Március 15.: ünnepség Beregszászon - A magyar szabadság iránytűje

Legyetek szabadok a szeretetben! Talán soha nem volt oly nagy szükség az egymáshoz való odafordulásra, a másik megértésére, az együttérzésre, a nemzetek tagjai közötti toleranciára, mint ezekben a nehéz időkben – hangzott el Beregszászban a római katolikus templomban tartott ünnepségen. Ahol a résztvevők ökumenikus istentisztelet keretében emlékeztek az 1848-49-es forradalom és szabadságharc 175. évfordulójára.

Gyengék vagyunk a kísértésekkel szemben. Sokszor érezzük – de a böjti időszakban még inkább –, hogy rászorulunk a Mindenható nagy irgalmasságára, hangsúlyozta a bűnbánati énekek elhangzása után Molnár János püspöki helynök, beregszászi római katolikus plébános. Aki a továbbiakban azokra a szavakra emlékeztetett, amit Jézus válaszolt Pilátusnak, Róma jeruzsálemi helytartójának. „Az én országom nem ebből a világból való” – mondja ekkor a Megváltó. Mint ahogy Isten országa bennünk van, és azt már most meg tudjuk élni. Ma még ugyan csak egy kicsiny hajtás, ám ha Krisztust követjük, akkor csakhamar hatalmas fává nő. 

Az emberiség tragédiája a bűnbeesés következtében a Paradicsom elvesztésével kezdődött, mutatott rá Taracközi Ferenc, a Beregszászi Református Egyházközség vezető lelkésze. Azóta valamennyi nemzedék tagjainak az a feladata, hogy az Istenhez való kötődésben, az Istenhez való közösségben megtalálja a szabadságot önmaga és közössége számára. Mert ha sikerül felismernünk, hogy Istennek mi a szándéka velünk itt, ezen a földön, akkor a szabadságvágyunk nem az önzésre, a hiúságra, a szeretetlenségre épül, hanem az önzetlenségre, a segítőkészségre, az együttérzésre. Kárpátalja magyar népének ezekben a gondokkal terhelt nehéz időkben igencsak szükség van arra, hogy Isten szent lelke ott munkálkodjon valamennyiünkben.

A hagyomány több mint a múlt felidézése, emlékeztetett rá Marosi István parochus, a főiskola görögkatolikus lelkészség vezetője. A nemzet életének sorsfordulóira, forradalmaira sem azért emlékezünk, hogy most újból forradalmat csináljunk, hanem azért, hogy megértsük ennek a jeles eseménynek a hozzánk szóló üzenetét. Például azt, hogy mit jelent az egyén illetve a nemzet számára a szabadság elvesztése. Szerencsére ma már világosan látjuk, hogy a hit jelenti a keresztény ember számára a szabadságot, és az Istenhez való közelségben tudja önmagát megvalósítani, életét kiteljesíteni, hogy környezete hasznos tagjává váljon. 

Az alkalom megáldása után Gyebnár István, Magyarország Beregszász Konzulátusának ügyvivője olvasta fel Orbán Viktornak, Magyarország miniszterelnökének az ünnep alkalmából a világ magyarságához küldött üzenetét.

„1848. március 15-e különleges helyet foglal el a világtörténelem lapjain. 175 év távlatából is csodálattal emlékezünk erre a makulátlan fényű napra, amikor a magyar nemzet vérontás nélkül békében és egyetértésben vívta ki a szabadságát” – olvasható a levélben. „Évtizedeken át joggal és őszintén remélhettük azt, hogy Európa földjén nem pusztíthat többé háború. A mostani szörnyű időben ezért még inkább szükség van a magyar szabadság iránytűjére, amely történelmünk annyi vészkorszakán vezetett már keresztül bennünket. Erkölcsi kötelességünknek tartjuk, hogy mindent megtegyünk azért, hogy elhallgassanak a fegyverek, mert ez az egyetlen út, amely ma garantálni tudja a magyar emberek biztonságát és boldogulását a Kárpát-medencében” – áll a magyar miniszterelnök üzenetében. 

Az alkalmat a beregszászi Református Egyházközség énekkarának szolgálata tette még felemelőbbé.

Az ünnepség a Petőfi-szobornál csöndes főhajtással ért véget.

Kovács Elemér