A fejes saláta hajtatásáról szóló előző cikkünkben áttekintettük a saláta sikeres termesztéséhez szükséges megfelelő fajták és a vetési, ültetési idők kiválasztását. De legalább ugyanilyen fontos az, hogy tisztában legyünk a palántaneveléssel, a talajelőkészítéssel és az ültetéssel kapcsolatos teendőkkel.
Palántanevelés
A sikeres termesztés szempontjából a következő lépés az, hogy erős, egészséges, edzett, fejlett palántákat neveljünk. Ehhez feltétlenül szükségünk van: pillírozott (drazsírozott) vetőmagra a szemenkénti vetéshez, steril, megbízható, jó szerkezetű tőzegre, tápkockára (sejttálcára) és egy palántanevelő létesítményre, ahol megfelelő hőmérsékletet, páratartalmat, szellőztetést vagy szükség esetén pótmegvilágítást tudunk biztosítani a palánták kineveléséhez. A palántanevelési idő függ a tápkocka méretétől és a fényviszonyoktól, ezért ennek megismerésére a következő táblázat lesz a segítségünkre.
A fejes saláta palántanevelésének időtartama
Itt fontos megjegyeznünk, hogy a téli időszakban kinevelt palánták esetében elengedhetetlen a pótmegvilágítás alkalmazása.
A fejes saláta csírázási optimuma 12–20 °C közötti, amely fajtánként változhat. Egy gramm magból kb. 800–900 palánta nevelhető ki. A csíranövények alacsony tápanyagigénye és sóérzékenysége miatt a csíráztató közeg (tőzeg) nem tartalmazhat magas tápanyagszintet. A legoptimálisabbak erre a steril, megbízható, 5.5-6 pH közötti és 1 EC alatti tőzegek. Előnyösebb inkább a csírázást követő tápoldatozás. Ilyen célra is csak egészen híg, foszforban gazdag összetételű komplex műtrágyából készült tápoldatot használjunk (5-10 gramm műtrágya/10 liter víz). Mindig a tápkocka nedvességtartalmát figyelembe véve öntözzünk, elkerülve a túlöntözést. A téli palántanevelési időszakban a heti egyszeri, esetleg kétszeri öntözés (tápoldatozás) elegendő lehet, ügyelve mindig a tápkockák túlzott kiszáradására.
Az erős, fejlett palánták előállításához, a palántanevelési időszakban elengedhetetlen a fényviszonyokkal összehangolt hőmérsékletszabályzás, amelyet a következő táblázat fog ismertetni.
Különösen nagy figyelmet kell fordítani a szellőztetésre. A szellőztetés során állíthatjuk be a megfelelő páratartalmat (70-80%). A rendszeresen szellőztetett palánták edzettebbek lesznek. Levélzetük erősebb, és kevésbé viseli meg őket a kiültetéssel járó környezetváltozás. Ezért is fontos, hogy közvetlenül a kiültetést megelőző héten, amennyiben a palántákat fűtetlen fóliaházakba szeretnénk kiültetni, akkor a palántanevelő léghőmérsékletét 5-7 °C-kal csökkentsük, ezzel szoktatva növényeinket a kedvezőtlenebb körülményekhez.
Talajelőkészítés
Mivel a fejes salátát a sóérzékenyebb növények közé soroljuk, ezért a talajelőkészítést megelőzően nagy hangsúlyt kell fektetnünk a fóliaház talajának EC mérésére, és szükség esetén (1.5 mS/cm felett) talajátmosatást végezni, 120–150 liter/m2 víz eső-szerű kijuttatásával. Ott is feltétlenül talajátmosatást kell végezni, ahol hosszanti sorokba ültetett uborka, paradicsom stb. volt a főnövény, hogy megelőzzük a talajfelület eltérő sótartalma okozta problémákat, azaz a salátaültetvények egyenetlen fejlődését. Az ilyen talajátmosatást homogenizációs, azaz kiegyenlítő átmosatásnak hívjuk.
A saláta nem tartozik a tápanyagigényes növények közé, ezért a szerves trágyát inkább a főnövények alá érdemesebb bedolgozni.
A fejes saláta talajelőkészítése nem igényel különösebb talajmegmunkálást, csupán 15-20 cm mélyen átdolgozzuk (megrotáljuk) a fóliaházunk talaját, amellyel egy menetben, a szükség esetén kiszórandó tápanyagokat is a talajba dolgozzuk.
Ültetés
A fejes saláta jövőbeli betakarítása egyszerre kell, hogy történjen, ellenkező esetben a szedések alkalmával a növényeket letapossuk. Ezt az egyszerre történő betakarítást csak úgy érhetjük el, hogy ha ültetés előtt a palántákat átválogatjuk, és egy adott területre azonos fejlettségű palántákat ültetünk. A fejlett, ültetésre kész palántáknak üde zöld színnel (fajtától függően) 8-10 cm hosszúságú lombozattal és a tápkockát teljesen átszőtt fehér gyökérzettel kell rendelkezniük.
Az állománysűrűség kiválasztásánál figyelembe kell venni a fejek minőségével szemben támasztott piaci követelményeket. Gazdatapasztalatok alapján elmondható, hogy a vidékünkre leginkább jellemző Lolo Bionda fodros levelű fajtáinak, az ősztől kora tavaszig történő hajtatási időszakában a legoptimálisabb sor- és tőtávnak a 25×25 cm tekinthető.
Az ültetés alkalmával a legnagyobb hangsúlyt az ültetés mélységére kell fektetni. A tápkockákat soha ne ültessük mélyebbre a talaj felszínétől, ezzel jelentősen csökkenthetjük a tőrothadás kockázatát. Az ültetési mélységen kívül ügyeljünk még arra, hogy a tápkocka és az ültetőágy nedves legyen. Az ültetést követően, a talaj nedvességtartalmától függetlenül, a kirakott palántákat öntözzük be.
Nagy Csaba falugazdász,
Pro Agricultura Carpatika Ala pítvány