„Mert ma nékem a te házadnál kell maradnom” (Lk 19, 5).
Valaki elrejtőzött, mert titokban szerette volna meglátni a Mestert. Valaki, akinek elég oka volt arra, hogy ne merjen az igaz Mester a szemébe nézni: Zákeus, a vámszedő bújt a sűrű lombok mögé. És Jézus arra ment, és tudta, hogy kit rejtenek a lombok. Tudta, ismerte a nevét is. Meg is szólította: „Zákeus, hamar szállj alá, mert ma nekem a te házadnál kell maradnom”.
Isten sokszor megszólít minket a nem várt időben és a nem várt körülmények között. Mert Ő ismer minket, mindent tud rólunk.
Piroska keserűen tört ki reggel a férjének:
– Meddig kell ezt még énnekem csinálnom? Reggeli, ebéd, vacsora, főzés, mosogatás, takarítás, vasalás... Az után elölről megint minden! Na és ez a mindennapi ebédcsomagolás, már 45 éve – nem bírom már! Meddig kell még csinálnom? Ideje lenne, hogy gondolkodj és változtass valamit!
Férje munkába indult, s csak ennyit szólt vissza halkan:
– Mi van most veled, miért vagy így kiborulva? Nyugodj meg, kedves.
Piroskát még inkább bosszantotta férje nyugalma. Aztán magára maradt, s mint ez szokása volt, hozzá fogott a reggeli Ige elolvasásához. Nem ment, nem tudott figyelni, szíve terhelt, megfáradt volt. Nem kellett keresni az okot, mert fülébe csengett férje szelíd hangja: „Miért vagy kiborulva?”
Igen, kiborultam, elfáradtam, szeretnék már megpihenni. De jó lenne, ha a férje már befejezné a munkába járást, nem dolgozna, és korán reggelenként már nem kellene csomagolni az ebédet.
A reggeli kávézás után Piroska beteget ment látogatni egy öregotthonba, ahol nyomorodott, bénult, idős emberek ültek a tolószékben, vagy ágyukban feküdtek várakozó tekintettel, tehetetlenül. Ott, az öregotthon folyosóján váratlanul megszólította valaki, és ezt mondta:
– Ezek a beteg emberek mind-mind szeretnének otthon mosogatni, takarítani, főzni. Boldogan csomagolnának ebédet a férjüknek minden reggel, de már nem lehet, már nem tehetik. Nézz körül, és utána tedd, amit tenned kell...
A látogatás után Piroska sietett haza rendezni, takarítani, nagytakarítást végezni a szívében:
– Megláttál, Uram, és megláttattad velem, hogy mily nyomorult vagyok. Bocsáss meg a zúgolódásaimért, bocsáss meg, hogy nem vagyok hálás az erőmért, az élő férjemért, akinek még készíthetem az ebédet! Jöjj, Úr Jézus a szívembe, az otthonomba, és emlékeztess naponta arra, amit Tőled kapok!
Alig fejezte be bűnbánó imáját, amikor csengett a telefon. A férje hívta:
– Na, hogy vagy kedvesem, megnyugodtál egy kicsit, tudtál pihenni? Olyan finom volt az ebéd, amit csomagoltál, nagyon köszönöm!
Piroskánk sírva kért bocsánatot a férjétől a reggeli kirobbanásáért és megköszönte férje türelmét.
A keserű kifogásaink fává nőttek, és mi elrejtőzünk a fáradság mögé. Bocsáss meg, drága Úr Jézus! Jöjj be hozzám, lakj nálam, töltsd be szívem hálával a sok áldásodért, amit eddig nem vettem figyelembe. Szeretnélek örömmel szolgálni. Kérlek, segíts ebben!
Ámen.
(Morzsák 1., 1999)
Dr. Tapolyainé Bartha Gizella
Kövesse a Kárpátinfo.net oldalunkat: Facebook, Telegram, Twitter!
Legfrissebb híreink: Orosz-ukrán háború, Mozgósítás, Kárpátalja hírek
