Kárpátinfo hetilap


| 2022. 02. 12. – 14:44 |

„Éld bölcsen az életed!” – figyelmeztet a kínai mondás.


Hirdetés

„Éld bölcsen az életed!” – figyelmeztet a kínai mondás. Ki ne akarná ezt élete zsinórmértékévé tenni! Mégis oly keveseknek sikerül… Sokan önmagukat mentegetve azt állítják, hogy az a hely, ahová születtek, vagy ahová a szeszélyes sors vetette őket, meg az egyéb körülmények, egyszerűen nem alkalmas arra, hogy mielőtt cselekednének, átgondolják minden lépésüket.

A tarpai Nagyhegy, ez a Beregi-síkságból negyven méterre kiemelkedő vulkanikus kúp mintha alkalmas lenne a bölcs meditációra. Hogy miközben a zsebkendőnyi birtokon a magunk által diktált tempóban végezzük a napi teendőinket, elgondolkodjunk az élet dolgain és annak komplexitásán. Hogy végül is minden mindennel összefügg.

A kuruc hagyományaira méltán büszke Tarpa községtől északkeletre található Nagyhegyről jól látszik a Beregszászt óvón körbeölelő hegyláncolat. Szép időben még a Kárpátok fő vonulatában is lehet gyönyörködni, és olykor a látóhatár szélén feltűnik a munkácsi vár sziluettje is. Mintha csak idehaza lennénk. Persze ilyenkor, tél közepén itt is ködbe burkolódzik a táj, legfeljebb néhány száz méterre lehet ellátni most is: a szomszédos présházakig, pincékig. S ilyenkor mintha munka sem nagyon akadna. Csak néhány csipkebogyót, kökényt szedő emberrel találkoztunk idefelé jövet.

No, most meg Kelemen Bélával, aki napi sétáját végzi a présház körül. Bár, mint említettük, köd üli a vidéket, tekintetünket mindannyiszor makacsul Beregszász felé fordítjuk.

– Alig néhány kilométerre vagyunk a határtól, így nem csoda, ha pillantásunk önkéntelenül arrafelé vetődik – magyarázza vendéglátónk. – Ahogy a beregszászi történelmi borvidéken élők évszázadok óta Tokajt tekintették példaképüknek, ugyanúgy az itt élők mindig a beregszászi gazdáktól tanultak. Jellemző, hogy az itteni pincéket a viszonylag könnyen megmunkálható tufába vájták, akárcsak a beregszászi, nagymuzyalyi, benei borospincék többségét. A talajszerkezet hasonlósága pedig magával hozta az itt termesztett szőlők hasonlóságát is. Nálunk a muskotályos szőlők, vagy a nagy bort adó Hárslevelű, vagy a Kárpát-medencében az utóbbi időben óriási karriert befutó Cserszegi fűszeres ugyanúgy népszerű, mint odaát, és természetesen a legelterjedtebb Izabella fajták. Hiába tartozunk immár bő másfél évtizede az Európai Unióhoz, amely köztudottan tiltja a magántermő szőlők termesztését, az itteni gazdák továbbra is ragaszkodnak ehhez az illatos, több mint tíz alfajt felvonultató fajtához. Jómagam pedig többekkel együtt azt vallom, hogy ez a közel másfél évszázada nálunk otthonra lelt fajta minden értékes tulajdonságát meg kell becsülni. A betegségekkel szembeni ellenállását éppúgy, mint a bogyók héjában, magvában található mikroelemek sokaságát. Azért érdemes belegondolni, hogy a környezetterhelés és az egészségünk szempontjából mi is a károsabb: az évente hét-nyolcszor permetezett európai szőlő, illetve az abból készült bor, vagy a gyógynövényekkel – csalán és fehérüröm kivonatából készült permetlével – megvédett Bányai Izabella, amely úgymond az átlagosnál magasabb metilalkoholt tartalmaz... Pláne, ha a mértékletesség ebben az esetben is az egyik legfontosabb szempont.

– A barátai azt mesélik, hogy Ön gyakran idézi Diogenészt, a hordólakó ókori görög tudóst.

– „Szűrd meg bölcsen a bort”, mondta az ógörög filozófus. De nyilvánvaló, hogy mindezt sokkal tágabban értette: a jó Isten által nekünk ajándékozott egész életre. A mindenféle komforttal körbevett XXI. század emberének életéből valószínűleg ez hiányzik a leginkább: az elmélyülés, a magunkba fordulás, valamint az, hogy észrevegyük, milyen értékes dolgokat rejteget a környezetünk. Én az utóbbi időben a dióolajba szerelmesedtem bele. A kutatók azt állítják, hogy igazi csodaszer, ami rengeteg hasznos dolgot rejt megában. Akárcsak a már említett szőlőhéj, amit a magam készítette szőlőlekvárban találok meg, és mindenféle olyan aszalványban, amelynek gyümölcse a mi közös édenkertünkben, a tarpai Nagyhegyen terem meg.

– Úgy tudom, egykoron minden tarpainak volt itt birtoka…

– Igen, ezen a negyven hektáron valaha 750-800 tulajdonos osztozott. Emellett volt itt szőleje, gyümölcsöse néhány mátésztalkai, vásárosnaményi családnak is.

– Hasonlóképpen Nagy­mu­zsalyhoz, ahol például a borzsovaiak vásároltak előszeretettel szőlőtáblát.

– Igen, ha a hegy nem megy Mohamedhez… Mára a művelt parcellák száma valamelyest csökkent, s a mintegy másfélszáz présház, illetve pince mindegyikét sem használja a tulajdonosa. Én azt vallom, hogy nem is elsősorban az itt megtermett gyümölcs lenne fontos a ma embere számára, hanem a hegyen eltöltött minőségi idő. Vallom, sokkal több van ebben a tájban, mint amennyit lelkünkkel felfogunk, illetve használunk belőle. Hitem szerint, másutt is, csak körbe kell nézni, és ugyanezt tapasztaljuk.

Kovács Elemér

Hirdetés


  • A cikk a Kárpátinfo hetilap 26. évfolyamának 6. számában jelent meg.
  • Hetilapunkat megvásárolhatja terjesztőinknél, illetve előfizetheti a postán.
  • A Kárpátinfo hetilapot ONLINE is előfizetheti!
  • Lapunkat elolvashatja PDF formátumban is.

Ha tetszett önnek a cikk, akkor kattintson az alábbi gombokra!

Kövessen minket a Facebook, az Instagram, a Telegram és a Google News oldalainkon.