Kárpátinfo hetilap


Megosztás


A gyermek Isten ajándéka. Sajnos ez az ajándék nem mindig érkezik szerető családba. De mindannyian sokat tehetünk azért, hogy az elhagyott kicsinyek is szeretetben nőjenek fel. Van, aki befogadja és sajátjaként szereti, neveli őket, s vannak, akik lehetőségükhöz mérten támogatják őket. Hála az Úrnak, erre is vannak szép példák.

A beregszászi székhelyű Sámuel Alapítvány égisze alatt működő családtípusú gyermekottho-nok például egy szegedi vállalkozás nagyszerű kezdeményezésének, jókedvű adakozóknak köszönhetően a napokban hasznos ajándékokat kaptak.

Dr. Ótott Ferenc két vendéglátó egységet is működtet Szegeden, ahol párjával, Tóth Judittal – aki egyébként gyógyszertárban dolgozik, de nyáron, a szabadsága ideje alatt önkénteskedik a Tisza-parti „paradicsomban” – már rég nem csak vendéglátással foglalkozik. Párjával immáron nyolc éve októberben hétvégenként jótékonysági vacsoraesteket is szerveznek.

– A környékbeli vállalkozók közül igen sokan csatlakoztak a kezdeményezésünkhöz: ők készítik hétvégenként a vacsorát, amire meghívjuk a vállalkozókat, az adományozókat. A kitett perselybe teszi bele mindenki a célra szánt összeget. S hogy ne egy szimpla adománygyűjtésről legyen szó, hogy az ajándékozók megismerjék, kik számára szervezzük a gyűjtést, meghívjuk azokat is, akikhez az adományokat eljuttatjuk. Idén első ízben jutottunk el Kárpátaljára egy jelentős adománnyal – kezdi beszélgetésünket beregszászi találkozónkon Judit asszony.

– Egy tiszai kikötő a miénk – a Horthy Miklós Csónakház –, ahol ártéri erdők adnak teret játszótérnek. A természetes Tisza-part, a hattyúk, a vadkacsák, az ártéri erdő olyan lehetőséget biztosít a pihenésre, amit semmilyen szupermodern létesítmény nem pótolhat – veszi át a szót Ferenc. – Próbálunk nyitni a családok felé is, hogy érezzék az emberek: itt valami mást kapnak. Nos, itt szervezzük az októberi vacsoraesteket is. Ma már rang nálunk egy vacsorára főzni. Öt szombatra évekre előjelzés van. Hány személyre főzzünk? – kérdezik minden egyes alkalommal az éppen sorra kerülő vállalkozók. Nos erre nincs pontos válasz. Általában 150 főre készítik az ételt – ami megmarad, az Újszegedi Szent Erzsébet plébánián a hajléktalanoknak osztjuk szét. A vacsoraest vendégei, úgymond, ingyen vacsoráznak, csak az adományra kitett perselybe teszik bele a nemes célra szánt pénzt. És nagy örömünkre mindig jelentős összeg gyűl össze.  

– Kiket támogatnak?

– Amellett, hogy a szegedieket, meg a környékbelieket – vittünk már iskolatáskától kezdve kerékpáron át sok mindent, amire igény volt, a lehetőségeinket maximálisan kihasználjuk –, számunkra fontos a Nagy-Magyarország, éppen ezért átlépjük a határokat: Erdély, Felvidék után most Kárpátaljára is eljutottunk. A felvidéki Kerecsen Motoros Egyesület tagja vagyok – mondja Ferenc –, valamennyien szociálisan is érzékenyek vagyunk. Ott minden évben szervezünk egy fesztivált, melynek a bevételével a berzentei gyermekotthont támogatjuk. Emellett a vállalkozásunk egy ötgyermekes családot is rendszeresen segít. Úgy érzem, hogy ezekkel az akciókkal morzsánként is lebonthatjuk az egymás közé ékelődő trianoni falakat, amit e szörnyű tragédiával közénk próbáltak ékelni.

– Hogyan választják ki az adományozottakat?

– Mindig Isten kegyelméből jön elénk, hogy kiket kell támogatni – folytatja Judit. – Egyébként a vacsoraesték hozadéka az is, hogy a vendégeink megtapasztalják: néhány száz kilométerre ugyanolyan magyarok élnek, mint mi. Szeretjük visszahívni azokat a családokat, akiket támogatunk. Kiss Líviáék Viskről voltak legutóbb a vendégeink. A személyes találkozás a támogatóknak is fontos. Hogy láthatják azokat a családokat, akikhez kerül az adományuk.

– Mint kiderült, pénzadományt gyűjtöttek. A legkényelmesebb dolog az lenne, hogy átutalják az adományt…

– Valóban, már évek óta pénzt gyűjtünk. A kezdetek kezdetén különböző műszaki cikkek érkeztek adományként, de kiderült, hogy a használati cikkek műszaki ellenőrzése is pénzbe kerül, és nem lehet garanciát vállalni arra, hogy meddig működik majd az adott eszköz – válaszol Ferenc. – Meg aztán figyelmeztetni is kellett arra, hogy az adományozás nem lomtalanítás. Egyébként nyitottak az emberek, csak irányítani kell az adományozást. Mint említettük, most már a vacsorára jelentkezők a perselybe teszik az oda szánt adományukat. Szezononként egy-másfél millió forint is összegyűl. Most a kárpátaljai sámueles családokkal előre egyeztettünk, hogy mire van szükségük, s azt ebből az összegből közösen itt vásároltuk meg számukra. Így került mosó-, szárító-, mosogatógép, hűtőszekrény vagy éppen konyhabútor egy-egy háztartásba, az igényeknek megfelelően.

– Az adomány egy dolog. Mi viszont szeretnénk találkozni is az adományozottakkal, személyesen átadni, részt venni az örömükben, hogy a személyes kapcsolatot is ápoljuk velük – veszi át a szót Judit. – Számunkra is feltöltődést jelent minden egyes találkozás, jó érzés megtapasztalni, hogy milyen nagy szeretet van ezekben a családokban! Ezen a héten itt, Kárpátalján, mind a kilenc sámueles családhoz eljutottunk, mindegyik családba elvittük a közösen kiválasztott és megvásárolt ajándékot. A hétvégén pedig – a Sámuel Alapítványnak, Sipos Géza elnök nagyszerű szervezésének köszönhetően – egy nagy közös kirándulás, hófánkozás keretében még jobban megismerhettük egymást. Ezt egy igazi lelkigyakorlatként is felfoghatjuk. Mindez Isten kegyelméből van, és mindig érezzük azt a hátszelet, amit a Szentlélek biztosít számunkra.  

– Önöket hallgatva megerősödik az emberben, hogy adni jó. És nem lesznek ettől szegényebbek…

– Sőt! Minden egyes adománnyal mi gazdagszunk. Mindennél fontosabb, hogy megtapasztaltuk: ezek a gyerekek családban nőhetnek fel, ahol a lelkükkel is foglalkoznak, közösen imádkoznak. Ebben a rohanó világban igazán fontos, hogy megtartsuk ezeket a kis közösségeket, a családokat. Ehhez le kell tenni a telefonokat, helyette beszélgessünk – ezt láttuk itt.

Beszélgetésünk végén Sipos Géza, a Sámuel Alapítvány elnöke hálát adott azért, hogy az Úr a kezdeményezés és a megvalósítás mellé állt, hogy ismét bebizonyosodott: testvére magyar a magyarnak, hogy Istennek gondja van ránk. Köszönetet mondott mindazoknak, akik ezúttal is hozzájárultak a kárpátaljai sámueles családok mindennapjainak könnyebbé tételéhez. A Szentírás szavaival erősítette meg: a jókedvű adakozót szereti az Úr és jobb adni, mint kapni.

Marton Erzsébet

Galéria

Galéria

Galéria

Galéria

Galéria