Kárpátinfo hetilap


| 2022. 11. 06. – 13:32

A szarvasmarha-állomány drasztikus lecsökkenése miatt szinte lehetetlen jó minőségű istállótrágyát beszerezni a fóliasátrak trágyázásához. Ehhez jött még a műtrágyák árának csillagászati szintre emelkedése, ami komoly fejtörésre készteti a gazdákat: hogyan lehetne hatékonyan és olcsón megvalósítani a tápanyag-utánpótlást a fóliasátrakban? Nagyon sok gazda gondolta úgy, hogy a zöldtrágyázás jelentheti a megoldást.  

A fentiektől függetlenül úgy 10-15 évenként végigsöpör a kárpátaljai magyar gazdák körében a zöldtrágyázás divatja. Sajnos csak divatról beszélhetünk, hisz 1-2 évnyi fellobbanás után újabb 10 évre megfeledkezünk róla. Ennek talán az az oka, hogy ehhez a kétségtelenül hasznos agrotechnikai eljáráshoz túlzott reményeket fűznek a termelők. Erre rásegítenek a zöldtrágya-vetőmag forgalmazói is, akik csodanövénynek próbálják beállítani őket, sokszorosan eltúlozva az egyik vagy másik kedvező hatását. Pedig talán jobban járnának, ha a csodák ígérete helyett a valós, reálisan elérhető eredményekre hívnák fel a figyelmet. Ezekből is van éppen elegendő! Ugyanis a várt csodák elmaradása miatti csalódottságban már azt sem vesszük észre, ami miatt tényleg megérné zöldtrágyát vetni. Nem mindenhol, nem mindenfélét és nem akármikor, hanem az adott körülményeket és lehetőségeket figyelembe véve.

A zöldtrágya növényekről általában

A szántóföldi körülmények között alkalmazott zöldtrágyanövények termesztésének hatalmas szakirodalma van. Ebből megtudhatjuk, hogy a zöldtrágyának szánt gyors növekedésű és nagy mennyiségű biomasszát adó növényeket azért termesztjük, hogy a zöld részeket a talajba forgassuk. Ezek ugyanis a földbe forgatva javítják a talaj fizikai és biológiai állapotát, a tápanyag-gazdálkodást, hozzájárulnak a szerves anyag mennyiségének növeléséhez, védik a talajfelszínt az eróziótól. Intenzív gyökérnövekedésük révén biológiai lazító hatást is kifejtenek. Másodvetésben termesztve – különösen csapadékos évjáratban – mérséklik a tápanyagok kimosódását. Elsősorban a nitrogént veszik fel nagy mennyiségben, amely az utónövény számára közvetlenül hasznosíthatóvá válik.

Mivel a zöldtrágyázást elsősorban a szántóföldi termesztésben alkalmazzák, ezért a termesztési technológiák is erre lettek kidolgozva. Kezdve a lehetséges növények kiválasztásától a vetési és betakarítási időpontokon át a szükséges talajmunkálatokig.

Zöldtrágyázás hajtatásban

Azonban a fóliás zöldségtermesztés feltételei merőben eltérnek a szántóföldi növénytermesztésétől, ami miatt a zöldtrágyázás teljes technológiája is korrekcióra szorul. Míg a szántóföldi termesztésben a zöldtrágya növényeket a tarlóhántást követően, azaz a nyári időszakban vetjük, addig a fóliás zöldségtermesztésben október végétől szabadul fel a terület. Azonban a zöldtrágya növények nagy része úgynevezett hosszúnappalos növény, azaz szeptember végétől leáll a lombozat növekedése. Emiatt olyan növényeket kell keresnünk erre a célra, amelyek a későőszi időszakban is megfelelő zöldtömeget (biomasszát) képesek termelni. Egykori mentorunk, Klaas Plas erre a célra búza vagy rozs vetését ajánlotta, amely a későőszi-téleleji időszakban is szépen fejlődik. Nem ártanak nekik az esetleges éjszakai fagyok, miközben a talajra kifejtett jótékony hatása nem marad el a klasszikus zöldtrágya növényekétől.

A zöldtrágyázás buktatói a hajtatásban

Mint mindennek, a zöldtrágya növények használatának is megvannak a maga előnyei és buktatói. Ha nem így lenne, akkor már sokkal szélesebb körben elterjedt volna a termesztésben.

Az első ok, ami miatt nem igazán terjedt el a zöldtrágya növények termesztése a fóliasátrakban, ez az időzítés kérdése. Mint már fentebb írtunk róla, a klasszikus zöldtrágya növények hosszúnappalosak, azaz még akkor el kellene vetni őket, amikor a fóliasátrakban még javában tart a főnövények termesztése.

A következő probléma a lebomlás kérdése. A talajba bemunkált zöldtömeg lebomlása egy kicsit hasonlóan megy végbe, mint a melegágyakban a szalma lebomlása. A kezdeti heves lebomlást követően egy lassúbb, egyenletesebb bomlási folyamat zajlik le.

Csakhogy az a bizonyos kezdeti heves bomlási folyamat csak akkor indul be, amikor a talaj hőmérséklete elérte az ehhez szükséges, megfelelően magas értéket. Ez pedig általában egybe esik a palánták kiültetésének idejével. A heves bomlási folyamat időszakában viszont olyan bomlási termékek képződnek, amelyek veszélyesek a palánták gyökérzetére.

A fenti problé­mák miatt a bio­ter­mesztésben azt ajánlják, hogy 4-5 évente termesszenek a fóliasátorban zöldtrágyát a nyári vegetációs időszakban. Megoldás lehet még az a hibrid módszer is, amit szintén a holland mentorunk, Klaas Plas ajánlott. A technológia lényege az, hogy a zöldtrágyázáshoz szükséges zöld tömeget nem a fóliasátorban, hanem szabadföldön termesztjük meg. A fóliasátor kitakarításakor így már egyből be lehet munkálni azt a talajba, miközben a zárt fóliasátorban a talaj hőmérséklete még elég magas ahhoz, hogy az intenzív bomlási folyamat végbemenjen az ősz folyamán. Ez a téma azonban megér annyit, hogy egy külön cikkben foglalkozzunk vele.

Gál István,
Pro Agricultura Carpatika Alapítvány


Ha tetszett önnek a cikk, akkor kattintson az alábbi gombokra!


Hirdetés


Kövessen minket a Facebook és  Instagram oldalainkon!
Iratkozzanak fel a Telegram és a Google News csatornáinkra.
Orosz-ukrán háború: legfrissebb hírek