Kárpátinfo hetilap


| 2022. 02. 27. – 15:55

„Mert tudom, hogy énmiattam támadt ez a nagy vihar rátok.,, (Jónás 1, 12)

A gondok, bajok, félelem elől menekül az ember. A menekülés, rejtőzés egyik legegyszerűbb módja az alvás. Amikor alszom, nem érzem a bánat súlyát, nem gyötör a félelem, nem találkozom vádló tekintetekkel.

Jónás is menekült Isten parancsa, utasítása elől. Futott egészen a tengerparti kikötőig, és ott az első Társisba induló hajóra felugrott. A baj csak az, hogy Isten nem Társisba küldte, hanem Ninivébe. Szeretett volna elrejtőzni az Úr elől, nehogy számonkérje a megváltoztatott útirány miatt, ezért az alvásba menekült.
Isten felrázta a tengert, a hajót, a hajósokat, és végül a hajósok felrázták az alvó Jónást. Gyanús volt ez az alvó utas. Ki ő, honnan jön, hová igyekszik? Hol van a hazája, mi a foglalkozása, mit gondol, miért van ez a rettenetes vihar? Jónás őszintén elmondta, hogy ő héber ember, Isten küldi őt egy súlyos üzenettel Ninivébe. Ő nem akart oda menni, nem szereti azt a várost és azokat az embereket. Most fut, menekül Isten elől.

Jónás tudta, hogy vétkezett Isten ellen. Engedetlen volt, az Úr parancsának, akaratának ellenszegült, de most megkereste Isten. Vállalnia kell a felelőséget: „Miattam van a vihar, veszélyben van az életetek és a hajó”.  

Beismerte engedetlenségét, bűnét és vállalta a büntetést. Ő maga mondta ki maga felett az ítéletet. Vessetek a tengerbe! Az ilyen embernek, mint én, meg kell halni. Igen ez a jellegzetes depressziós hang: nem érdemes nekem élni, legjobb lenne meghalni! Majd, ha már nem leszek a hajótokon, ha már nem élek, majd lecsendesedik a vihar és ti megmenekültök. Boldogok lesztek nélkülem!

A rettegő hajósok is Istenhez kiáltottak: „Jaj, Uram, ne vesszünk el emiatt az ember miatt, ne terheljen bennünket ártatlan vér!” Ezután a tengerbe dobták Jónást, és a tenger szépen elcsendesedett.

A bűnösnek meg kell halni! Így képzelte Jónás! Ez volt az ő elképzelése a niniveiekről. Bűnös emberek, vesszenek el, haljanak meg mind! Még ha Isten küldi őt a figyelmeztetéssel, a megtérésre való hívogatással, akkor sem megy! Megérdemlik, amit majd rájuk küld Isten negyven nap múlva! Még hogy ő figyelmeztesse ezt a várost: negyven nap és elvész Ninive?! Ez a város nem tér meg, nem hisz Istenben!

Jónás önmaga felett is kimondta a halálos ítéletet: miattam van a vihar, miattam büntet Isten titeket, nincs más megoldás, meg kell halnom.

 Igazán nincs más megoldás? Miért kéne meghalni annak a bűnös embernek, aki belátta bűnét és bánkódik miatta? Az öngyilkosság, a halálkívánás nem egyezik a szerető Isten gondolataival. Ő jót gondolt és tervezett minden ember felől!

Jónásnak is megbocsátott az Úr és egy más, egy új élettel ajándékozta meg. De ezt ő nem sejtette, amikor a tenger hullámai közé dobták. Csak a sötétség, a szorítás és félelem töltötte be gondolatait. Mennyi idő kellett Jónás eszméléséhez? Nem tudjuk.

Mi mindenre van még szükséged, hogy feleszmélj? Mikor veszed észre, hogy Isten szeret engedetlenséged és bűneid ellenére is? Ő nem akarja a bűnös halálát, nem akar megölni, hanem azt akarja, hogy élj, a „bűnös megtérjen és éljen!”

Jónás három napig gondolkodhatott a hal gyomrában.

Miért élek, miért maradtam és meddig maradok életben? Amikor Jónás feleszmélt, imádkozott: „Halál torkából kiáltottam segítségért, és Te meghallottad hangomat!” Isten meghallgatta Jónás kiáltását, s megszabadította őt.

Kiálts hozzá, kedves Olvasóm te is! Ha már nincs erőd kiáltani, akkor sírj, nyögj, jajgass, Isten azt is érti! Nem kell meghalnod! Életet szánt néked az Úr.

A sötétségnek egyszer vége szakadt, a hal kivetette Jónást a tengerpartra. Látta a napot, hallotta a madarak énekét, él és hálát adhatott életéért. Isten megszabadította a haláltól. Milyen sötét a te helyzeted, mennyire reménytelen a házasságod, az anyagi körülményed, az egyetemi felvételed, kapcsolatod a szüleiddel, barátságod a szomszédokkal? Hányszor kérdezted: meddig még? Hányszor keseredtél meg szívedben és kívántad a véget? Keserűségedben talán öngyilkosságra is gondoltál?

Jónás engedetlensége miatt szenvedett. Kemény szíve képtelen volt megérteni, felfogni Isten szánalmát, végtelen szeretetét a bűnös emberek iránt. Amikor a mélyben, a reménytelen sötétben, a halál torkában vergődött, akkor fogta fel, értette meg és kívánta Isten szabadító kegyelmét. Akkor ígérte, hogy teljesíti fogadásait. Jónás megmenekült, összeszorított torokkal, de hirdetnie kellett Ninivének Isten figyelmeztetését, a megtérés kegyelmét! Isten nem változtatta meg szeretetét a niniveiek iránt. A város megmenekült. Jónásnak még sokáig kellett tanulnia az engedelmességet.

Milyen mélység akarja elnyelni életedet? Mekkora sötétség van körülötted, szeretteid körül? Ne menekülj, ne fuss Isten elől! Szeret téged és szánja életedet. Jézus az életet, az örök életet hozta el a te számodra is. Ma még kínálja bűnbocsánatát, megújító szeretetét. Ha belátod, hogy bűneid okozták a vihart, a sötétséget, a mélységet körülötted, ha bűnbánattal kéred Isten szabadítását, akkor nem kell meghalnod. Van új élet, új lehetőség számodra. Kitárt karral vár az Úr, menekülj hozzá a viharok elől.

(Morzsák 4. 2006)

Dr. Tapolyainé Bartha Gizella


Ha tetszett önnek a cikk, akkor kattintson az alábbi gombokra!


Hirdetés


Kövessen minket a Facebook és  Instagram oldalainkon!
Iratkozzanak fel a Telegram és a Google News csatornáinkra.
Orosz-ukrán háború: legfrissebb hírek