Origo
| 2022. 01. 27. – 16:00 | Világ |
Az új eredmények arra utalnak, hogy évente körülbelül 3000 tonna nanoműanyag részecske rakódik le Svájcban, beleértve a legtávolabbi alpesi régiókat is. Fotó: Internet

Hirdetés

A Svájci Szövetségi Anyagtudományi és Technológiai Laboratóriumok (EMPA), az Utrechti Egyetem és az Osztrák Központi Meteorológiai és Geofizikai Intézet új kutatásai a légkörön keresztül terjedő műanyagszennyezés mértékét és hatalmas skáláját mutatták be - írja az Origo.

Komoly műanyag problémákkal küzd a Föld

Az új eredmények arra utalnak, hogy évente körülbelül 3000 tonna nanoműanyag részecske rakódik le Svájcban, beleértve a legtávolabbi alpesi régiókat is. A legtöbbet az ország városaiban állítják elő, míg mások az óceánból származó részecskék, amelyeket a hullámok juttatnak be a légkörbe.

Ezek egy része akár 2000 kilométert is megtehet a levegőben. 

Az eredmények bizonyítják, hogy a műanyagszennyezés mindenütt jelen van a Földön, és különösen a nano- és mikroműanyagok terjedtek el a bolygón.

Bár biztosak vagyunk benne, hogy a Föld komoly műanyag problémákkal küzd, az eddig összesített adatok alapján a nanoműanyagok levegőben való terjedésének részletei még mindig kevéssé ismertek – magyarázták a tanulmány szerzői a ZME Science online tudományos portálnak, akik szerint a most publikált kutatás az eddigi legpontosabb rekordról számol be a levegőben található műanyagszennyezésről.

Az Environmental Pollution tudományos folyóiratban publikált tanulmányhoz a kutatók egy új kémiai módszert fejlesztettek ki, amely úgynevezett tömegspektrométerrel méri a különböző minták műanyagszennyezettségi szintjét.

Ezt a területet választották a Központi Meteorológiai és Geodinamikai Intézet obszervatóriumának, ami 1886 óta működik itt.

Háromezer tonna műanyagot találtak

A mintákat naponta, minden időjárási körülmények között reggel 8 órakor gyűjtötték. Ezek a hó felső rétegéből készült mintákból álltak, amelyeket rendkívüli óvatossággal dolgoztak fel, nehogy a levegőből vagy a kutatók ruhájából származó nanoműanyaggal szennyeződjenek.

A laboratóriumban a csapat minden egyes mintában megmérte a nanoműanyag-tartalmat, majd ezeket a részecskéket elemezve próbálta meghatározni az eredetüket. Utóbbi munka során az európai szél- és időjárási adatokat is felhasználták. Úgy számoltak, hogy a részecskék nagy része valószínűleg a sűrűn lakott városi területeken keletkezett és került a légkörbe.

A tanulmány szerint a mintákban talált részecskék nagyjából egyharmada 200 kilométeres körzetből származott, míg a teljes mennyiség körülbelül 10 százaléka több mint 2000 kilométerről, az Atlanti-óceánról érkezett a hegyre; ezek a részecskék valószínűleg az óceánban keletkeztek és hullámpermettel kerültek a légkörbe.

A kutatók felhívták a figyelmet arra, hogy miután a becsléseik nagyon magasak más tanulmányokhoz képest, ezért további kutatásokra van szükség az ellenőrzésükhöz.

 

Hirdetés

Forrás

Kövessen minket a Facebook, az Instagram, a Telegram és a Google News oldalainkon.