Kultúra | 2022. 05. 22. – 18:08 |

Hirdetés

Szabad-e bizalmatlannak lenni? Ha ezt valaki megkérdezte volna tőlem harminc-negyven évvel ezelőtt, talán  határozott nemmel válaszoltam volna. Úgy tanultam, vagy talán nem is tanította ezt senki, csak átvettem a család szokásaként, hogy bízom az emberekben. Mindenkiben? Ez már egy kicsit elgondolkodtató lett volna. Talán nem lehet feltétlenül és mindenkiben bízni...

Ma már sok élettapasztalat, csalódás, váratlan meglepetések sorozata van mögöttem, s talán nem bízom az emberekben úgy, mint valamikor régen. Óvatosabb, vagy kritikusabb, netán ítélkezőbb vagyok? Azt tartom, jó vigyázni a bizalommal!

Nemrégen hallottam, hogy Florida partjainál valamikor régen a kalózok egy világítótornyot építettek. De ez a torony nem a parton volt, hanem a sziklák között, rejtve. Az óceán felől érkező hajók jól láthatták. Valamikor nem volt rádiótelefonja a kapitánynak, iránytű és a világítótorony segítségével tájékozódtak. Amikor a világítótornyot észrevette a figyelő, jelezte a kapitánynak, hogy szárazföldhöz érkeznek, világítótorony fényét látja. Megmondta, hogy milyen irányban, hány fokos szögben, milyen távol van a torony. A kapitány odairányitotta a hajót. Amikor megérkeztek, a kalózok megtámadták őket és kirabolták az értékes hajórakományt.

A hajóskapitány volt a hibás? Az őr, aki a jelzést adta? Vagy a kalózok, akik a fáradt hajósokat becsapták, félrevezették, kirabolták egy ilyen hamis világítótorony-trükkel?

A kapitány bízott abban, amiben bízni akart! A világítótorony fénye a legbiztonságosabban vezet a révbe. Ez a toronyépítmény ma már csak turistaérdekesség, de valamikor életveszedelem volt!   

Tele van a világ csalókkal, hamis emberekkel, rablókkal. Kiben lehet bízni? Talán egyedül a hívőkben bízhatunk ma már. De minden hívő ember igazi világítótorony ebben a sötét világban? A hívők soha nem csalnak? Nem csapnak be senkit? Őszinték, megbízhatók? Titkaimat, ha vannak, kire bizhatom? Várhatok-e, remélhetek-e a hívő emberektől segítséget, áldozatvállalást? Legdrágább kincsemet, a gyermekemet kire bízhatom?

Nem mindenki, aki magát keresztyénnek, kereszténynek, vagy hívőnek vallja, valóban az is! Júdás is volt a Jézus tanítványai között. Bajkeverők is akadtak az első keresztények között. Az ember szíve megbízhatatlan. Könnyen rászedheti a sátán még a legkülönbeket is a bűnre. Járt az én gyülekezetembe áruló is, aki börtönbe juttatta a lelkészünket. Befogadtam én olyan személyt az otthonomba, aki az életem álmait, kincsemet, a bizalmamat rabolta el! Dávid oly szépen és igazul fogalmazott a 118. Zsoltárban: „Jobb az Úrnál keresni oltalmat, mint emberekben bízni. Jobb az Úrnál keresni oltalmat, mint előkelő emberekben bízni.” (118, 8–9)

Nem az a cél, hogy mindenkivel bizalmatlanná váljunk. Nem szabad, hogy elidegenedjünk, féljünk egymástól, mi hívő emberek! De meg kell tanulnunk felismerni és különbséget tenni a világítótorony és a  rablók csapdája között! Igen, szükségünk van a fényre, mert a sötétben képtelenek vagyunk élni, létezni, előre haladni, célba érni. Fel kell ismernünk a hamis fényeket, a csapdákat. Magamtól, magunktól nem vagyunk képesek erre. De kérhetjük, kérnünk kell Isten tanácsát, Szent Lelkének vezetését.

Ne nézd a rangját, a ruháját, mert az álarc alatt más él, mint akire te gondolsz! Sokan tudnak játszani, utánozni és sokan a szép szavakkal, a hamis fénnyel, sőt még az igével is beférkőznek a bizalmadba, a szívedbe. Ha őszinte kapcsolatod van az Úrral, ha figyelsz, vigyázol és kikéred az Ő tanácsát, és vársz, hogy a csendben biztosan megértsd azt, amit mond, jó úton vagy. Jobb az Úrnál keresni oltalmat, jobb Tőle várni a vezetést, mint a saját szemed látását követve bízni, kelepcébe esni!

Sajnálom azokat az embereket, akik fiatal, szerelmes szívvel egy leányban, vagy egy fiúban akarták megtalálni a boldogságot. Reménykedtek egy álomházasságban, boldog életben, s később kiderült, hogy nem a révbe érkeztek, hanem hamis fény áldozatai lettek.

Ki adhat biztos tanácsot, kiben bízhatok, kire lehet támaszkodni bizalommal, ki véd meg, ki az, akiben reménykedhetek? Megcsal a látás, megcsal a szív. A szerelmes szívű még vak is ráadásul! De: „Kinek szíve Reád támaszkodik, megőrzöd azt teljes békében, mivel Tebenned bízik!”(Ézsaiás 26, 3)

Megromlott és gonosz a világ! De annyira nem, hogy Isten gyermekeinek is rettegni kéne. Mi bízhatunk, reménykedhetünk a mi Istenünkben. Ő a mi oltalmunk, reménységünk. Biztonságban lehet életünk Vele. Ha kérjük, ha akarjuk, Ő útbaigazít, vezet és tanácsol Szent Lelkével. Nem kell elidegenednünk az emberektől, a keresztény testvérektől. Vigyázzunk, legyünk éberek és bátran kérjük az Úr tanácsát!

Mikor elhagytak, mikor a lelkem roskadozva vittem, engem is átöleltél, átkaroltál Uram, Istenem. Köszönöm. Köszönöm, hogy Igéd, Szent Lelked biztos tanácsosom, iránymutatóm. Könyörülj meg rajtunk, hívő népeden, hogy ne legyen bennünk semmi hamisság. Ne adjunk hamis jelzést, hamis fényt. Segíts közelebb jutni Hozzád és megerősödni Benned! Taníts, adj látást, bölcsességet, hogy felismerjük a hamisságot időben. Uram, Te  állandó bizalmasom vagy. Magasztallak  szeretetedért. Ámen.

(Morzsák 4., 2006)

Dr. Tapolyainé Bartha Gizella

Hirdetés


  • A cikk a Kárpátinfo hetilap 26. évfolyamának 20. számában jelent meg.
  • Hetilapunkat megvásárolhatja terjesztőinknél, illetve előfizetheti a postán.
  • A Kárpátinfo hetilapot ONLINE is előfizetheti!
  • Lapunkat elolvashatja PDF formátumban is.