Közélet | 2022. 05. 15. – 09:09 |
Punykó Zsuzsanna már gyermekkorától fodrásznak készült. Vendégei szinte összes kérését igyekszik maximálisan teljesíteni, munkáját szívvel-lélekkel végzi.

Hirdetés

A szépségre való törekvés nem újkeletű dolog, az ókorban is sok példa mutat erre. Manapság meg már szinte el sem tudjuk képzelni az életet szépségszalonok nélkül. S nem csupán egy-egy neves alkalomból keressük fel azokat, de az ápolt külső biztosítása érdekében legalább havonta megjelenünk ott. Punykó Zsuzsanna – aki a beregszászi Beauty Complexben várja kedves vendégeit – már gyermekkorától fodrásznak készült. Vendégei szinte összes kérését igyekszik maximálisan teljesíteni, munkáját szívvel-lélekkel végzi. Vele beszélgettünk kezdetekről, kihívásokról.

– Hogyan indult a fodrász karrierje?

– A Vérke-parti városban születtem, itt is nőttem fel. Tanulmányaimat a helyi 4. Számú Kossuth Lajos Középiskolában végeztem, majd – hisz mindig is tetszett a fodrászat – egy helyi szépségszalonban tanultam meg a hajszobrászat alapjait. Az oklevelem megszerzését követően a Viktória szalonban kezdtem el dolgozni. Két évet töltöttem ott, időközben férjhez mentem, gyermekeink születtek, így otthon, Jánosiban fogadtam a vendégeimet. Amikor ők már nagyobbak lettek, akkor vállaltam állást ismét szalonban. Előbb a Sakurában próbáltam ki magam, majd az Erzsébet Házban, ma pedig a Beauty Complexben vagyok megtalálható, emellett Nagyberegen a Lux szalonban is fogadok vendégeket.

– Hogy emlékszik a kezdetekre?

– Nem volt egy könnyű időszak, ezt be kell valljam. Tapasztalatok nélkül kerültem a Viktória szalonba. Sok mindent ott tanultam meg a kollégáktól, akik nagyon segítőkészek voltak. Emlékszem, az első esküvői frizurámnál nagyon izgultam, hogy minden rendben menjen, és a vendégnek is tetsszen. Hála Istennek, jól sikerült a konty, amire nagyon büszke voltam. Azt azonban megtanultam, hogy kitartás és folyamatos tanulás nélkül nem lehet jól művelni ezt a szakmát, csak akkor lesz valaki sikeres, ha nagyon akarja.

Húsz éve dolgozom fodrászként. Úgy érzem, ez a hivatásom. Mára nagy vendégkörrel rendelkezem, de ez hosszú évek kemény munkájának köszönhető.

– Mit kérhetnek öntől a vendégek?

– Kizárólag női fodrász vagyok. Kedvenceim a különböző formájú, stílusú hajvágások, a színátmenetes festések. Nagyon szeretem az alkalmi frizurák elkészítését. Azonban meg kell érteni azt, hogy nem mindent tudunk megvalósítani, amit a vendég kér – egy fekete színű hajból nem tudunk szőkét varázsolni egy csettintéssel, ehhez hónapok, akár évek kellenek, és nem is biztos, hogy úgy fog sikerülni, ahogyan azt a vendég elvárja. De tudásom legjavát próbálom nyújtani, hogy mindenki elégett legyen.

– Ehhez azért nagyfokú kommunikációs képesség is szükséges...

– Azt szoktuk mondani, hogy egy jó fodrász jó pszichológus is egyben. A vendég a frizurakészítés mellett relaxálni is szeretne a szalonban. Olykor kiönti lelkét, elpanaszolja nehézségét, vagy épp örömeit meséli el. Ezeket meg kell hallgatnunk, de tudnunk kell azt is, hogy a vendégünk megbízik bennünk, és nem adhatjuk tovább, amit elmondott nekünk. Ez fontos a szakmában.

– Emellett ugyanilyen fontos a meglévő tudás tovább fejlesztése is.

– Mint említettem, szinte tapasztalatlanul kerültem szalonba. A különböző helyeken, amelyeken mindezidáig dolgoztam, sok tudásanyagot szívtam magamba. Emellett több továbbképzésre jelentkeztem, például Lembergbe is. Elsősorban alkalmi frizurák készítését tanultuk, hogyan kell előkészíteni egy hajat a formázásra, emellett a színátmenetes festések technikáját is ott sajátítottam el. Ez egy olyan ágazat, amely folyamatosan fejlődik, nekünk pedig lépést kell tartanunk az aktuális trendekkel.

– Hogyan hatott munkájára az elmúlt időszak?

– Közel két és fél éve nehéz időszakot élünk. A koronavírus-járvány berobbanásakor mindenki megijedt, nem mertünk kilépni a lakásunkból. Az országos lezárások idején mindenki az otthonába kényszerült, értelemszerűen megcsappant a forgalom is. Majd, amikor enyhültek a szabályok, úgy tértek vissza hozzánk a vendégek is. Egy idő után megtanultunk együtt élni ezzel a helyzettel. A több mint két hónapja kirobbant háború azonban még inkább rányomta a bélyegét a munkánkra. Családommal nem szerettünk volna külföldre költözni, így itthon próbálunk meg a nehéz időkben is boldogulni. Reméljük, hogy mihamarabb minden visszatér a régi kerékvágásba...

– Meséljen a családjáról.

– Férjemmel huszonhárom éve vagyunk együtt. Ő a kezdetektől fogva mindenben támogat, nélküle nem is tudnék ennyi vendéget fogadni. Van egy tizenhét és egy tízéves lányunk. Ők már mindenben segítenek otthon, ami nagyon jó, hisz egész héten dolgozom, ha szükséges, még vasárnap is. Emellett az éneklés a hobbim – édesapám zongorista volt, egész gyermekkorom a zenéről szólt. A lányaim azonban sem a fodrász szakmát, sem az éneklést nem szeretnék folytatni, ami nem is baj, hisz nekik a saját útjukat kell járni.

– Mit jelent önnek a munkája?

– Nagyon szeretem a munkám, szinte ez az életem. Engem a fodrászkodás megnyugtat, feltölt energiával. Elégedettséggel tölt el, ha egy-egy jól sikerült frizura a vendégnek is örömére van. Ennél nagyobb boldogság nem kell. A jövőben is szeretném fejleszteni ez irányú tudásomat, hogy még tökéletesebb munkát nyújthassak.

 Kurmay Anita

Hirdetés


  • A cikk a Kárpátinfo hetilap 26. évfolyamának 19. számában jelent meg.
  • Hetilapunkat megvásárolhatja terjesztőinknél, illetve előfizetheti a postán.
  • A Kárpátinfo hetilapot ONLINE is előfizetheti!
  • Lapunkat elolvashatja PDF formátumban is.