Kárpátinfo hetilap


| 2022. 04. 30. – 08:08 | Kárpátalja |
Kacsó Géza a bátyúi református gyülekezet lelkipásztoraként igyekszik lelki táplálékot nyújtani a híveknek, emellett a Nagydobronyi Református Líceum lelkészigazgatójaként fontosnak tartja, hogy a felnövekvő generációt is Isten útjára vezesse.

Hirdetés

A lelkipásztori hivatás komoly elköteleződést kíván, egy szabadon választott döntést Isten és az emberek szolgálatára. A lelkészre kitüntetett feladatot bíz Isten, emellett a közösség is nagyfokú elvárásokat támaszt felé. Egy jó pap közel áll a hívekhez, egész életét az Isten szolgálata tölti ki.

Kacsó Géza a bátyúi református gyülekezet lelkipásztoraként igyekszik lelki táplálékot nyújtani a híveknek, emellett a Nagydobronyi Református Líceum lelkészigazgatójaként fontosnak tartja, hogy a felnövekvő generációt is Isten útjára vezesse. Vallja: az Úr elhívására felelnünk kell. Ismerjük meg őt!

– Mit tudhatunk önről?

– Gáton születtem, munkáscsaládban. A nagyszüleim sokat harcoltak azért, hogy az ottani templomot ne zárják be. Általános iskolai tanulmányaimat is ott végeztem, majd a Nagyberegi Református Líceumban érettségiztem. Ott kaptam az elhívásomat – pályaválasztás előtt álltam, de nem tudtam, hogy mi is szeretnék lenni, amikor Ézsaiás könyvében azt olvastam, hogy elhívtalak téged, szolgámmá tettelek. Ekkor értettem meg, hogy nekem ezt az utat kell választanom. Így felvételiztem a Debreceni Református Hittudományi Egyetemre, melynek keretében egy évet Atlantában tölthettem. Azt mondhatom, hogy Amerika egy nagyon érdekes hely volt számomra. Nagy távolságok, óriási terek vannak arra, a televízióból látott felvételekből ezt nem is lehet érzékelni. 2005-ben kerültem haza, amikor is Bátyúban segédlelkészként szolgáltam, 2006-ban pedig Beregszászban főiskolai lelkész lettem. 2010-től Angliában szolgáltam, 2012-től pedig ismét Bátyúba kerültem, ahol ma is szolgálok.

– Hogyan élte meg a felszentelését?

– 2009. október 11-én szenteltek fel. Nagyon vártam már a felszentelésemet, ezt be kell valljam. Emlékszem, egy különleges alkalom volt, ahogy lelkésztársaimmal a beregszászi templomban áldást mondott felettünk a püspök. Akkor már tudtam, hogy elköltözöm egy időre Kárpátaljáról, és megnyugtató érzés volt az egyházunk áldásával elutazni.

– Hogyan érezte magát Angliában?

– A gimnáziumi angoltanárom értesített arról, hogy Sussexben nincs lelkész, és mi lenne, ha én vállalnám a szolgálatot. Feleségemmel és két pici gyermekünkkel vágtunk neki az útnak. Időközben került Sussexbe lelkész, így máshová kerültünk, ahol kelet-európai emberekkel kellett foglalkozni. Azt kell mondanom, hogy az angliai református gyülekezetek az itthoniakhoz viszonyítva lélekszámban kisebbek, de elkötelezetten gyakorolják hitüket. Az ott töltött idő alatt a lelkészi feladatok mellett például a szociális segélyek elintézésében is segédkeztünk. Emellett egy helyi iskolában önkéntesként angolt tanítottam. Nagyon tartalmas időszak volt ez.

– Jelenleg pedig Bátyúban szolgál. Milyen programokkal várják a gyülekezet tagjait?

– Mint említettem, 2012-ben költöztünk haza. 2017-ben pedig kineveztek a Nagydobronyi Református Líceum lelkészigazgatójának. A bátyúi gyülekezeten belül az istentiszteletek és bibliaórák mellett rendszeres ifjúsági alkalmakat tartunk, foglalkozunk a hátrányos helyzetű gyermekekkel. A rászorulóknak ingyen konyha keretében meleg ebédet biztosítunk. A felnőtteknek családi napokat, gyülekezeti kirándulásokat, a legkisebbeknek pedig baba-mama klubot szervezünk. Próbáljuk közösségben tartani tagjainkat. A líceumban igei alkalmakat, áhítatokat tartunk, konfirmációs elkészítőt szervezünk, hogy őket is minél jobban megismertessük az Úr szavával.

– Meséljen kicsit a családjáról.

– Feleségem, Dóra, balazséri születésű, hitoktató. 2005-ben házasodtunk össze. Van négy gyönyörű lányunk – Anna 16, Boglárka 14, Zsófia 9, és Sára 3 éves. Családi programként sokat kirándulunk, ha időnk engedi, társasjátékozunk, próbáljuk tartalmasan tölteni az időnket.

– Mit jelent önnek a hivatása?

– Örömömet lelem benne. Az Isten elhívott engem erre a szolgálatra – tőle kaptam a családomat, a gyülekezetemet, az embereket, akik szeretnek. Azt mondhatom, hogy nagy dolog, amikor az igén keresztül megértjük az Úr akaratát, és ezt tovább tudjuk adni a gyülekezetnek.

– A jelenlegi helyzetben mit tudna tanácsolni az olvasóknak?

– A jelenlegi helyzet nem könnyű. Ezt látjuk, érezzük. Több mint két éve nehezíti életünket a koronavírus, két hónapja pedig a háború árnyékolja be mindennapjainkat. Előre tervezni sajnos nem tudunk, hisz nem lehet megjósolni, hogy mi lesz holnap, vagy egy hét, egy hónap múlva. Azt tudom mondani mindenkinek, hogy tartson ki, bízzon az Úrban, ő megvéd minket.

Kurmay Anita

Hirdetés


  • A cikk a Kárpátinfo hetilap 26. évfolyamának 17. számában jelent meg.
  • Hetilapunkat megvásárolhatja terjesztőinknél, illetve előfizetheti a postán.
  • A Kárpátinfo hetilapot ONLINE is előfizetheti!
  • Lapunkat elolvashatja PDF formátumban is.