Mozaik | 2022. 02. 13. – 13:00 |
A vikingeket nem igazán nevezhetjük „egységes jelenségeknek" az ókori Skandináviában. Címlapképünk illusztráció. Fotó: Internet

Hirdetés

A vikingeket nem igazán nevezhetjük „egységes jelenségeknek" az ókori Skandináviában. Részei voltak ugyanis egy olyan, összetett rendszernek, amely Európában a kora középkorig létezett. A független portyázók végül a királyi hatalom növekedésével vagy csatlakoztak az új hatalomhoz, vagy úgymond perifériákra költöztek. Ám a nyomukat otthagyták mindenhol.

Az utolsó vikingek még a 17. század végén hajóztak végig a szibériai folyókon és portyáztak Oroszország távoli területein. A Russian History tudományos folyóiratban megjelent új tanulmány szerint azonban a viking razziák nyomai még mindig láthatók a mai Oroszország gazdasági, és részben a politikai fejlődésében - írja az Origo.

A viking hadvezérek portyázása előnyös volt a helyi gazdaságok számára

– mondta Jukka Korpela, a Kelet-Finnországi Egyetem professzora a HistoryDaily online tudományos portálnak. – Ez a rendszer azonban beépült a keleti fejedelmi hatalmak struktúrájába, mert az európai szuverén birodalmak és jogi szerkezetük Keleten nem valósult meg.

Hozzátette: Moszkva hatalmának megerősödésével a 15. század végét követően a portyázás „kultúrája" fokozatosan indult hanyatlásnak Oroszország nyugati és középső területein. Keleten azonban a közép-ázsiai klántársadalmak gazdasága a Volga, a Kaukázus és a Kaszpi-tenger térségében túl erős volt ahhoz, hogy Moszkva ellenőrzése és reformjai alá kerüljenek.

A független "hadurak" itt tovább folytathatták a gazdaságilag előnyös portyáikat, amelyek úgymond a helyi gazdaság részét képezték, és bizonyos szempontból a helyi társadalmaknak is előnyösek voltak. 

A portyázások akkor estek vissza, amikor a viking vezetők csatlakoztak a növekvő fejedelmi hatalomhoz.

A skandináv országokban a viking korszak a 12. században ért véget, amikor a királyi hatalmak már képesek voltak leigázni, esetenként alkalmazni a viking vezetőket. A Balti-tenger keleti részein és Oroszország folyói mentén azonban más volt a helyzet. A viking kultúra a 800-as években érkezett a térségbe, de csak későn alakult ki a fejedelmi hatalom.

A rablógazdaság és a viking típusú portyázás egészen a késő középkorig folytatódott.

A most publikált kutatás szerint a fejedelmi hatalom és a független portyázók közötti különbség nem mindig volt egyértelmű. A novgorodi krónika például hivatalosan is beszámol Jurij Danilovics nagyfejedelemről, akit a nyugati történetírás Moszkva egyik alapítójának tart. Egy 1325-ös bejegyzésben azonban portyázónak nevezik.

A 14. és 15. század fordulója tehát a portyázó társadalom megosztottságának kezdetét jelenthette, amely helyenként a 19. századig folytatódott.

Hirdetés

Forrás


Ha tetszett önnek a cikk, akkor kattintson az alábbi gombokra!

Kövessen minket a Facebook, az Instagram, a Telegram és a Google News oldalainkon.