Mozaik | 2022. 05. 15. – 17:07 |

Hirdetés

„Jöjjön el a Te országod, legyen  meg a Te akaratod, amint a mennyben, úgy a földön is..”  (Máté 6,10)

Mit kíván tőlem Isten? Hogy szeressem Őt, tartózkodjam és iszonyodjam a bűntől, engedelmeskedjem akaratának, szolgáljam Őt hűséggel. Tudom, mit kíván tőlem, és tudom azt is, hogy képtelen vagyok megvalósítani. Mint egy rossz defektes bicikli, mindig elakadok a sárban valahol. Mindig hibát, bűnt követek el, beszennyezem magam. S mégis úgy vágyom az Ő akarata szerint élni! Igazán, őszintén vágyom hazaérni! S mégis, mindennap megszomorítom azzal, hogy nem az Ő akarata szerint cselekszem, gondolkodom, hanem a saját elképzelésem és a saját indulataim, gondolataim felhője takarja be az eget felettem.

Nem akarom, hogy így legyen! Minden reggel ezzel kezdem a napomat, hogy erőt, kérek, figyelmet, engedelmességet. Tisztán akarok állni az Úr előtt. De meddig sikerül ez nekem? Minden este, amikor önvizsgálatot tartok, felfedezem magamban a sok hiányt. Megszomorítom az Urat, tudom. Nem akarom, de mégis, megint gyenge voltam, elesett vagyok. Ha valaki külsőleg szemléli az életemet, nem lát ordító bűnöket rajtam... De az Úr előtt a gondolataim, indulataim, keserűségem, az ítélkezésem, lemondásom, engedetlenségem, hirtelen haragom nem titok!

Nem vagyok szent, pedig a szentségre törekszem. Mit tehetek? Feladom, mert úgysem jutok előbbre. Egy egész élet harcai, bukásai, küzdelme és szenvedése van mögöttem. Eladhatom? S mi van előttem? Isten országa, a menny!

Nem adom fel! Nekem az örök élet a fontos és az Úrral győzni akarok. Fogok is! Nem fogok meghátrálni, még akkor sem, ha a sátán mindig az orrom elé tartja a fényképemet: íme, ilyen hitvány vagy! Tudom, ez az ő módszere minden hívővel. Leértékel, hogy kétségbeessünk a cél előtt. De „legyen meg a Te akaratod”!

Uram, mi a Te akaratod életemben? Az Ő akarata volt, hogy megszülettem! Istenfélő hívő szülőket adott, akik már születésem előtt imádkoztak értem. Azt akarta, hogy fiatalon, gyermekkoromban megismerjem Őt, és betöltötte szívemet Szent Lelkével, magának elpecsételte fiatal életemet. Ő akarta, hogy fiatal védett legyek, megőrzött a bűn mélységeitől, a kárhozat poklától. Szerelmesen szerettem az én Megváltómat, és tudom, hogy már fiatalon készítette, formálta életemet az Ő terve szerint. Nem értettem sok mindent, hogy mi miért történt életemben... Csak most látom, ha visszatekintek.

Tudom! Javamat akarta, akarja! A végső jó akarata az, hogy Vele leszek a mennyországban örökké.

Óh, de sokszor áthúztam az Ő akaratát! Nem akartam, amit Ő akart. Lázadtam, tiltakoztam ellene. Nem értettem Őt. Pedig milyen sokszor mondtam: „Legyen meg a Te akaratod, mint a mennyben, úgy itt a földön is!” De csak mondtam, néha megszokásból, néha meggondolatlanul. Sokszor nem is jutott eszembe, hogy az én életemben kell megvalósulni Isten akaratának itt a földön! Mert a mennyországban az van, amit Ő akar.

Megtörtént sokszor, hogy útkereszteződések, kérdőjelek előtt álltam. Ilyenkor komolyan kértem, imádkoztam, sírtam: „Atyám, legyen meg a Te akaratod!” Nagy döntések előtt nem mertem magamra maradni. Tudni szerettem volna, hogy mi az Isten akarata. Sajnos megtörtént az is, hogy bár tudtam az Úr akaratát, mégis a magam útját választottam. Mindig keserves volt a tandíj. Ma szégyellem, sajnálom, fájlalom.

Kedves Olvasóm, tudod-e, ismered-e Isten akaratát? Szoktad-e mondani, hogy: „Legyen meg a Te akaratod?” Gondolkodtál már azon, hogy a személyes életedet mindig Isten akarata szerint élted-e? S ha nem, akkor is győzelmes volt az utad, amikor a magad akaratát követted? Az akaratunkat mindig a kívánságunk motiválja, irányítja! Ez a vágyam, kívánságom, ezt akarom!

Isten az Ő akaratát bennünk szeretné megvalósítani. A mi életünket akarja felépíteni egy nemesebb, értékesebb célért, az üdvösségünkért.

Amikor a baba járni tanul, olyan boldogok vagyunk, ha az első lépést megtette. Türelmesen biztatjuk, bátorítjuk, tanítjuk mindaddig, míg nem tud magában, önállóan járni. Milyen sokszor elesik, megüti magát, vérzik az orra, sebes lesz a kis térde, sír, fél, kapaszkodik belénk remegve! Olyan boldogság látni, amikor végre elindul a kicsi.

Nem haragszunk rá, mert ügyetlen, mert bepiszkolta a kis ruháját. Tudjuk, ez is része az ő fejlődésének, a célnak, hogy egyszer önállóan járjon majd. Minden normális szülő akarja, hogy a gyermeke járjon.

Atyánk akarata a mi lelki fejlődésünk. Nem hagy a porban, ha elestünk. Felemel, ha megsérültünk, és ápolja, kötözgeti sebeinket, makacsságunk, engedetlenségünk, ellenállásunk nyomait! Milyen jó, hogy Ő így szeret! Az Ő akarata a mi szentté létünk, hogy felkészítsen az örök életre.

Uram, köszönöm  türelmedet! Köszönöm szent akaratodat, a végső célodat, az én üdvösségemet. De addig, amíg e földön kell élnem, segíts, hogy  kövessem terved, akaratod, ne lázadjak, ne tiltakozzak, ha ismeretlen úton vezetsz. Legyen, valósuljon meg akaratod életem kis és nagy dolgaiban, lépéseimben. Olyan nagy öröm felfedezni az engedelmes lépések után a jót, áldottat, szépet, amivel megajándékoztál! Mennyi áldást veszítettem, mert nem értettem, vagy nem akartam, hogy akaratod legyen, valósuljon meg az életemben. Bocsáss meg, kérlek! Atyám, segíts, hogy  életem minden területén a Te akaratod legyen meg! Ámen!

(Morzsák 4., 2006)

Dr. Tapolyainé Bartha Gizella

Hirdetés


  • A cikk a Kárpátinfo hetilap 26. évfolyamának 19. számában jelent meg.
  • Hetilapunkat megvásárolhatja terjesztőinknél, illetve előfizetheti a postán.
  • A Kárpátinfo hetilapot ONLINE is előfizetheti!
  • Lapunkat elolvashatja PDF formátumban is.