Kárpátalján a második világégést követően nem csak a magyar és német ajkú őshonos lakosság került a sztálini terror legszörnyűbb bugyrába, de papjaik és püspökeik is. Mi váltotta ki a kommunista gyűlöletcunamit? Kik a görögkatolikusok, miben különböznek a görögkeletiektől és miért utálta őket Sztálin?
Két nagy csoportra bontható a katolikus egyház: nyugatira, vagyis latinra, valamint keletire, vagyis görögre. Ez utóbbi a sajátosságai megtartása mellett illeszkedett be a pápák által vezetett katolicizmus egyetemes világába.
A görögkatolikusok nem azonosak a görögkeletiekkel, más szóval az ortodoxokkal, vagy pravoszlávokkal, ők ugyanis nem fogadják el a pápa központi hatalmát.
A katolicizmus és az ortodoxia, vagyis Róma és Konstantinápoly közötti 1054-es nagy egyházszakadás két részre tépte szét azt a kereszténységet, amelynek az egységes szerkezete addigra már minden ízében recsegett-ropogott. A skizma kihirdetése után több próbálkozás is volt az egység újra építésére, de ezek rendre kudarcba fulladtak.
A legígéretesebbnek talán a IV. Jenő pápa és VIII. János konstantinápolyi császár között 1439-ben megkötött firenzei unió tűnt, amelyet azonban már nem egyenlő felek kötöttek meg, hiszen a török hadak már közvetlenül is veszélyeztették Bizánc falait. A zsinat résztvevői ebben a kiélezett helyzetben fogadták el, hogy az egyetemes kereszténység feje Róma püspöke, vagyis a pápa lesz. Az egyezményhez csatlakozott ugyan az orosz egyház, az örmény egyház egy része és a koptok, szírek egyes csoportjai, a tényleges egység mégsem jött létre, hiszen Konstantinápolyt négy évvel később, 1453-ban elfoglalták a törökök, Oszmán vad népének erőtől duzzadó birodalma pedig a Keletet fizikálisan is elvágta a Nyugattól.
Ami hazánkat illeti: három uniós megállapodásról beszélhetünk.
Az ungvári unió 1646-ban és a munkácsi unió 1651-ben a ruszinok, a gyulafehérvári unió 1700-ban pedig a románok előtt nyitotta meg lelki értelemben Róma kapuit. A Magyar Királyság keleti részén ezekkel az uniókkal több milliói keleti szertartású hívő tért vissza a Katolikus Egyház kebelébe.
A görögkatolikus egyház szempontjából meg kell említeni a Munkácsi Egyházmegyét, amelynek mindig is jelentős magyar ajkú hívőserege volt. Területét emiatt 1912-ben kettévágta X. Pius pápa, s a déli részeken létrehozta a Hajdúdorogi Egyházmegyét. Trianon után ez lett a honban hagyott görögkatolikusság bázisa, az Eperjesi Egyházmegye megmaradt részeiből pedig a Szentszék létrehozta a Miskolci Apostoli Kormányzóságot. Ferenc pápa 2015-ben ezen az alapon hozta létre a hajdúdorogi érsekséget.
Hazánkban mintegy negyedmillió görögkatolikus hívő él, ami nagyjából a hazai evangélikusok létszámának felel meg.
Görögkatolikusok Sztálin bilincsében
Az önmagát a világ legelső, nyíltan ateista államának hirdető Szovjetunió fennállása első pillanatától kezdve üldözte az egyházakat. A folyamatot Lenin indította el az 1918-as törvénnyel, amely az ország összes egyházától elvette a jogi személy státuszát.
A templomokat és kolostorokat 1922-től kezdték elkobozni, lerombolni.
Ha valamilyen „csoda””folytán mégsem rombolták le a templom épületét, akkor abban többnyire az ateizmus múzeumát, vagy az ész múzeumát hozták létre. Még olyan is előfordult, hogy az emberiség és a józan ész nevében bírósági pert indítottak Isten ellen. Az ítélet minden esetben halál volt, amit a per után azonnal végrehajtottak: a fegyveres katonák kivonultak az utcára és az ég felé tartott puskáikkal sortüzet adtak le.
Az orosz ortodox egyházban 1938-ig hatszáz püspököt és százezer papot végeztek ki.
Hasonló üldöztetést szenvedett el a katolikus egyház is: 1926-ban már nem volt egyetlen katolikus püspök sem a Szovjetunióban, 1941-re pedig már csak két katolikus templom maradt meg az 1917-ben létező 1200-ból.
Sztálin egyházellenes terrorja a világháborús győzelem után folytatódott: 1946. márciusában a belügyi szervek hathatós támogatása mellett ál-szinódust rendeztek a görögkatolikusok, amely során fegyverrel kényszerítették ki a megjelent 216 paptól, hogy szavazzák meg a Rómától való elszakadást és az orosz ortodox egyházzal való egyesülést.
A klérus azon tagjait, akik nem fogadták el egyházuk felszámolását, letartóztatták és családjukkal együtt szibériai munkatáborokba deportálták. A belügyi szervek az egyház összes vagyonát elkobozták. A görögkatolikus klérus egy része az erős állami nyomásnak engedve 1947 és 1949 között beépült az ortodox egyházba, de a papság és a hívek nagy része a katakombaéletet választotta.
Az elnyomás éveinek 28 vértanúját Szent II. János Pál pápa 2001-ben a boldogok közé iktatta.
Köztük volt a magyar Romzsa Tódor görögkatolikus püspök is, aki a szovjet vallás- és egyházüldözés idején elutasította a Rómával való egység megtagadását, és egészen a vértanúságig hűségesen szolgálta híveit.
A görögkatolikus elleni terror áldozata volt az az Orosz Péter Pál is, akit most, szombaton avatnak boldoggá Kárpátalján
- közölte a hirado.hu.
Kövesse a Kárpátinfo.net oldalunkat: Facebook, Telegram, Twitter!
Legfrissebb híreink: Orosz-ukrán háború, Mozgósítás, Kárpátalja hírek
