Mozaik | 2022. 05. 28. – 17:00 |
Mezo-Amerikában az emberek jáde, türkiz, arany, fekete borostyánkő vagy hematit drágakövekkel kápráztatták el a közösséget, amikor vigyorogtak. Címlapképünk illusztráció. Fotó: Internet

Hirdetés

Az ősi maják egykor rendkívül büszkék voltak a fogaikra. Ám jóval azelőtt, hogy az európaiak arannyal pótolták volna a keletkezett lyukakat, Mezo-Amerikában az emberek jáde, türkiz, arany, fekete borostyánkő vagy hematit drágakövekkel kápráztatták el a közösséget, amikor vigyorogtak - írja az Origo.

Valószínűleg spirituális jelentéssel bírtak

Férfiak vagy nők, gazdagok vagy szegények, úgy tűnik mindegy volt. A fiatal felnőtt maják sokszor keresték fel a korabeli fogdoktorokat, hogy az kifúrja a fogát, és ékszerekkel, drágakövekkel vagy ásványi anyagokkal töltse fel a keletkezett lyukakat. A „betétek" egy életen át kitartottak és valószínűleg spirituális jelentéssel bírtak.

Ám a szakemberek szerint az is meglehet, hogy nem pusztán a fogszuvasodás esztétikai megoldását biztosította ebben az időben. 

A drágakövek maja fogakra ragasztására használt cementtel kapcsolatos új kutatások rávilágítottak néhány lehetséges higiéniai és terápiás tulajdonságra. A Journal of Archaeological Science: Reports tudományos szaklapban publikált tanulmány szerint a tömítőanyag nemcsak hihetetlenül ragadós volt (több mint ezer évig a helyén tartotta a drágakövet), hanem az összetevői képesek voltak felvenni a harcot a fogszuvasodás ellen, csökkentették a gyulladást és a fertőzést a szájban.

A régészek szerint a szerves komponensek gazdag keveréke nem csupán víztaszító ragasztóként használta ezt a cementszerű anyagot. 

A kis köveknek ehelyett a metszőfogakhoz és szemfogakhoz való rögzítése a korai felnőttkorban valamilyen védelemmel járhatott a kialakult üregek ellen.

Az ilyen drágakövek fogba történő beillesztését célzó fúrás olyan szakszerűen történt, hogy ritkán érintette a középpontban lévő idegek és erek pulpáját, tehát a fogbelet.

Antibakteriális és gombaellenes tulajdonságokkal rendelkeztek

A tanulmányban elemzett ősi fogak három maja régészeti lelőhelyről származtak: Guatemalából, Belize-ből és Hondurasból. A tudósok szerint úgy tűnik, hogy a fogak tulajdonosait képviselő egyedek nem tartoztak az elit társadalmi réteghez.

A kutatók összesen 150 szerves molekulát azonosítottak a drágakövek fogakhoz való rögzítésére használt tömítőanyagokban, amelyek általánosságban véve megtalálhatók a növényi gyantában. 

Attól függően, hogy a Yucatán-félszigeten belül honnan származott a fog, minden tömítőanyag-keveréknek kissé eltért az összetevők listája, de a fő alapanyagok nagyrészt megegyeztek. A legtöbb fogászati anyag a fenyőkátrányhoz kapcsolódó vegyületeket mutatott, amelyekről úgy gondolják, hogy antibakteriális tulajdonságokkal rendelkeznek.

A parfümiparban is gyakran használják, mivel elég kellemes illata van. Emellett a mentafélék közé tartozó növényekből származó illóolajok szintén előfordultak a tömítőanyagokban, ami potenciális gyulladáscsökkentő hatásra utal.

Nem feltétlenül tükrözte az adott személy társadalmi státuszát

A megállapítások a tanulmány szerint nem teljesen váratlanok. Számos bizonyíték utal arra, hogy az ókori maják igen komolyan vették a foghigiéniát. Ebben a civilizációban az emberek rendszeresen tisztították a fogaikat, és ha a szuvasodás beindult, nagy valószínűséggel kihúzták azokat.

A maja fogak széleit gyakran hegyes formákba reszelték, majd drágakövekkel díszítették. A szakemberek korábban úgy gondolták, hogy ennek rituális vagy esztétikai okai lehettek.

A maja fogászat egyértelműen egy művészeti ágat is jelképez, de az új eredmények azt sugallják, hogy a fogmódosítások széles körű alkalmazása többről is szólhatott, mint pusztán a szépségről. Annak a ténye, hogy ilyen sok ember részesült kezelésben, szintén arra utalhat a kutatók szerint, hogy nem feltétlenül tükrözte az adott személy társadalmi státuszát.

Bár a keverékek összetettek és hatékonyak voltak a hosszan tartó fogászati elzáródásban, a mintában szereplő személyek halotti kontextusa azt mutatja, hogy nem elit egyénekről van szó – írják a szerzők a tanulmányban, amit a ScienceAlert online tudományos portál idéz. – Úgy látjuk, hogy a maja társadalom széles köre részesült a különleges keveréket előállító egyének szakértelméből.

Hirdetés

Forrás