Előző cikkünkben megtudhattuk, hogy mik azok a talajelőkészítési (tarlóápolási) munkálatok, amelyek fontos szerepet játszanak a talajnedvesség megőrzésében. Miután a tarlót megfelelően kezeltük, a következő lépésként egy olyan talajelőkészítési művelet következik, amely talán még évekre is kifejti hatását. Ez a művelet nem más, mint az altalajlazítás (hasítás, repesztés). Jelenlegi írásunkkal erre a munkafolyamatra és annak fontosságára szeretnénk felhívni az olvasóink figyelmét.
Miért van rá szükség?
A betakarítást követő tarlóhántás elsősorban a felső rétegre van kedvező hatással. Ezzel a művelettel az „elfáradt” talajt a nyári időszakban pihentetjük (regeneráljuk) és felkésztjük a következő tenyészidőszakra. Azonban a nedvesség megőrzése érdekében a legtöbb esetben szükség van a mélyebb talajrétegek állapotjavítására is. Az altalajlazítással több pozitív hatást érhetünk el egyszerre a talajunk és majd később a növényeink számára. Elsősorban az évek hosszú során kialakult „eketalp betegséget”, talajtömörödést szüntetjük meg vele. Ennek eredményeképpen két legyet üthetünk egy csapásra. Ugyanis az esetlegesen hírtelen lezúduló nagy mennyiségű csapadék le tud szivárogni a mélyebb rétegekbe, a száraz, aszályos időszakban viszont a mélyebb rétegekből a vízpára felfelé tud áramolni a növények gyökérzete felé, csökkentve ezzel az aszály okozta stresszt a növényeink számára. Az elmúlt aszályos években számtalan kísérlet bizonyította, hogy azokon a területeken, ahol alkalmaztak altalajlazítást, kevésbé mutatkoztak a növényeken a vízhiányra utaló tünetek és sokkal jobb termésátlagot sikerült elérni a lazítatlan területekkel szemben.
Hogyan végezzük el?
Ahhoz, hogy ezzel a művelettel tényleges hatékonyságot érjünk el, egyáltalán nem mindegy, hogy mikor, milyen mélységben és milyen eszközzel végezzük el.
Időzítését tekintve a nyári szezon vége, a tarlóhántást (és -ápolást) követő időszak a legalkalmasabb. Ekkorra már a megélénkült biológiai tevékenység következtében a felső réteg szerkezetes, a talajművelésre alkalmas. Ekkorra szerkezetkárosítás nélkül lazítható át a tömörödött alsóbb termőréteg.
Az időzítés mellett meghatározó, hogy milyen talajnedvesség-tartalomnál végezzük el ezt a feladatot. A kellő hasogató (repesztő) hatást akkor tudjuk elérni, ha a talajunk száraz, vagy enyhén nedves állapotban van, hiszen az átázott talajon a kések repesztő hatásukat elvesztik és „elkenik” a talajt. Sajnos sokszor elkövetik azt a hibát, hogy csapadékos időszakot követően dolgoznak a földeken ezekkel a lazítókkal, pedig ilyenkor messze nem optimális a munkájuk, és csak felesleges költséget jelent az ekkor végzett lazítás.
Ennek a műveletnek az elvégzésére a középmély lazítók (hasogatók) a legalkalmasabbak, amelyek legalább 40-50 cm-es munkamélység tartására vannak kifejlesztve. Ezt a munkamélységet semmilyen más nehézkultivátor nem tudja helyettesíteni, csak az erre a célra kifejlesztett középmély lazítók, amelyek különböző késszámmal, elrendezéssel és munkaszélességgel rendelkeznek.
Vonóerő igényüket tekintve átlagosan 30-40 LE/késszámmal számolhatunk, amelyek géptípusonként változóak lehetnek.
A munkaminőség szempontjából nagy jelentőséggel bír a lazító felépítése. A kések kialakítása befolyásolja a bolygatás intenzitását, ugyanis az egyenes késszárak kevésbé szerkezetrombolóak, mint az íveltek.
A régebbi (pl. IH típusú) középmély lazítók lényegesen jobban megemelték és nagyobb darabokra törték a talajszelvényt, mint a mai modernebb kialakítású munkaeszközök. A helytelenül elvégzett „durva” mélylazítás eredménye többször elmunkálhatatlan felszín lett, amit csak nagyon nehezen (hosszú idővel és a csapadék segítségével) lehetett vetés alá elkészíteni. Az elmúlt években piacra kerülő gépek döntő többsége már egyenes késszárral van szerelve, ezek nem emelnek fel nagy táblákat, nem „robban” a felszín.
Az utóbbi néhány évben egyre több munkagépgyártó kínál már hajlított gerinclemezű lazítókat is. Ezek a konstrukciók a merev egyenes késes változatokhoz hasonlóan alig emelik meg a talajszelvényt, viszont teljes keresztmetszetben átrepesztik azt, megszüntetve a tömörödött réteget. Az elmúlt évek pályázatainak köszönhetően lehetőség nyílt itt, Kárpátalján is beszerezni ilyen modernebb típusú talajlazító eszközöket, amelyek igen jó munkát végezve megállták helyüket még a kötött, középkötött talajainkon is.
Kiemelt fontosságú, hogy a mélylazító munkagépünk rendelkezzen lezáró elemmel, mert lezárás nélküli közép-mély lazítás esetén a termőrétegben raktározott víz szinte teljes elvesztését kockáztatjuk. A 40-50 cm mélységben bolygatott nyitva hagyott felszínű talaj a teljes művelési mélységig „kiszellőzhet”, leáll a biológiai tevékenysége, így állapota a javulás helyett romlani fog. A lezáró elemek közül a tüskés fémhenger a leghatékonyabb. Ha nem áll rendelkezésre ilyen jellegű modernebb eszköz, akkor gyűrűs hengerrel kombinálhatóak a régebbi lazítók is.
Nagy Csaba falugazdász,
Pro Agricultura Carpatika Alapítvány