Kárpátinfo hetilap


| 2022. 05. 14. – 09:09 | Kárpátalja |
Lődár Jenő görögkatolikus áldozópap már gyermekként eldöntötte, hogy a papi hivatást választja. Életét igyekszik hitelesen, példamutatóan megélni.

Hirdetés

 

A papi hivatás komoly elköteleződést kíván, egy szabadon választott döntést Isten és az emberek szolgálatára. A lelkészre kitüntetett feladatot bíz a Jóisten, emellett a közösség is nagyfokú elvárásokat támaszt felé. Egy jó pap közel áll a hívekhez, egész életét a vallás, az Istenbe vetett hit tölti ki.

Lődár Jenő görögkatolikus áldozópap már gyermekként eldöntötte, hogy a papi hivatást választja. Életét igyekszik hitelesen, példamutatóan megélni. Ismerjük meg őt!

– Mit tudhatunk Önről?

– Felsőveresmarton (Nagy­ko­pány) születtem, amely egy többségében szlávok lakta település. Ötéves voltam, amikor Mátyfalvára költöztünk, ott már magyar közegben nevelkedtem. Iskoláimat is ott kezdtem el, kilencedik osztály után pedig Nagyszőlősön a Politechnikumban folytattam a tanulmányaimat villanyszerelő szakon. Döntésemre hatással volt Orosz István parókus, aki azt tanácsolta, hogy itthon fejezzem be a középiskolát. Szüleim nem jártak templomba, de apai nagyapám kántorként tevékenykedett, többször vitt magával a szertartásokra. Emellett elsőáldozó koromban megérintett az a gondolat, hogy a Bibliát nyitott szívvel kell olvasnunk, hogy megérthessük. Ez engem akkor kíváncsivá tett, próbáltam úgy hozzáállni, hogy nemcsak egy megtanulandó anyag legyen, hanem olyan szívvel kezdtem el olvasni, hogy azt meg is értsem. Ennek hatására érettségi után felvételiztem a teológiára, majd Nyíregyházára kerültem, a Szent Atanáz Görögkatolikus Hittudományi Főiskolára.

– Hogyan élte meg a felszentelését?

– Hét évet tanultam a főiskolán, amely meghatározó volt az életemben. A felszentelésemet követően megházasodtam, majd megszületett első gyermekünk. Szinte egyidőben történtek a dolgok, én pedig próbáltam minden helyzetben megfelelni és jól teljesíteni. Meg kellett tanulnom, hogy milyen egyszerre papnak, férjnek, apának lenni – ez nem volt egy egyszerű feladat. Azonban úgy gondolom, mindig is igyekeztem fejlődni.

– Magyarországi tanulmányai után automatikus volt a hazatérés?

– Számomra ez akkoriban nem volt kérdés. Tudtam, hogy haza kell jönnöm. Ahhoz tudnám hasonlítani, mint amikor vendégségben van az ember – jól érzi magát abban a közegben, de vágyik haza. Így voltam ezzel. Hazatérésem után Mezőgecsébe kerültünk – akkor már családos voltam. Emellett Nagymuzsaly és Borzsova tartozott még a körzetembe. Nagyon jó élményeim vannak azokból az időkből, szerettünk ott lenni, egy hálás közösség vett körül minket. Ezt követően 2012-ben Batárra kerültünk, ahol jelenleg is élünk.

– Hogyan tudja összefogni a közösséget?

– A rendszeres miséken túl fontos, hogy hitünket közösségként tudjuk megélni. A több mint két éve tartó vírus és a jelenlegi háború nagy lelki terheket rótt ránk. Azonban megtapasztalhattam az emberekben lévő szeretetet és önzetlenséget. Jó érzés látni, hogy összefog a közösség, szeretetkonyhát indítottunk, próbáljuk felkarolni a rászorulókat. Most értettem meg igazán, hogy minden ember értékes, mindenkiben van jó szándék és tenni akarás. Ez egy nagyszerű érzés.

– Emellett a fiatalok hitbeli nevelésén is munkálkodnak...

– Rendszeresen hittanórákat tartunk, emellett kialakítottunk egy közösségi termet, ahol össze tudnak gyűlni a fiatalok és közösségben tudják tölteni az idejüket. Ha csak társasjátékoznak, vagy más tevékenységet folytatnak, akkor is a társaikkal lehetnek. Fontos, hogy ne érezzék magukat egyedül, magányosnak, tudniuk kell, hogy mindenben számíthatnak az őket körülvevőkre.

– Meséljen a családjáról.

– Feleségemmel, Andreával még Karácsfalván, a Sztojka Sándor Görögkatolikus Líceumban ismerkedtünk meg – én nevelőtanárként, ő földrajztanárként tevékenykedett ott. Kezdetben csak beszélgettünk, majd komolyabbra fordult a kapcsolatunk. 2009-ben összeházasodtunk. 2010-ben született meg első gyermekünk, Tamás, 2012-ben Balázs fiunk, 2015-ben pedig Emma lányunk. Számomra nem okozott gondot a költözködés, hisz Batár már a nyolcadik állomás az életemben. Emellett úgy látom, páromnak sem okozott ez gondot, reményeim szerint érzi a biztonságot maga körül. Azt, hogy mit nevezünk otthonnak, sokféleképp definiálhatjuk. Azonban azt gondolom, bárhol is éljünk a világban, ha a biztos pontjaink megvannak – hit és család –, akkor igazán otthon tudjuk magunkat érezni.

– Mit jelent önnek a hivatása?

– Azt, hogy hűséges maradjak ahhoz, amit fontosnak tartok. Egy pap élete is a megküzdésekről szól, vannak harcaink, nehézségeink. Számomra fontos, hogy ezeket az általam képviselt értékek mentén tudjam megélni, átélni, megoldani. A megtapasztalt nehézségeinkből tudunk építkezni, tanácsokat adni a közösségünk tagjainak. Ettől leszünk hitelesek.

– Isten áldása kísérje útján!

Kurmay Anita

Hirdetés


  • A cikk a Kárpátinfo hetilap 26. évfolyamának 19. számában jelent meg.
  • Hetilapunkat megvásárolhatja terjesztőinknél, illetve előfizetheti a postán.
  • A Kárpátinfo hetilapot ONLINE is előfizetheti!
  • Lapunkat elolvashatja PDF formátumban is.