A kutatók először a 70-es években észlelték a furcsa jelenséget, majd 2016-ban visszatért az óriási, tátongó lyuk, melynek eredetére most sikerült megtalálni a választ. A lyuk mérete nyolcvanezer négyzetkilométer.
A tudósok megfejtették a rejtélyt, hogyan keletkezett nyolc évvel ezelőtt az Antarktisz jegén egy nagyjából Ausztria méretű lyuk. A nyílást először 1974-ben fedezték fel, ami a következő két évben végig fennmaradt, majd a jéggel körülvett tengervizes lyuk egyszer csak bezárult, és közel negyven évig nem is tért vissza. A tudósok akkor úgy gondolták, különleges folyamattal van dolguk, de akkor még nem tudták az okát.
Majd 2016-ban és 2017-ben a parttól távol eső tátongó lyuk ismét megjelent, így kutatás indult a jelenség megfejtése céljából.
A Southamptoni Egyetem kutatói mostanra megállapították, hogy
az ok valójában az óceán vízáramlásának, a szélnek és a tengeri jeget megolvasztó víz növekvő sótartalmának kombinációja.
Ezek az úgynevezett polynyák, melyek jellemzően minden évben előfordulnak az Antarktisz part menti területein található tengeri jégben, de szokatlan, hogy több száz kilométerrel távolabb, a nyílt óceánban alakulnak ki. A nagy jégmentes területek legtöbbször a Weddell-tengerben fordulnak elő, az Antarktiszi-félszigettől keletre.
Az legutóbb felfedezett Weddell-polynya csúcspontján elérte a 80 000 négyzetkilométeres kiterjedést. A kutatók tengeri jégtérképek, megjelölt tengeri állatok adatai és az óceán számítógépes modellje segítségével próbálták feltárni, hogyan alakult ki egy polynya ilyen távol a partoktól.
Az eredmények azt mutatták, hogy a Weddell-tengerben a víz alatti Maud Rise-hegy körül mozgó áramlás turbulens örvényeket – fordított áramlást – hozott létre, amelyek a sót a tenger felszínére szállították.
Amint a só elérte a felszínt, egy Ekman-spirálnak nevezett folyamat játszódott le, amely 90 fokos szögben mozgatta a vizet a szél irányába, így a só könnyebben keveredett a felszíni hővel és olvasztotta meg a jeget. Ez volt az a hiányzó láncszem, ami megmagyarázta a jelenséget – magyarázta Alberto Naveira Garabato, a tanulmány társszerzője, a Southamptoni Egyetem professzora - adta hírül a Daily Mail.
A kutatók azt feltételezik, hogy a térségen áthaladó sarki ciklonok okozhatták az Ekman-spirált, ami többletsót hozott a felszínre, de kiemelték, hogy kutatásukkal nem tudják igazolni az elméletet.
A tudósok most arra figyelmeztetnek, hogy a polynyák káros hatással lehetnek az óceánokra, és hozzájárulhatnak a tengerszint emelkedéséhez, amely 2022 és 2023 között csaknem nyolc milliméterrel emelkedett.
Mint kiderült, az óriás lyukak a jégpáncélon megváltoztathatják a víz mozgását és azt, hogy az áramlatok hogyan szállítják a hőt a kontinens felé - közölte a hiradó.hu.
Iratkozz fel a Kárpátinfo.net csatornáira: Facebook, Instagram, Twitter, Telegram, Google Hírek
