Kárpátinfo hetilap


| 2022. 01. 15. – 17:07 |

Hirdetés

„El is indult Jónás, de azért, hogy Tarsisba meneküljön az Úr elől." (Jónás 1,3)

Jónás az elől az Isten elől menekült, akit ismert. Tudta, hogy Isten nem kér tőle lehetetlent, vagy teljesíthetetlen dolgot! Ismerte az Úr szeretetét, jóságát, kegyelmét, tudta, hogy még a vétkezőt is megszánja. Ismerte a hangját, s mégis menekült előle! Miért?

Miért menekülünk mi, amikor Isten minket szólít meg?

Sokszor hallom a keresztény emberek panaszkodását a rossz házasság, elviselhetetlen munkahely, hamis barátok, értelmetlen életük miatt. Miért választották azt, akit, amit választottak? Megkérdezték Isten tanácsát a választás, döntés előtt? Ismerték a Bibliát, mi van ott megírva a felemás igáról?  Amikor munkahelyet kerestek, mi volt az elvárásuk? A barátokat milyen szempont szerint válogatták?

Nagyon sokan a döntés, választás előtt azt gondolták, hogy jó ítélőképességük van, okosak és csalhatatlanok, „jól állnak hitben”. Szívük mélyén, ha mégis megszólalt egy halk, szelíden figyelmeztető hang (mert az mindig megszólalt!), azt igyekeztek elhallgattatni. Menekültek a többszöri intés, figyelmeztetés elől. Hányan menekültek Isten figyelmeztetése elől?

Ezt akkor látni, amikor panaszaikkal jönnek az emberek: „Tudtam, éreztem, hogy valami nincs rendben az életemben, de azt hittem, majd megoldódik később és az érzéseimre hallgattam, nem arra a hangra, amit lelkem mélyén hallottam”. Még rosszabb, ha azt mondják: „Kértem igét az Úrtól, és az ige olyan biztató volt!

Döntöttem, választottam és mégis ez az eredmény!”

Ismeri az Úr a te formáltatásodat. Alacsony, magas, szőke, barna, sovány, kövér, tehetséges vagy átlag tudással rendelkezel, nem számít. Isten jót és szépet tervezett felőled. Megáldani akar, boldoggá akar tenni… Hiszed-e, hiszem-e ezt? Ha hinném igazán, minden igyekezetemmel azon lennék, hogy kedvében járjak Teremtőmnek. Sajnos, mi inkább hiszünk magunkban, képességeinkben, álmainkban, vágyainkban.

Mindenáron szeretnénk megvalósítani önmagunkat. A mai ember szólamává, életcéljává vált az önmegvalósítás. De hogyan? Ha Istent mellőzzük, ha csak én vagyok a cél önmagamnak, akkor előbb-utóbb lenyel a sötét.

Felfogni nem tudjuk azt a sok szépet és áldást, amit Isten tervezett, készített az Ő engedelmes gyermekeinek. Vak engedetlenséggel megyünk a magunk útján, a magunk sikeréért. Isten vezetése nélkül minden ember élete viharba kerül!

Csendes békésnek látszott az életed addig, amíg Isten meg nem szólított, ameddig nem hallottad szelíd hangját, amely hang küldött, figyelmeztetett, óvott, intett és megmondta az útirányt, hová akar küldeni. Tudtad, hogy engedetlen vagy, tudtad, hogy Istennek nem tetszik a választásod, s mégis: makacsul, önfejűen a magad választotta útra léptél. Szemed látása, tested vágya szerint választottál társat egy életre!

Meddig voltál boldog a választottaddal, férjeddel, feleségeddel? Csak addig, míg rájöttél, hogy kettőtök között hiányzik az „aranyfonál”. Nem köt össze már semmi, hideg, üres, reménytelenül beteg a házasságod. Mire vársz, mit remélhetsz? Menj vissza az Úrhoz, kérd bocsánatát, és kérd az Ő gyógyító érintését! Mert még mindig van megoldás, Isten nem mondott le rólad! Vele újat kezdhetsz, Ő az aranyfonál.

Amikor pályát választottál, mi volt az első szempontod? Az önmegvalósítás, hírnév, nagy karrier? Kitől kaptad a tehetségedet? Isten adta. Eszedbe sem jutott, hogy megkérdezd az Urat: „Uram, hol szolgálhatlak a legjobban, mutass nékem utat!” Életed nagy sikerekkel ívelt felfelé, de valami történt, kiégtél, már nem tudsz örülni, nem jut időd észrevenni a szépet, az áldást, nincs értelme életednek. Pedig van értelme! Fordulj vissza, Megváltód vár rád! Azt kéri tőled, menj és dolgozz! „Az aratnivaló sok, a munkás kevés.” Munkádat ne csak sikereidért, elismerésért végezd, szolgálj ott, azok között az emberek között, ahol vagy! Hirdesd Isten szeretetét, megmentő, megtartó kegyelmét! Hívogasd a veszendőket a kárhozatból az örök életre! Megújul életed, ha Isten dicsőségét keresed.

A barátok körülvettek, kedveskedtek, hódoltak neked, és válogatás nélkül elfogadtad őket. Csalódtál, becsaptak, megcsaltak, csúfot űztek belőled. Eleinte utánoztad szokásaikat, életstílusukat. Többet akartak tőled, belőled kiszedni. Amikor eléggé kifosztottak, magadra hagytak…

Bárhová futsz Isten elől, bármit választol, nem tudsz oly messzire menekülni előle, hogy hangját meg ne hallanád. Követ az Úr téged! Szemeivel kíséri életedet, számon tartja napjaidat, szenvedésedet. Mert szenvedsz. A hullámok átcsaptak életed hajóján, rettegsz a kilátástalan sötétben. Bánatba burkolod szíved, elméd és azt gondolod, hogy ennek a hideg, sötét, reménytelen állapotnak csak a halál vethet véget.

Ne fuss, ne menekülj Isten elől! Állj meg, halld meg szelíd hangját: „Jöjjetek énhozzám, akik megfáradtatok és megterheltettetek, én nyugalmat adok néktek”. Jónás a tengeri utazást, bujkálást, futást választotta, nem mert találkozni Istennel. Te állj meg, sebeidet, csalódásaidat, fájdalmadat, magányosságodat mutasd meg ennek a szerető Istennek, aki nem akarja a bűnös halálát! Aki szeret téged, még akkor is, ha te félsz találkozni vele, nem szereted hallani hangját, nem akarod megérteni szavát. Ne félj újat kezdeni, hallgass Isten tanácsára, fogadd el intelmeit! Indulj az új úton a szerető Isten felé! Veled megy Jézus is, mert nagyon szeret!

(Morzsák 4., 2006)       

Dr. Tapolyainé Bartha Gizella

Hirdetés


  • A cikk a Kárpátinfo hetilap 26. évfolyamának 2. számában jelent meg.
  • Hetilapunkat megvásárolhatja terjesztőinknél, illetve előfizetheti a postán.
  • A Kárpátinfo hetilapot ONLINE is előfizetheti!
  • Lapunkat elolvashatja PDF formátumban is.

Kövessen minket a Facebook, az Instagram, a Telegram és a Google News oldalainkon.