Kárpátinfo hetilap


| 2022. 02. 13. – 07:07 |

A nagymuzsalyi születésű Debreceni Orsolya több éve dolgozik már férfifodrászként, emellett a szakálligazítás fortélyait is elsajátította.

A nagymuzsalyi születésű Debreceni Orsolya több éve dolgozik már férfifodrászként, emellett a szakálligazítás fortélyait is elsajátította.

Hirdetés

Mi nők, szinte természetesnek vesszük, hogy két-, háromhetente, esetleg havonta eljárunk fodrászhoz. Megigazíttatjuk frizuránkat, netán hajszínt váltunk, mert már meguntuk a régit. Ugyanígy az urak is felkeresik fodrászukat egy kis igazításért. Különbség azonban, hogy míg mi órákat öltünk a szalonban, s eközben kifecsegjük a világ dolgait, a férfiak egy gyors nyírást szeretnének, hogy mihamarabb foglalkozhassanak napi teendőikkel.

Jól tudja ezt a nagymuzsalyi születésű Debreceni Orsolya is, aki több éve dolgozik már férfifodrászként, emellett a szakálligazítás fortélyait is elsajátította. Vele beszélgettünk kezdetekről, kihívásokról.

– Hogyan lesz valakiből férfifodrász?

– Édesanyám is fodrászként tevékenykedett szülőfalumban és Beregszászban. Kezdetben a nőket és a férfiakat is megszépítette, idővel azonban mint férfifodrász dolgozott tovább. Emlékszem, volt olyan alkalom, amikor elkészítette egy menyasszony frizuráját, majd a vőlegény haját is megigazította. Így én beleszülettem ebbe a világba, nagyon is tetszett ez a tevékenység. Amikor a középiskola elvégzése után szakmát kellett választanom, nem is volt kérdés, hogy ebben az irányban képzem magam. Anyukám a Beregszászban akkor még működő Ádám-Éva fodrászatban dolgozott, ezért esett arra a választásom, hogy én is abban a szalonban tanulom meg az alapokat. Oklevelem megszerzését követően nem dolgoztam a szakmában – több különböző munkahelyen próbáltam ki magam. Majd férjhez mentem, gyermeket szültem. Akkor jött a gondolat, hogy mégis fodrász szeretnék lenni. Kipróbáltam magam a szalonok világában, megismertettem munkámat a vendégeimmel, ma pedig a beregszászi Chanel Szépségszalonban várom a szépülni vágyókat.

– Hogyan emlékszik az indulásra?

– Elsőként a már említett Ádám-Éva szalonban dolgoztam. Sokakat ismertem onnan, így könnyű volt közéjük beilleszkednem. Szép emlékeim vannak azokból az időkből. Ami azonban nehézséget okozott, hogy megfeleljek a vendégeimnek, hogy az a frizura típus nekik is tetsszen. Eléggé kritikus vagyok magammal szemben, mindig találok valami javítani valót a munkám során. Könnyebbség viszont, hogy az urak nagyon kedvesek, mindig van egy jó szavuk, megkérdezik, hogy vagyok, vagy épp mi az, ami bánt. Ez erőt ad ahhoz, hogy folytassam a munkám.

– Időközben elsajátított egy régi magyar mesterséget.

– Ma már egyre divatosabbá vált a szakáll vagy a bajusz. A férfiak is szeretnek szépek, ápoltak lenni. Ezért egyre több igény jelentkezett arra, hogy a vendégeim arcszőrzetét is igazítsam meg. Ennek hatására jelentkeztem Ungváron egy képzésre, ahol a borbély mesterség alapjait tanulhattuk meg. Nem egy könnyű szakma, azt kell mondanom. Itt mindenre alaposan oda kell figyelni, hogyan puhítjuk a szakállt, milyen olajokat használunk, milyen formára vágjuk. Munkám során megigazítom a férfiak szakállát, egy-két vendégnek be is festem azt. Mi nők is úgy vagyunk, hogy frizuránkkal, megjelenésünkkel szeretnénk egy-egy sztárra hasonlítani. Sok fiatalember is így van ezzel. A közösségi oldalakról inspirálódnak, vagy a filmsztárok, focisták megjelenését szeretnék maguknak, ezért olyan frizurát, szakállt szeretnének csináltatni, mint amilyen nekik is van.

– A folyamatos szakmai fejlődés is fontos.

– Bármely szakma, de különösen a szépségipar, egy dinamikus, gyorsan változó ágazat. Én is folyton képzem magam, hisz új technikák látnak napvilágot, melyeket nekem is el kell sajátítanom. Ha a vendég egy bizonyos formát szeretne, nem mondhatom, hogy nem tudom megcsinálni, mert akkor elpártol tőlem. Azt hiszem, a férfifodrászat nehezebb és több precizitást kíván, mint a női. A hölgyek egy nem jól nyírt hajat összefognak, vagy beszárítják, észrevehetetlenné teszik. Az uraknál nincs ilyen – ha hibázunk, az bizony látszik. Ezért kell folyamatosan tanulnunk és tökéletesítenünk a technikánkat.

– Hogyan hatott munkájára a karantén?

– Nem volt egy egyszerű időszak, ezt mondhatom. A férjem is vállalkozó, mindkettőnk munkahelye ideiglenes bezárásra került. A szigorú karantén-intézkedések alatt egyáltalán nem dolgoztunk. Amikor kissé enyhült a szorítás, otthon vállaltam egy-egy vendéget, majd amikor kinyithatott a szalon, teljes bedobással dolgoztunk újból. Hálás vagyok azért, hogy a vendégeim bizalommal fordulnak hozzám.

– Meséljen kicsit a családjáról.

– Férjemmel két gyermek boldog szülei vagyunk. A lányunk tizenhat éves, a Rákóczi Főiskola Szakgimnáziumának matematika szakos hallgatója. A fiunk pedig tízéves, a Beregszászi Kossuth Lajos Líceumban tanul. Mondhatom, a távoktatás nem egy egyszerű dolog, a gyerekeknek is könnyebb úgy elsajátítani a tananyagot, ha a tanár és a diák személyesen van jelen az órán. Reméljük, mihamarabb visszaáll minden a régi kerékvágásba.

– További tervek…

– Nagyon szeretem a munkámat, ez az életem. Nem is tudnék mást csinálni. Nagyon jó érzés, hogy édesanyám szakmáját viszem tovább. Így a terveim is ehhez kapcsolódnak. A férfifodrászat mellett szeretném megtanulni a női frizurák elkészítésének módját is, hogy minél többeket megszépítsek.

Kurmay Anita


  • A cikk a Kárpátinfo hetilap 26. évfolyamának 6. számában jelent meg.
  • Hetilapunkat megvásárolhatja terjesztőinknél, illetve előfizetheti a postán.
  • A Kárpátinfo hetilapot ONLINE is előfizetheti!
  • Lapunkat elolvashatja PDF formátumban is.

Ha tetszett önnek a cikk, akkor kattintson az alábbi gombokra!

Kövessen minket a Facebook, az Instagram, a Telegram és a Google News oldalainkon.