Kárpátinfo hetilap


| 2022. 01. 02. – 11:11 |
A Munkácsi, a Beregszászi járás számos településén alig fél évtizeddel ezelőtt ismét divatba jött a dohánytermesztés. Bizonyára azért, mivel a helyi termelők jó pénzt látnak benne, ha belevágtak ebbe a nagyon sok kézi munkát igénylő vállalkozásba.  Címlapképünk illusztráció. Fotó: Internet

Hirdetés

Harminc évvel ezelőtt, miután Ukrajna elnyerte függetlenségét, az országban csakhamar megjelentek a multinacionális cégek. Ezek az elsők között vásárolták fel az ország hét nagy cigarettagyárát. A vállalatok mindegyikénél rövid időn belül megtörtént a technológiai korszerűsítés, melynek a végén hamar kiderült, hogy a hagyományosan termesztett és a pajtákban szárított dohány befogadására a felújított üzemek kevésbé alkalmasak. Egy csapásra lejtmenetbe került az egész ágazat, Kárpátalján például akkoriban teljesen eltűntek a dohánytáblák. Az elmúlt néhány évben viszont lassú változás kezdődött.

 – A szovjet érában a megyében működő kollektív mezőgazdasági vállalatoknál kétségkívül a dohánytermesztési ágazat számított a legjövedelmezőbbnek. Gondoljunk bele, az egész Szovjetuniót kellett ellátni füstölni valóval, úgy, hogy a hatalmas birodalomnak viszonylag egy kis része volt alkalmas e kultúra termesztésére – emlékezik vissza Popovics Sándor agrárszakember. – Így aztán az állam számos dotációval támogatta a dohánytermesztőket. Nem véletlen az sem, hogy az agráriumnak ebben a szférájában honosodtak meg leginkább azok az ösztönző módszerek, amelyek a teljesítmény és a minőség javítását egyszerre kívánták szolgálni. Hamarosan ennek meg is lett a foganatja. A kárpátaljai dohánytermesztés fellegvárának számító ugocsai falvakban a múlt század hetvenes éveinek végére már olyan magas szinten zajlott a termelés, hogy a letört és a felfűzött levélmennyiséget a kolhoz pajtái képtelenek voltak befogadni. Sebaj, a részesművelésben dolgozó termelők a saját portájukon, az erre alkalmassá tett helyiségekben, főként a melléképületek padlásain aggatták fel a pórékat, s ügyeltek nagy gonddal azok száradására. Tudták, hogy a jutalom az év végén történő prémium kiosztásakor nem marad el. És nem tévedtek: a ma is látható takaros, kényelmes otthonok százai ebből a járandóságból épültek, emellett jutott pénz a férjhez készülődő nagylány stafírungjára, hűtőszekrényre, mosógépre, motorkerékpárra. Sőt olykor személygépkocsira is.

– Bő negyedszázad elmúltával ugyan mi változott? Egyszerre miért lett ismét keresett a helyi alapanyag?

– Kezdjük talán azzal, hogy szerte a világban fellelhető hatalmas dohányültetvények nem mindenütt váltották be a hozzájuk fűzött reményeket. Az egyre inkább szélsőségessé váló időjárás, és főként a sorra jelentkező hosszabb aszályos periódusok nem mindig teszik lehetővé a drága pénzen kiépített öntözőrendszerek használatát. A másik ok, hogy éhbérért már Délkelet-Ázsia országaiban, illetve Dél- és Közép-Amerikában sem hajlandók dolgozni az emberek. Ehhez járul hozzá sok más, a beszállítás bizonytalanságával, a határidők betartásával kapcsolatos tényező. Az említett tendenciák a világjárvány idején még inkább felerősödtek. Ha pedig igaz az, amit a rossz nyelvek híresztelnek, hogy az Ukrajnában működő cigarettagyárak a kész termék egy részét illegális úton értékesítik, akkor a hazai alapanyag-szállítmányok éppen hogy kapóra jönnek. Például nem kell vámpapírokkal bajlódni és a különböző illetékeket kifizetni. Meglátásom szerint, ha lassan is, de végül most áll helyre a világ természetes rendje: minden tekintetben úgy van jól, ha a szükséges nyersanyagot a feldolgozó üzemek közelében termelik meg.

A Munkácsi, a Beregszászi járás számos településén alig fél évtizeddel ezelőtt ismét divatba jött a dohánytermesztés. Bizonyára azért, mivel a helyi termelők jó pénzt látnak benne, ha belevágtak ebbe a nagyon sok kézi munkát igénylő vállalkozásba. A dohánytáblákon ugyanis nyár elejétől késő őszig akad tennivaló bőven. S a palánták kinevelése is nagy odafigyelést igénylő feladat. Nem különben a frissen kiültetett növényi sarjak gondozása, aztán a törés, fűzés, szárítás stb. Az idei szezonról érdeklődve megtudtuk, hogy az – ahogy errefelé mondják – reménység felett sikerült. Az első, legkorábban betakarított tételek már készen állnak az értékesítésére, ám egyelőre a nagybani felvásárlók még keveset ígérnek értük. Érthető is, hisz jelenleg a piacon túlkínálat alakult ki, mivel más vidékeken is szép termést takarítottak be a gazdák. Akikben érlelődik a gondolat, hogy egyenesen a cigarettagyárakkal szerződjenek. Bizonyára akkor kénytelenek lesznek valamivel olcsóbban odaadnia termést, ám úgy vélik, ezzel együtt számíthatnak arra, hogy kapnak némi előleget az évközi munkálatok megfinanszírozására, s áruhitel formájában fóliapalásthoz, zsineghez, műtrágyához stb. is hozzájutnak. Egyesek kisebb termelői szövetkezet megalakításában is gondolkodnak. Bő húsz esztendővel a kolhozrendszer felszámolása után, amikor lassan felnő egy új generáció, ideje lenne ez irányba megtenni az első lépéseket.

Kovács Elemér

Hirdetés


  • A cikk a Kárpátinfo hetilap 25. évfolyamának 52. számában jelent meg.
  • Hetilapunkat megvásárolhatja terjesztőinknél, illetve előfizetheti a postán.
  • A Kárpátinfo hetilapot ONLINE is előfizetheti!
  • Lapunkat elolvashatja PDF formátumban is.

Kövessen minket a Facebook, az Instagram, a Telegram és a Google News oldalainkon.