MTI

| 2022. 05. 07. – 11:00 | Svájc |
Óriási tengeri őshüllők népesítették be 200 millió éve Svájc területén a graubündeni Alpok vidékét, ahol talán a földkerekség valaha élt legnagyobb halgyíkjának maradványait találták meg. Címlapképünk illusztráció. Fotó: Internet

Hirdetés

Óriási tengeri őshüllők népesítették be 200 millió éve Svájc területén a graubündeni Alpok vidékét, ahol talán a földkerekség valaha élt legnagyobb halgyíkjának maradványait találták meg német kutatók.  

A Bonni Egyetem kutatócsoportja egyebek között egy hatalmas ichthyoszauruszfogra bukkant számos kövület mellett három, a svájci Alpok keleti részén, 2740 méterig terjedő magasságban végzett feltárás során – olvasható a kutatási eredményben, amely a Journal of Vertebrate Paleontology című tudományos folyóiratban jelent meg csütörtökön – írja az MTI.

A Svájcban talált foggyökér átmérője hat centiméter, ami az eddig ismert legvastagabb halgyíkfogat jelenti

– írják a kutatók, akiknek munkájában részt vett Heinz Furrer, a Zürichi Egyetem Paleontológiai Múzeumának volt kurátora is.

A fog méretéből nem lehet megállapítani a halgyík (ichthyoszaurusz) méretét. Lehetséges, hogy nem egy különösen nagy halgyíkfajtól származik, hanem csak egy olyan halgyíktól, amelynek különösen nagy fogai voltak. Mindazonáltal ez csak a második olyan eset, hogy egy ilyen nagy méretű, ichthyoszaurusznak tulajdonítható fogat találtak – írják a kutatók.

Míg a legtöbb kisebb halgyíkfajnak voltak fogai, a nagyobb fajok többnyire fogatlanok voltak, és zsákmányuk beszippantása útján táplálkoztak. A foggal rendelkező halgyíkok valószínűleg kisebb halgyíkokat és nagyobb halakat ettek – vélik a kutatók.

Összesen három tengeri szaurusz maradványait, a fogon kívül bordákat és csigolyákat fedeztek fel a graubündeni Alpokban 1976 és 1990 között a svájci Heinz Furrer vezetésével. Az üledék, amelyben megtalálták őket, a késő triász korban rakódott le, amikor a Thetys-óceán borította a mai Svájc nagy területeit.

A svájci hegyekben végzett ásatások nemcsak fogrekordot eredményeztek, de ott találták meg egy ichthyoszaurusz Európában felfedezett legnagyobb gerinccsigolyáját is. Ez a halgyík méreteiben felvehette a versenyt a ma ismert legnagyobb tengerihüllő-fosszíliával, a Shastasaurus sikkanniensis nevű, 21 méteres halgyíkkal, amelyet a kanadai Brit Kolumbia tartományban tártak fel.

A harmadik ichthyoszaurusz maradványai egy 15 méter hosszú példányra engednek következtetni. Egyelőre nem lehet megmondani, hogy e két halgyíkfaj is rendelkezett-e fogakkal. Lehetséges, hogy fogatlan tengeri óriásokról van szó.

A halgyíkok körülbelül 250 millió éve bukkantak fel, amikor a tengeri fajok 95 százaléka kihalt

Ugyanakkor éltek, mint a dinoszauruszok, de nem tartoztak közéjük. Elevenszülők voltak, mint a mai delfinek vagy bálnák. Mivel szárazföldi állatoktól származtak, nem voltak kopoltyúik, ezért újra és újra a víz felszínére kellett emelkedniük, hogy levegőt vegyenek. Mintegy 200 millió éve a legtöbb halgyíkfaj kihalt, és csak röviddel a kihalásuk előtt fejlődött néhány faj gigantikus méretűvé.

Hirdetés

Forrás

MTI