Kárpátinfo hetilap


| 2022. 08. 06. – 18:08 |

„Örvendezve fogtok vizet meríteni a szabadulás forrásából. Azon a napon ezt mondjátok majd: adjatok hálát az Úrnak, hirdessétek nevét! Adjátok tudtára a népeknek nagy tetteit!” (Ézsaiás könyve 12, 3–4)


Hirdetés

„Örvendezve fogtok vizet meríteni a szabadulás forrásából. Azon a napon ezt mondjátok majd: adjatok hálát az Úrnak, hirdessétek nevét! Adjátok tudtára a népeknek nagy tetteit!” (Ézsaiás könyve 12, 3–4)

Az Úr  megtartotta, megszabadította népét számtalan veszedelemből, fogságból, rabságból és bűnből is. Ígéretet adott arra is, hogy elküldi a Messiást, a Megváltót, aki uralkodni fog az egész föld felett.

Ézsaiás próféta szíve megtelt hálával és egy magasztaló, dicsőítő, hálaadó éneket, imát mondott. Mert kegyelmet talált a nép Isten előtt, aki újra és újra megbocsát, felemel, gyógyítgat, helyreállít egyéneket, egyéni életeket és a népét is. Mit mondhat egy megszabadult ember? Kiált, ujjong és hirdeti, mindenkinek mondja hangosan: „Szabad vagyok!”

Mennyi a hála, a magasztalás a mi szívünkben? A mai ember is szokott hálát adni? Miért adunk hálát? Ami van, ami történik velünk, az természetes, az magától érthető... Miért, kinek kéne hálát adni? A kisgyermekek még tudnak örülni, hálálkodni, ha kapnak valamit. A felnőttek már észre sem veszik sokszor az áldást, az ajándékot, amit kapnak Istentől. De követelni, erőszakoskodni annál jobban tudnak. Különösen, ha bajban van valaki, akkor olyan hamar imába kezd és esedezik Isten segítségéért!

Itt nálunk, a templomban, minden vasárnap megkérdezik, hogy van-e valakinek kérése, imádkozzunk-e valakiért. Vannak, akik kérik a gyógyulást, vagy jobb munkahelyet, védelmet az utazáshoz. Kérik. És imádkoznak érte. Szép, helyeslem, én is imádkozom. De nem hallom a visszajelzést, nem hallom a hála, a köszönet, a dicsőítés hangját. Pedig olyan jó lenne együtt imádni, magasztalni örömmel az Urat, a mi Szabadítónkat!

Jézusnak is volt ilyen problémája az emberekkel. Jött Jézushoz tíz bélpoklos, és kérték, hogy gyógyítsa meg őket. Ember nem segíthetett rajtuk, kirekesztettek voltak a családi otthonból, a templomból, a faluból. Nem mehettek emberközelbe, mert fertőző betegek voltak. Halálraítéltek voltak, távol mindenkitől. Féltek tőlük az emberek, megvetettek voltak és mindenből ki voltak zárva.

Szeretet és együttérzés nélkül kellett tengetni életüket. Hallottak Jézusról. Ő a gyógyító, csodatevő, erre jár. „Próbáljuk meg, menjünk el, kérjük, hátha meggyógyít!” Kérték Jézust, és Ő megszánta őket, meggyógyította mind a tizet, aki hozzá ment.

Megszabadultak a halál marcangoló karjaiból. Emberré lettek, nem kellett bolyongani, szeretteiktől távol és várni a halált. Szabaddá lettek olyan betegségből, amelyre még ma sincs teljes gyógyulás, hatásos gyógyszer. Csodát tett velük az Úr Jézus.

Hálásak voltak? Boldogok voltak? (Lehet…) Mi történt velük? Elmentek és élvezték az életet! Egy, egyetlenegynek jutott eszébe, hogy hálás legyen, hogy megköszönje az új, gyó-gyult, szabad életet. Egy ment vissza Jézushoz megköszönni a gyógyulást.

Szomorú volt Jézus. Megkérdezte: „Hol van a többi gyó-gyult? Nemde tizet gyógyítottam meg? Hát a kilenc hol van?” A kilenc természetesnek vette a gyógyulást, az életet, a szabadulást.

Tudunk mi örülni Isten csodáinak? Vagy mi már nem is élünk át csodákat? Velünk nem történik semmi rendkívüli? Közömbösek lettünk és nem vesszük észre a mindennap csodáit?

Amikor felébredek, s meglátom a napfényt, mindig hála van a szívemben. Élek! Kaptam egy másik, egy új napot. Köszönöm, Uram, ezt is ajándékba kaptam Tőled. Kegyelem, hogy látok, hallok, járni tudok, vannak barátaim, lelki testvéreim, itt és otthon. Nem vagyok elhagyott, a mindennapi kenyerem megvan. Olvashatom az igét, szabad a Bibliát olvasni! Van időm a csendességre, dolgozni tudok, képes vagyok ellátni magam, segíteni is tudok, ha kell. Ó, de nagy kegyelemmel veszi körül életemet az Úr! S minderre én nem vagyok méltó, nem érdemlem.

Kedves Olvasóm, miért adtál ma hálát? Miért örül a szíved? Most nem örülsz?  

Kérted már az Úr szabadítását, segítségét, gyógyítását, csodáját? Nem mered kérni? Miért? Félsz a csalódástól? Ne követelj Istentől, kérj alázattal és őszintén mondd, szívedből: „Kérem tőled, Istenem..., de legyen meg a Te akaratod”!

Ha átadod kívánságodat, kérésedet, vágyadat, életedet Isten tervének, ha elfogadod az Ő akaratát, akkor Ő mindig szabadulást hoz. Csodát cselekszik. Amikor megtörténik Isten szabadítása, csodája, örvendj és kiáltsd bele a világba, hogy mily nagyszerű dolog az Úrban bízni, tőle kérni! Légy hálás és énekelj új éneket, legyen az éneked imádat, magasztalás. Mert méltó a mi Istenünk a hálára, magasztalásra, dicsőítésre: „Örömmel merítek vizet a szabadító kútfejéből”. Megvigasztalja Isten az Ő gyermekeit és örömmel ajándékozza meg azokat, akik hittel kérik az Ő szabadító kegyelmét. Kérd te is és megkapod!

„...Dicső király az én Megváltóm. Vezet, akárhová megyek. Csodáiról tudok beszélni, bár látná ezt mindenki meg. Mindenki lássa meg, hogy mily nagy a Te kegyelmed, Uram. Köszönöm, hogy Te vagy az én szabadulásom kútfeje és élet vízét meríthetek belőled, naponként. Szent, szent a Te neved. Magasztallak és dicsőítelek, mert nagy a Te irgalmad az én életemben. Köszönöm a vigasztalást, az erőt, amit naponként kapok Tőled.

Áldott légy, Uram, Istenem! Ámen.

(Morzsák 4., 2006)

Dr. Tapolyainé Bartha Gizella


  • A cikk a Kárpátinfo hetilap 26. évfolyamának 31. számában jelent meg.
  • Hetilapunkat megvásárolhatja terjesztőinknél, illetve előfizetheti a postán.
  • A Kárpátinfo hetilapot ONLINE is előfizetheti!
  • Lapunkat elolvashatja PDF formátumban is.

Ha tetszett önnek a cikk, akkor kattintson az alábbi gombokra!

Kövessen minket a Facebook és  Instagram oldalainkon!
Iratkozzanak fel a Telegram és a Google News csatornáinkra.
Orosz-ukrán háború: legfrissebb hírek