Nehéz időket élünk. A Covid után most a háború von sötét felleget életünk egére. Talán éppen ezért van még inkább szükség olyan közösségi alkalmakra, amelyeken töltekezhetünk, amelyekből erőt, bátorítást meríthetünk. Ezt a célt is szolgálja többek között az a jubileumi kiállítás, melyet a KMKSZ Munkácsi Alapszervezetének kezdeményezésére Glück Gábor kárpátaljai festőművész születésének 110. évfordulója alkalmából a Munkácsy Mihály Magyar Házban szerveztek.
A festőművész képeiről ránk ragyogó napfény a reményt hozza elénk, felvillantja a fényt az alagút végén – mint ahogy többen is fogalmaztak a megnyitón.
Tarpai Józsaf, a Munkácsy Mihály Magyar Ház igazgatója megnyitó beszédében örömmel konstatálta, hogy olyan festőművész tárlatának adhat ezúttal otthont az intézmény, akinek munkássága – Erdélyi és Boksay mellett – meghatározó volt a kárpátaljai festészet hagyományteremtésében. Abbéli reményének is hangot adott, hogy hamarosan átadásra kerülhet a Latorca-parti városban nemrég felújított, a Boksay József Alapítvány által működtetett Erdélyi Béla Alkotóház is, amelyben jelenleg ukrajnai menekült művészek leltek otthonra, s kiknek alkotásait a közelmúltban be is mutatták a Magyar Házban.
Gulácsy Géza, a KMKSZ alelnöke köszöntő beszédében kiemelte, hogy mindenki szeretne maga után emléket hagyni. Ez a művészeknek talán jobban sikerül, mint az átlagos embernek, hisz az ő alkotásaikat többen láthatják, csodálhatják meg. Ám ez a lehetőség egyben felelősséget is jelent, mondta, hiszen a képzőművészek egyszerre formálnak sok-sok embert. Az alelnök azt kívánta, hogy a most kiállított műalkotásokat szemlélve rezdüljön meg a lelkünk, legyen a békét, nyugalmat sugározó képek által pozitív töltekezésünk.
Lengyel Olekszandr, a Munkácsi Városi Tanács ügyvezetője arra hívta fel a figyelmet, hogy az első világháború idején született Glück Gábor, akinek munkásságát beárnyékolta a második világégés is, festményeivel mégis reményt sugároz a ma emberének is. Azt sugallja, hogy bízzunk a jövőben.
A Glück-jubileum kapcsán év elején Magyarország Ungvári Főkonzulátusa is kiállítással tisztelgett a neves kárpátaljai festőművész emléke előtt. A mostani munkácsi tárlat megnyitóján Albertné Simon Edina konzulasszony – Bacskai József főkonzul üdvözletét is tolmácsolva – arra emlékezett, hogy azóta bizony az Ukrajnában dúló háború mindannyiunk életét megváltoztatta. Egyben megerősítette: „Magyarország, a magyar nép azt szeretné, hogy mihamarabb visszatérjen a térségbe a béke, hogy minél előbb folytathassuk egy szebb és békésebb jövő építését a régiónkban – a kölcsönös tisztelet, a közös érdekeink és az egymás iránti bizalom alapján, egymást kölcsönösen segítve és támogatva”. A konzul asszony Glück Gábor pályáját méltatva kiemelte: „Munkásságát a soknemzetiségű lét határozta meg, de műveiben mindig visszaköszönt a magyarságtudata is”.
Kopriva Attila, a Kárpátaljai Művészeti Akadémia docense nagyra értékelte Glück Gábor munkásságát, a fény és a szín művészének nevezte őt.
Köszöntötte a résztvevőket Kuzma Borisz, az Ukrajnai Nemzeti Képzőművészeti Szövetség megyei szervezetének elnöke. A kárpátaljai festészet meghatározó egyéniségének nevezte Glück Gábort, aki, mint hangsúlyozta, európai gondolkodású és európai alkotó volt. Végezetül Homoki József, a művész veje, a Glück Gábor-hagyaték ápolója mondott köszönetet a szervezőknek, illetve bemutatta azt az ezüstérmet is, melyet a festőművész az 1958-as brüsszeli világkiállításon szerzett.
A továbbiakban Jaszinszkij István és Tamás Marina zenei aláfestésében mindenki megcsodálhatta a jubileumi tárlaton kiállított Glück-fesményeket és -grafikákat, majd megkóstolhatták a Munkácsy Mihály Magyar Ház Monarchia éttermének ételkülönlegességeit.
Kovács Erzsébet