Kárpátinfo hetilap


| 2022. 03. 26. – 09:09 | Kárpátalja |
A beregszászi Birta Gabriella több mint harminc évet dolgozott óvónőként, ma pedig módszerészként segíti az óvónők munkáját.

Hirdetés

Milyen a jó óvónéni? – kérdezik sokan, akiknek óvodáskorú gyermekük van. A legfontosabb, hogy szeresse a gyermekeket, a velük való foglalkozásokat, a játékokat. S hogy úgy oktasson, neveljen – hisz ő a kicsik második anyukája –, hogy a gyermek örömmel járjon óvodába. Vallja ezt a beregszászi Birta Gabriella is, aki több mint harminc évet dolgozott óvónőként, ma pedig módszerészként segíti az óvónők munkáját. Ismerjük meg őt!

– A Vérke-parti városban születtem, ma is itt élek. Tanulmányaimat a Beregszászi 5. Számú Középiskolában kezdtem, majd – mivel mindig is szerettem a gyerekeket, a velük való foglalkozást – felvételiztem a Munkácsi Tanítóképzőbe óvodapedagógia szakra. A későbbiekben pedig a Rákóczi Főiskolán szereztem felsőfokú képesítést, szintén óvodapedagógia szakirányban. Diplomám megszerzését követően a Beregszászi 4. Számú Óvodában dolgoztam harmincegy éven át. Ma pedig a P. Frangepán Katalin Gimnázium Beregszászi Bázisóvodájának módszerésze vagyok.

– Milyen tapasztalatokkal gazdagodott az évek során?

– Nagyon szerettem a 4. számú óvodában dolgozni. El kell mondanom, hogy nem egy nagy óvoda voltunk, így nagyon családias légkör alakulhatott ki. Ha valami nehézség fel is merült a munka során, igyekeztünk segíteni egymásnak a probléma megoldásában. A gyerekekkel való munkához pedig elengedhetetlen a szeretet. Másodsorban pedig az ő szintjükön kell velük kommunikálni, játékos formában kell őket oktatni-nevelni. Munkám során mindig az volt a célom, hogy a kicsik örömmel jöjjenek az intézménybe, és nagyon jó élményekkel távozzanak onnan. Természetesen vannak olyanok, akik nagyon ragaszkodnak az anyukájukhoz, és sírnak az elváláskor, de őket is próbáljuk mindig megnyugtatni, elterelni a figyelmüket. Biztosíthatom a szülőket, hogy csak pár percig sírnak még a kicsik, mivel jó kezekbe adják őket.

– Ma módszerészként dolgozik. Mi a feladata pontosan?

– Míg óvónőként dolgoztam, napi kapcsolatban voltam a gyerekekkel. Mára azonban kissé megváltozott a munkám. Egy módsze-rész nem a gyermekekkel foglalkozik elsősorban, hanem az óvónőket segíti. Minden nap megbeszéljük, hogy milyen fealadataink lesznek, milyen foglalkozást tartanak, azokhoz milyen segédeszközöket vehetnek igénybe. Közösen tervezünk meg egy-egy rendezvényt, annak menetét. Azonban, mivel nagyon szeretem a piciket, mindig találok egy kis időt a velük való munkára is, időnként hittant oktatok nekik.

– A Frangepán óvoda kissé más, mint az állami óvodák...

– Intézményünk fő célja a magyar nyelv és néphagyomány újjáélesztése és fejlesztése. Rendezvényeink, foglalkozásaink a hagyományok megismertetéséhez kapcsolódnak, népdalokat, népi játékokat tanítunk nekik. Emellett délutánonként angol és ukrán foglalkozásokat, valamint élő meseelőadásokat tartanak a szakképzett pedagógusok, ezáltal az idegennyelv elsajátítását is előtérbe hozzuk. Van iskolaelőkészítő programunk is, ahol az iskolai szabályokba vezetjük be a nagyobb csoportot.

– Emellett a Kárpátaljai Rózsahölgyek Társaságának is tagja.

– Több éve önkéntes vagyok a Beregszászi Járási Máltai Szeretetszolgálatnál. Mező Dianna, amikor 2010-ben megalapította a Rózsahölgyek Társaságát, felkért, hogy legyek a tagjuk. Erre én nagy örömmel mondtam igent. Munkánk során a rászorulókon, a nehéz sorsú gyermekeken igyekszünk segíteni. Próbáljuk jobbá tenni a napjaikat egy-egy élménydús kirándulással, játékos rendezvénnyel, akár korcsolyázással. Számomra fontos, hogy minél többeknek tudjak segíteni.

– A belső menekültek megsegítésén is fáradoznak...

– Közel egy hónapja olyan helyzetben találtuk magunkat, amelyre senki nem számított. Amiben csak lehetséges, igyekszünk segíteni azoknak, akiknek nagy szükségük van rá. A Beregszászi Járási Máltai Szeretetszolgálat a kezdetektől felvállalta azt a nemes feladatot, hogy segít akár az érkező adományok eljuttatásában, vagy bármilyen felmerülő nehézség megoldásában. Jómagam is, több kollégámmal együtt, jelen vagyok az asztélyi határon felállított pontunkon, ahol az általános segítségnyújtás mellett beszélgetünk a menekültekkel, meghallgatjuk őket, próbálunk lelket önteni beléjük. Ez persze nem mindig megy könnyen, hisz megrendítő sorsokat látunk, hallunk elszakított családokról, akik nem tudják, mikor láthatják egymást újra...

– Mit jelent önnek a munkája?

– Engem a munkám éltet. Nagyon szeretem a gyerekeket, az ő kis örömük elmulaszt minden fáradtságot. Ez az, amiért megéri csinálni. És ugyanezt tudom elmondani a rózsahölgyekkel folytatott munkáról is – velük is a gyermekek életének jobbításán fáradozunk, az ő önzetlen szeretetük éltet minket.

Kurmay Anita

Hirdetés


  • A cikk a Kárpátinfo hetilap 26. évfolyamának 12. számában jelent meg.
  • Hetilapunkat megvásárolhatja terjesztőinknél, illetve előfizetheti a postán.
  • A Kárpátinfo hetilapot ONLINE is előfizetheti!
  • Lapunkat elolvashatja PDF formátumban is.