Hirado.hu
| 2022. 02. 12. – 11:00

Az Igor Gyatlov vezette turistacsoport tagjai 1959 februárjában az Urál északi részén furcsa körülmények között haltak meg. Több elmélet is született a történtekkel kapcsolatban, tudományos magyarázat azonban sokáig nem támasztotta alá egyik elméletet sem. Egy tavaly megjelent tanulmány azonban alátámasztott néhány megválaszolatlan kérdést.

1959. február 1-jéről 2-ra virradó éjszaka  kilenc fiatal túrázóból álló csoport – hét férfi és két nő – az orosz havas Urál hegység északi részén haladt, amikor egy erősödő hóvihar miatt egy lankán letáborozott. A fagyos éjszakát, a mínusz 25 Celsius-fokos hideget egyikük sem élte túl – írta a Live Science-re hivatkozva a Hirado

Közel egy hónapig tartott, amíg a nyomozók mind a kilenc holttestet megtalálták a hóban, fák és szakadékok között szétszórva.

A túrázók némelyike csak félig volt felöltözve, és néhányuknak eltörtek a csontjai és betört a koponyája. A vizsgálatok kiderítették, hogy mind a kilenc túrázó hipotermiában halt meg.

A megoldatlan tragikus eseményre számos kutató próbált választ találni. Egy évvel ezelőtt a Nature Earth & Environment folyóiratban megjelent egy tanulmány, ami tudományos választ adott az elhunyt túrázók sérüléseire. A tanulmány szerint egy kisebb lavina kényszerítette a túrázókat arra, hogy sátrukat elhagyva meneküljenek a hideg, sötét éjszakába.

„Nem állítjuk azt, hogy megoldottuk a Gyatlov-rejtélyt, mivel nincs túlélő, aki elmesélhetné a történteket” – mondta Johan Gaume, a Svájci Szövetségi Technológiai Intézet hó- és lavinaszimulációs laboratóriumának vezetője.

A tanulmányban részletezett lavinaelmélet nem új keletű, két szövetségi orosz vizsgálat (2019-2020-ban) arra a következtetésre jutott, hogy a túrázókat valószínűleg egy olyan lavina űzte el sátraikból, ami akkor következik be, amikor a felszín közelében lévő hótábla elszakad egy mélyebb rétegtől, és egy tömb darabban csúszik lefelé.

A feltevést azonban a nyilvánosság nem fogadta el, mert a vizsgálat részletei nem voltak alátámaszthatók tudományos magyarázattal. Egyrészt nem volt lavinára utaló jel, amikor a túrázók eltűnése után 26 nappal a mentők megérkeztek a táborhelyre. Másrészt az a lejtő, ahol a túrázók felépítették táborukat 30 fokos dőlésszögű volt, amelyen nem indulhat meg a lavina.

Végezetül néhány túrázó olyan fej- és mellkasi sérüléseket szenvedett, amelyeket a lavinák általában nem okoznak.

Gaume és Alexander Puzrin, a svájci Zürichi Geotechnikai Mérnöki Intézet kutatója írásukban ezen állítások mindegyikére szerettek volna választ találni. Tanulmányozták a Gyatlov-rejtély idejéből származó feljegyzéseket, hogy helyreállítsák azokat a környezeti feltételeket, amelyekkel a túrázók nagy valószínűséggel szembesültek haláluk éjszakáján, majd egy digitális lavinamodell segítségével tesztelték, hogy valóban lehetett-e hócsuszamlás a tragédia éjszakáján. Elemzésük szerint pedig volt esély arra, hogy 1959. február 1-jéről 2-ra virradó éjszaka hócsuszamlás történt.

A kutatók megállapították, hogy a túrázók táborhelye közelében a lejtő szöge valóban meredekebb, mint azt a korábbi jelentések jelezték: a lejtőszög 28 fok volt, szemben a terület átlagos 23 fokos lejtőszögével. Az tragédia utáni hetek későbbi havazásai egyenlíthették ki ezt a szöget, a lejtő kisebbnek tűnhetett, miközben a lavina jeleit is elfedte – írta a kutatócsapat.

Ugyan a 30 fokot tekintik a szokásos lejtőszögnek, amelynél a lavinák elindulhatnak lefelé, az nem egy „kőbe vésett” szabály. Valójában bizonyítékok vannak arra, hogy 15 fokos lejtőszögön is kialakulhatnak lavinák. Kulcsfontosságú tényező a felső hóréteg (ami leválik) és az alapréteg (a helyén maradó) közötti súrlódási érték. A Gyatlov-táborban a hó alapja úgynevezett „cukorhóból” (szemcsés, kristályos jég, amely gyakran megnöveli a lavinák kialakulásának esélyét) állt.

Ennek a szemcsés rétegnek köszönhetően akár 28 fokos lejtőn is könnyedén elindulhat a lavina.

Az erős szél fokozatosan egyre több havat hordott a túrázók sátraira, a hó súlya alatt pedig azok összerogytak. Az alvó túrázókra nagy mennyiségű hóréteg zúdult, ami arra késztette őket, hogy azonnal kiássák magukat a hóval beborított sátrakból, és megpróbálják kimenteni a hó súlya alatt megsérült társaikat, majd a felszínre jutva megpróbálták túlélni a hideg éjszakát.

A dinamikus lavinaszimulációkból kiderült, hogy egy viszonylag kicsi hóréteg is súlyos lehet, ami nem halálos bordatöréshez és koponyatöréshez is vezethet – írta a tanulmány.

A kutatás nem magyarázza meg a Gyatlov-rejtély minden részletét, mégis ez az első tudományos bizonyíték arra, hogy a népszerű lavina elmélete elfogadható – fejezték be a tanulmány szerzői.

Forrás


Ha tetszett önnek a cikk, akkor kattintson az alábbi gombokra!


Hirdetés


Kövessen minket a Facebook és  Instagram oldalainkon!
Iratkozzanak fel a Telegram és a Google News csatornáinkra.
Orosz-ukrán háború: legfrissebb hírek