Kárpátinfo hetilap


| 2022. 04. 24. – 13:33 | Kárpátalja |
Fontos, hogy az őszi búzára leselkedő kártevők ellen is hatásos növényvédelmi kezeléseket alkalmazzunk.  Címlapképünk illusztráció. Fotó: Internet

Hirdetés

Az őszi búza termesztésével foglalkozó cikksorozatunk előző részében áttekintettük, hogy melyek azok a kórokozók (betegségek), amelyek ellen feltétlenül fel kell lépnünk annak érdekében, hogy sikeresen, gazdaságosan és nem utolsó sorban minőségesen tudjunk búzát termeszteni. De ugyanilyen fontos az is, hogy az őszi búzára leselkedő kártevők ellen is hatásos növényvédelmi kezeléseket alkalmazzunk. Ezért a jelenlegi cikkünkben ezt a témát fogjuk alaposabban körüljárni.

Ahogyan az őszi búza kórokozóinál, úgy a búzát károsító kártevők esetében is két csoportra lehet osztani őket. Ugyanis vannak olyan kártevők, amelyek ritkábban fordulnak elő vagy kártételük nem jelentős. De vannak viszont olyanok, amelyeknek a kártételük jelentősebb lehet, ezért az ellenük való védekezés nagyobb odafigyelést igényel.

  • Búza fonálféreg (Anguina tritici)
  • Fritlégy (Oscinella frit)
  • Szalmadarázs (Cephus pig­maeus)
  • Mezei pocok (Microtus ar­valis)
  • Gabonapoloskák (Aelia spp, Eurygaster spp)
  • Vetési bagolylepke (Scotia segetum)
  • Talajlakó kártevők
  • Gabona levéltetű (Sitobion avenae)
  • Veresnyakú árpabogár, vetésfehérítő (Oulema melanopus)
  • Gabonafutrinka (Zabrus tenebrioides)
  • Gabona szipolyok (Anisoplia spp.)
  • Gabonatripsz (Li­mot­hrips denticornis)

Mint bármilyen más növényi kultúra, így az őszi búza esetében sem lehet félvállról venni a kártevők elleni védekezést. Ezért a kártételük felismerése és az ellenük való védekezési lehetőségek megismerése végett sorra vesszük az imént felsorolt és csoportosított kártevőket.

Búza fonálféreg. Elsősorban csapadékos években lehet kártételére számítani, de jelentősége az utóbbi évtizedekben kisebb. Károsításánál a búza levelei dugóhúzószerűen csavarodottak, később a fertőzött szár a fejlődésben lemarad. Érés időszakában a tünetek hasonlítanak a búzakőüszögére, ugyanis a szemek helyén tojásdad gubacs képződik („golyóüszög"), amitől a kalász borzoltnak tűnik. Leghatékonyabb védekezési mód a megelőzés, vagyis a fertőzésmentes vetőmag vetése.

Fritlégy. Elsősorban kalászosokban, kukoricában és fűféléken károsít. Ősszel és tavasszal kártétele nyomán a búza főhajtása elsárgul, könnyen kihúzhatóvá válik. A csíkoshátú búzalégy (Chlorops pumilionis) lárvái a búzatő hagymaszerű duzzadását idézik elő. Az árvakelések irtásával a kártevők túlélési esélyeit nagyban csökkenthetjük, vegyi védekezésre ritkán kerülhet sor.

Szalmadarázs. Kalászosokon és fűféléken egyaránt károsít. A lárva a gabonaszár belsejét rágja, ami miatt a szár idő előtt sárgul, a kalász kényszerérett lesz, a károsított töveket a szél kitöri. A kártevőt a talajművelési eljárások (elsősorban a forgatásos műveletek, főként a szántás) jelentős mértékben gyérítik.

Mezei pocok. Elsősorban árokpartok füves részein, lucernatáblákban, domboldalakon telepszik meg. Száraz magvakat, valamint nedves zöld részeket is szívesen fogyaszt. Kis kolóniákban él, évente 3-6 almot is nevel. A talajművelés gyéríti állományát, de a búzavetésbe betelepült egyedek ellen célszerű véralvadásgátló vagy gázosodó készítmények alkalmazása.

Gabonapoloskák. A fajok közül a búzán elsősorban az osztrák (Erygaster austriaca) és a mórpoloska (E. maura) károsít. Időszakos kártevők, felszaporodás esetén okozhatnak nagyobb kárt. Már kora tavasszal károsít. A búza hajtásait megszúrja, amitől az kórosan burjánzik. A már szárbaindult növények szárát megszúrja, így az elszárad, nem kalászol. A hasban lévő kalászt is megszúrhatja, ekkor a szúrás feletti kalászrész fehéren elszárad, a kalász emiatt „zászlós" lesz. Tejes- és viaszérésben a szemeket megszúrja, a szúrás helyén fekete pont látható, a szem aszottá válik. Ritkán van szükség vegyi védekezésre, amennyiben szükséges, bokrosodás és szárbaindulás időszakában, illetve kalászolás után védekezhetünk.

Vetési bagolylepke. Ez egy „átmeneti” károsító lehet a két csoport között, ugyanis változó intenzitással károsít. Amennyiben túlságosan felszaporodik, jelentősebb károkat is tud okozni. Tavasszal a fiatal növények földközeli részeit átrágják a lárvák (mocskos-pajorok) a kelést követő időszakban. A kártétel foltokban jelentkezik. A kártevő egyedszámát a talajlakó kártevőknél alkalmazott felvételezési módszerekkel (pl. térfogati kvadrátmódszer) kell meghatározni. A tarlóápolási eljárások nem csak a köztes táplálékforrásokat pusztítják, de a kártevő egyedszámára is csökkentő hatást gyakorolnak. A talajlakó kártevők ellen alkalmazott vegyszeres talajfertőtlenítés (elsősorban szerves foszforsav-észterekkel) jó hatású a mocskos-pajor ellen is. Erős fertőzés esetén gyomormérgekkel vagy szerves foszforsav-észter típusú készítményekkel állománykezelés válhat szükségessé.

A cikksorozatunk következő részében folytatjuk az őszi búza kártevőinek és kártételeinek a megismerését, valamint az ellenük való védekezés lehetőségeit.

Nagy Csaba falugazdász,
Pro Agricultura Carpatika Alapítvány

Hirdetés


  • A cikk a Kárpátinfo hetilap 26. évfolyamának 16. számában jelent meg.
  • Hetilapunkat megvásárolhatja terjesztőinknél, illetve előfizetheti a postán.
  • A Kárpátinfo hetilapot ONLINE is előfizetheti!
  • Lapunkat elolvashatja PDF formátumban is.