a Beregszászi kistérség gecsei elöljárója fontosnak tartja, hogy olyan termékeket állítsanak elő Kárpátalja háztáji gazdaságaiban, amelyek joggal tartanak számot a vásárlók érdeklődésére.
Papp Csaba, a Szabolcs-Szatmár-Bereg Megyei Önkormányzat jegyzője nem egyedül, hanem egy népes főzőcsapattal érkezett. A magyarországi tisztviselő a személyes találkozások, a különböző tájegységek népi hagyományai megismerésének fontosságát emelte ki beszédében.
Babják Zoltán, a Beregszászi kistérség polgármestere emlékeztetett rá, hogy népi gasztronómia tekintetében továbbra is jók vagyunk. Köszönhető mindez olyan rendezvényeknek, mint a mostani, és az ügy iránt elkötelezett embereknek, mint amilyenek a kárpátaljai, köztük a mezőgecsei falusi vendéglátók.
A koronavírus okozta kényszerpihenő után felüdülés egy ilyen jó hangulatú népünnepélyen részt venni, hangsúlyozta Sin József, a KMKSZ Beregszászi Középszintű Szervezetének elnöke. A rendezvény egyben figyelemfelkeltés is, hisz nyakunkon az ősz, a kamrákat pedig meg kell tölteni télire eltett finomságokkal.
Dávid Árpád, helyi református lelkész rövid fohászában arra kérte a jelenlevőket, hogy ne feledkezzenek meg hálát adni a Mindenhatónak azért a sok jótéteményért, amivel az minden nap elhalmoz bennünket.
Megtudtuk, hogy a szilvalekvár felhasználásával ezen a vidéken tucatnyi finomságot készítettek eleink, és készítenek az ügyes háziasszonyok manapság is. Jelentősége abban áll, hogy nem csupán sütemények – leveles-lekváros kifli, porlós, fánk, palacsinta stb. nélkülözhetetlen hozzávalója, hanem a főételek – derelye, gőzönfőtt gombóc, puliszka stb. – elmaradhatatlan kelléke is. Elhangzott az is, hogy az ősz eleji lekvárfőzést egyben fontos közösségi alkalomként tartjuk számon, ahol – különösen az esti kavaráskor – összegyűltek a szomszédok, a fiatalok, és különböző játékok, jóízű beszélgetések is szerepet kaptak.
A mostani lekvárfőző verseny – amelyre hat csapat nevezett be – érdekességét az adja, hogy az üstökben nem a vidékünkön évszázadok óta honos fajták rotyognak, hanem az újabban nemesített szilvafajták termése, emlékeztetett rá Hanusz Árpád egyetemi tanár, a zsűri elnöke. Ez más, a megszokottól eltérő ízvilágot jelent. Mivel a szilvalekvárra – ami kifejezetten kézműves termék – egyre nagyobb a vásárlói igény, érdemes lenne a helyi termelőknek összefogni ez ügyben, s közösen még szélesebb körben népszerűsíteni termékeiket. Jelen esetben is helye van a kreativitásnak, az újításnak, hangsúlyozta a szakember, hisz a gyógynövényekkel ízesített lekvároknak láthatóan most jött el a reneszánsza.
Miközben az üstökben főtt a szilvalekvár, és a főzőversenyre benevezett csapatok is munkához láttak, aközben a színpadon elkezdődött a nagyszabású kulturális seregszemle. Először az óvodások műsorában gyönyörködhettünk, majd a helyi kultúrház Csutora gyermektánccsoportja szatmári népi játékokat és táncokat mutatott be. Nagy sikert aratott a Tüzes Liliom hagyományőrző csoport, akik mezőgecsei boros-táncos-mulatóst adtak elő. A helyi Gyöngykaláris gyermek tánccsoport először szatmári táncokkal jelentkezett, majd rábaközi táncokat mutatott be. Aztán a Kék Viola táncegyüttesnek tapsolhattunk, akik ezúttal nyírségi táncokkal örvendeztették meg a nézőket. Végül a Kárpát-medence-szerte ismert és népszerű Sodró együttessel képzeletbeli körutazást tehettünk a Kárpáthazában, megismerkedve a különböző tájegységek népdal- és néptánckincsével. Örvendetes, hogy az együttes repertoárjában egyre nagyobb teret kap a vidékünkön – elsősorban Nagydobronyban, Visken és az ugocsai Tiszaháton – gyűjtött folklóranyag.
A késő délutáni órákban a bíráló bizottság győztest hirdetett. A lekvárfőző verseny nyertese ezúttal a KMKSZ gecsei alapszervezetének csapata lett, akik egy, a Mezőgecse címerét megformázó szilvalekvárral töltött mézeskalácsot kaptak jutalmul.
Kovács Elemér